Mákos palacsinta

Hozzávalók: 

- egy csésze liszt
három tojás
háromnegyed csésze tej
háromnegyed csésze víz (lehet kevesebb)
három ek olaj vagy olvasztott vaj
só

Töltelékhez:
 tíz deka mák, egy deci tej, mazsola ízlés szerint (kb öt deka), citromhéj, narancshéj, vaníliás cukor,cukor

A hozzávalókat csomómentesre keverem a tésztához, állni hagyom a hűtőben legalább egy-két órát, jót tesz neki ha többet.
A mazsolát beáztatom (lehet rumban is), a mákot megdarálom, a tejet felfőzőm a cukorral, vaníliás cukorral, az édes tejbe szórom a mákot, narancshéjat, citromhéjat. Forralok rajta egyet,. állni hagyom ezt is.

A palacsintasütőt megkenem olajjal (csak az első sütéshez kell), és körülbelül két merőkanálnyi tésztából(standard, kisebb)   lesz egy palacsinta. Nyolc nagyobb vagy kb 12-14 kisebb palacsintám lesz ebből a mennyiségből.

Ez Julia Child klasszikus palacsinta receptje. Lehet rajta módosítani (én valamennyivel kevesebb vizet használok), nehéz elrontani Az eredetiben olvasztott vaj szerepel, és bár a aj ajánlott, jó lesz olajjal is.

Vaníliasodóval vagy juharsziruppal tálalom.

Padlizsán-mozzarella-paradicsom nyársak

 Hozzávalók: 2 közepes padlizsán, 3-4  kemény paradicsom (édesebb fajta), kb. 15 deka mozzarella (vagy nem túl sós telemea, feta) só, bors, olívaolaj, oregano, bazsalikom

A padlizsánokat félujjnyi vékonyra szeletelem, sózom,  hagyom állni egy kicsit (könnyebben, szebben sül ha áll előtte vagy félórát), aztán grillen csöppnyi olajjal kisütöm a szeleteket. A mozzarellát és a paradicsomot félujjnyi vagy még ennél is vékonyabb szeletekre vágom. Úgy 4-5 nyársat beáztatok húsz percre (sütés előtt fontos). A padlizsánszeleteket sózom, borsozom. Oreganót és bazsalikomot szórok az olajba, elkeverem, ecsettel bekenem a padlizsán és mozzarella szeleteket, a nyársakat kettétöröm, egy szelet paradicsom, egy szelet padlizsán, egy szelet sajtféle, és így rétegzem amíg tart. Amikor nincs türelmem, a kész nyársakat  ecsetelem be a fűszeres olajjal. Egy püspökforma alját bekenek olajjal, az aljára állítom a nyársakat, előmelegített sütőben úgy tíz-tizenöt percig sütögetem, amíg a mozzarella ráolvad a padlizsánra és paradicsomra. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Puliszkával és borral tálalom.

(Pirítóssal tálalva nagyszerű vacsora.)

Vörös áfonya leves -- egy sós gyümölcsleves

A vörös áfonya  (cranberry) mint csodaszer: nemcsak én zengem dicséretét (csúnya, éveken át húzódó fertőzésből kúrált ki), és nemcsak a házipatika része. Vörös áfonya nélkül nem illett vadast felszolgálni jobb helyeken, a vörös áfonyából készült mártás pedig a sült szárnyasok, töltött húsok, a rántott sajt pompás kiegészítője.

Mivel erdélyi volnék, a csontléből, füstölt húsléből főtt gyümölcsleves majdnem minden héten került az asztalra (Kövi Pál kiváló könyvében találni rá számos receptet), és becsületes lokálpatrióták módjára  azt képzeltem, ezt így nem ismerik sehol ezen a világon. Dehogynem ismerik: álljon itt egy amerikai recept.

Hozzávalók (kb két személyes adag, bőven mérve):
 - egy közepesen kicsi hagyma
 - egy murok
- egy alma
- fél csésze vörös áfonya (vagy ennek megfelelő szárított áfonya)
-negyed csészényi felaprított szárzeller vagy fele annyi zeller (ha ez utóbbit használjuk, némi zellerlevéllel is megtoldhatjuk a végén)
- liternyi tyúkleves vagy alaplé, vagy egy-másfél leveskocka
- egy-két babérlevél
- egy kevés (mondjuk fél pohárnyi-pohárnyi) fehérbor
- alma
- só, cukor, bors, kevés szárított chili
- úgy másfél-két evőkanálnyi vaj
- tejföl és liszt, eresztéknek

A szárított áfonyát megmosom, áztatom ha kell. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, hozzáadom a felvágott zellert és murkot, puhára párolom a vajon. Ha odakapna, csöpp borral vagy húslevessel töltöm fel, óvatosan, szinte kanalanként adagolva. Amikor a zöldség megpuhult, borsot tekerek rá, megszórom (óvatosan) egy csöppnyi chilivel (ízlés szerint, később pótolható még), rádobom a babérlevelet-leveleket, közepesen lassú tűzön forralom. Beledobom a felaprított áfonyát is, felkockázom az almát, beleteszem, lassan forralom, ha kell feltöltöm.  Jöhet  bele zellerlevés is, ízlés szerint, a vége felé egy kevés bor vagy almabor. Amikor az alma majdnem szétfőtt és az áfonya is megpuhult, felduzzadt, kész is. Eresztéket készítek, forralok egyet-kettőt rajta, kóstolom, ha kell cukrozom-sózom-borsozom még.  Tálaláskor jöhet még a tányérba tejföl, netán vaj.

Mivel a vörös áfonya rendkívül savanykás, fontos, hogy vajjal-tejföllel bolondítsuk. Fontos az is, hogy a zöldségeket az elején vajban vagy olajban pároljuk puhára, ez nagyon feldobja. Ezt a levest nem mindenki szereti -- nem könnyű ízesíteni, de nem is az ördögtől való fortély. Forró vitaminbomba ebben a siváran zavaros, lehangoló télben.

(Némileg módosított amerikai recept, innen loptam.)

Spenótos-gombás kenyérfelfújt -- nyomor luxuskivitelben.

A hozzávalók mennyisége változhat -- lehet több vagy kevesebb spenótot, gombát, miegymást használni.

Hozzávalók: 
- negyed kiló száraz vagy gyengén pirított kenyér, szeletelve
-kb. húsz-huszonöt deka spenót (fagyasztott)
- másfél - két csészényi gomba (fagyasztott) -- most szegfűgomba, hozzá fél marék szárított vargánya.
- három-négy gerezd fokhagyma
-  két-három csésze tej
- négy tojás
- kevés olaj, só, bors, szerecsendió, egy púpos kiskanálnyi kakukkfű
- másfél csészényi reszelt sajt, vegyesen -- parmezán, cheddar, ami van. Minél átütőbb, erősebb ízű, annál kevesebb. Semleges ízű sajtból jöhet több is.

A kenyérszeleteket (én most fehéret használtam) alaposan bedörzsölöm fokhagymával. Félreteszem. Cseppnyi olajon vagy vajon megfuttatok egy gerezd foghagymát, a spenótot kevés tejben megpárolom, nagyon kevés sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezem. Amikor kész,mixelem, ha kell, félreteszem.

Egy cikk fokhagymát megfuttatok olajon vagy vajon,rádobom a gombát (a szárított gombát előkészítem ha kell), sózom, borsozom, puhára párolom. A vége felé kakukkfűvel ízesítem.

A  kenyeret felkockázom (kb két centinyi kockákra), összekeverem a spenóttal, gombával, reszelt sajttal. Felverem a négy tojást, ráöntök úgy két csésze tejet, sózom, borsozom ezt is. (A sóval vigyázni.) A tojásos tejet ráöntöm a spenótos-gombás-sajtos kenyérre, hagyom állni jó tíz percet, hogy a kenyér megszívja magát, aztán a masszát alaposan kivajazott formába öntöm, és erős tűzön sütögetem jó ötven percet, amíg szépen megpirul. Vigyázzunk, ha lehet inkább nagyobb formát válasszunk, ne rétegezzük túl. (Úgy másfél-két réteg az ideális). Amikor az alja-teteje szépen megpirult, kész is.

(A New York Times receptje alapján, kissé módosítva.)

Mivel minden hozzávalót külön sózunk, nagyon vigyázzunk, ugyanis fontos, hogy a tojásos tejbe is kerüljön. A gombába több kakukkfű is kerülhet, a spenótnak sem ártott meg a szerecsendió.

Radu Anton Roman szakácskönyve online

 Kedvenc szakácskönyveim egyike -- gyakran forgatom, főzök is belőle. Helye ott van  Váncsa két nagyszerű könyve mellett -- nemcsak hasznos, olvasmányos is, nem utolsósorban pedig végtelenül mulatságos is.

A könyv  -- Bucate, vinuri si obiceiuri romănești --  most (és egyelőre) elérhető online, is, itt. Érdemes belenézni, letölteni, elolvasni.

Pikáns - csípős virsli páclében főzve -- a virsli kicsit másképpen.

Ez a főzési mód a legunalmasabb virslit (vagy lengyelkolbászt) is feldobja --  de csak bélbe töltött virsliből lesz igazán jó. (A képen látható virsli amúgy rendkívül jó minőségű -- a különbség a pikáns páclében való főzés és a sima virslifőzés között azonban több mint számottevő.)

Hozzávalók:
 ( egy-két liter vízhez számolva)
- két babérlevél
- 10-12 szem mustármag
-10-12 szem koriandermag
 -10-12 szem bors
 -egy pohár tárkonyecet (kb. két deci)
 - ugyanannyi fehérbor (elmaradhat, de minek -- különösen zamatos lesz tőle)
 - virsli

 Lassú tűzön, , megfőzöm a páclevet, gyöngyöztetve inkább,  hagyom állni, ismét gyöngyöztetem,  forralni kezdem, a végén beleöntöm az ecetet és a bort, főzöm még egy percig, aztán beledobom a virslit is, nagyon lassú tűzön főzöm két percig. (Aki attól fél, hogy megreped a héja, elolthatja alatta a tüzet.) Hagyom állni amíg hűl egy kicsit, hadd járja át a virslit a páclé. Állítólag jót tesz neki, ha áll néhány órát, nem próbáltam. Így, ahogy van, sietősen: a virsli egyik legkedveltebb elkészítési módja lett nálunk. Ünnepivé, különlegessé teszi ezt a hétköznapi fogást.

(A páclevet aztán ki-ki variálhatja kedve szerint -- ünnepi alkalomra több bor is jöhet bele. A tárkony- vagy más fűszeres ecet azonban ne maradjon ki belőle.) A szokásos módon tálalom, mustárral vagy tormával, ízlés szerint.

(Az ötlet egy román fórumról származik.)

update: hagyjuk állni, jót tesz neki. Fél napot, egy napot -- minél több, annál jobb. Kipróbáltam.

Gyömbéres- kétszeresen citromfüves csirkeleves gombával -- az ázsiai csorba

Mondhatnám azt is, hogy ez a híres Tom Kha gai (eredeti recept angolul itt, itt és itt). Noha az elkészítési mód különbözhet, ahány ház annyi szokás, abban többnyire egyetértenek, hogy a galangál és az ázsiai citromfű (lemongrass) elmaradhatatlan tartozéka ennek a levesnek, amiként a thai currypaszta is. (Receptek, leírás itt, itt és itt).

Én megfőztem az eredetit, és valóban, az nem leves, az már vallás, attól az ember felcsap buddhistának, miegymásnak, utána nem is akar mást enni soha többé. Érdemes kipróbálni, és érdemes beszerezni a hozzávalókat, valóban élmény.

Azonban szegény ember vízzel főz: a galangál, kaffir lime levél. thai curry paszta sem mindig beszerezhető a sarki fűszeresnél, szegény ember pedig vízzel főz. Volt itthon gyömbér, egy csirkemell, gomba, citromfűtea (Melissa officinalis), akadt kókusztej is, meg zöldhagyma. No meg a híres citromfű,anélkül valóban nem megy. A halszószról nem is szólva, az már elengedhetetlen tartozéka az erdélyi konyhának. Az olyan,mint amikor az ínyesmester szardellával sózza a vajas kenyeret is. Nem lett rossz: könnyű, rendkívül pikáns és laktató leves lett belőle, savanykás is, töltött is, noha nem terhelte meg a gyomrot. Üdített is, jó ez a leves télen, nyáron. Egészséges is, érdemes olvasni egy kicsit a hozzávalókról.

Hozzávalók (kb. 2 adag)
 - egy köteg zöldhagyma, )vagy egy salotta, vagy közepes hagyma, mikor mi akad)
- két gerezd fokhagyma
- fél ujjnyi gyömbér, vékonyan szeletelve
- két-három szál citromfű
- egy evőkanálnyi citromfű tea
-chilipaprika (kevés)
-egy tk (vagy fél tk) csípős currypor, ugyanannyi édes currypor
- kb. negyedliternyi kókusztej (lehet kókuszporból is)
- egy fél csirkemell, lehet egész is
- jó marék gomba, vegyesen (ebbe szárított vargánya került, csiperke és szegfűgomba)
- alaplé, húsleves netán leveskocka (kb. félliter)
- koriander, petrezselyemzöld
- nagyon kevés olaj vagy ghee.
- egy zöldcitrom
- halszósz, barna cukor vagy melasz

Az olajat felhevítem, beleszóróm a kétféle curryport (aki teheti, használjon pasztát), megkeverem, lehúzom a tűzről. Beleszóróm a felaprított hagymát, fokhagymát, üvegesre párolom. A citromfüvet megtisztítom (az angol receptek egyikében ott a tisztítási módja), kettévágom, vagy négybe, beledobom a szeletelt gyömbérrel együtt. Beleszórom a citromfűtea leveleket is. Kevergetem egy kicsit, aztán feltöltöm a húslevessel. Ízlés szerint csöppnyi chilit szórok bele. Hagyom gyöngyözni úgy 15-20 percet, lefedve.

Közben centis-kétcentis falatokra vágom a húst, úgy tíz perc múlva azt is a levesbe dobom, a gombát is. A végén hozzátöltöm a kókusztejet, lehúzom a lángot, hagyom még 5 percet, nagyon alacsony tűzön (a kókusztej kicsapódhat).

A  végén egy-két evőkanálnyi halszósszal ízesítem (ez nagyon ízlésfüggő, lehet több is), kb. egy ek cukor is megy bele,no meg a zöldcitrom leve. Amikor kész, megszórom a felaprított zöldhagymaszárral, koriander zölddel, tálalom. Az asztalnál aztán kik-ki cukrozhatja-halszószozhatja kedve szerint.

Kisebb munka megfőzni mint leírni. Lényeges, hogy ne kapassuk oda a hozzávalókat, és hagyjuk valamennyit főni a kókusztejben is. A látszat ellenére nem drága, és még annál is kevésbé körülményes. Vegetáriánus változatánál használjuk zöldséglevest és gombát, fűszerezzük erősebben.

Töltött káposzta borban. Diétás módra. Magyar módra, erdélyi módra.

Mi nem diétás? Nehéz testi munka után a szalonna is csupa diéta meg egészség: ez a káposzta azonban másként diétás. Majdnem zsírmentes -- már amennyiben a hús zsírmentesnek tekinthető (nem tekinthető annak). Kevés gyomorkímélőbb és finomabb változatát ettem. Titka: sovány hús, de az többféle legyen, és legalább a negyede sovány füstölt sonka. Jó minőségű rizs, és mindenképpen nagyon jó minőségű savanyú káposzta. Titka az is, hogy borban fő - párolódik készre.

Hozzávalók: 
-egy fej savanyított káposzta (a levelekbe töltelék kerül, a cikáját és a levelek apraját csíkokra vágom,megy az edény aljára)
- fél kiló - egy kilónyi savanyított vágott káposzta (nem mossuk, kicsavarjuk, a levet félretesszük)
- kb. fél kiló hús, (sovány disznó, sovány marha, növendékmarha, füstölt sonka vegyesen)
- pár szelet sovány sonka, annyi amennyi ellepi a káposztás edény alját
- egy jó marék rizs
- egy tojás, egy közepesen nagy hagyma, egy-két cikk fokhagyma
-só, bors, paprika, egy köteg kapor-csombor
- egy üveg fehérbor

A rizset alaposan megmosom, beáztatom . A hagymát apróra vágom, kevés olajon üvegesre párolom.
Az edény aljára dobom a jókora szárított kapor-csombor köteget. Az edény alját kibélelem hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonka szeletekkel (netán császárhús, de annál zsírosabb ne legyen). Erre kerül egy réteg gyalult káposzta.

A négyféle húst megdarálom vagy éles késsel felaprítom. A tojást, hagymát, fokhagymát és az előre beáztatott de nem főtt rizset a húsba teszem. Sózom (óvatosan, a káposzta is sós), borsozom, kevés paprikát teszek bele, kaprot, csombort egy leheletnyit, kóstolom is (legyen fűszeres, a káposztába ugyanis nem kerül több fűszer). Mivel ez a változat nem zsíros, több fűszer megy bele -- a szokásosnál fűszeresebb töltelék íze járja át a káposztát, nem fordítva.

A leveleket hanyagul leerezem, lazán megtöltöm. Az apró káposzta ágyra kerül a töltelékréteg, arra megint egy réteg vágott káposzta, A tetejére jöhet néhány szál kapor és csombor (csombor nélkül nincs töltött káposzta), netán egy leheletnyi édesnemes paprika, inkább a látvány kedvéért.

Feltöltöm vizezett borral, amikor forrni kezd, lassú tűzön főzöm, néha borral töltöm fel. Kóstolgatom is, ha nem eléggé sós, némi káposztalevet is adok hozzá. Lassú tűzön főzöm, lefedve, úgy négy-öt órán át, és amikor aztán a szomszédságot is belengi a semmihez nem fogható karácsonyi illat, eloltom a lángot alatta. Közben persze szorgalmasan töltögetem alá a bort.

Puliszkával tálalom. A puliszka keményre főtt változata dukál mellé, ezt onnan  tudni, hogy a puliszka elválik az edény falától, és megáll benne a fakanál. (Ebből is több adag készülhet előre.) Az egyszerűség kedvéért a tejforraló edényben főzöm a puliszkát, nem kap oda.

Tejföl jöhet bele, ízlés szerint, anélkül is jó.

Azt kevesen tudják, hogy a puliszkát, csak úgy önmagában, valamikor a gyomorbajok orvoslására használták, és nem alaptalanul  -- valóban fontos része az epe -máj és gyomordiétának.

A töltött káposztáról az a mondás járja, hogy akkor a legjobb, amikor már hétszer melegítették fel -- ennyire sohasem került sor. Úgy a harmadik melegítés után már olyan az íze, hogy arra nincs is szó, tehát most én is abbahagyom az írást.

Marcella Hazan őrült paradicsomszósza

Ez a szósz minimalista és tökéletes: alig kell hozzá valami (de az jó minőségű legyen, mi több, tökéletes), munka nincs vele (az eredeti recept konzervet ajánl), az eredmény -- ha szigorúan követjük a receptet -- az eredményre nincs is szó, az olyan mint a Tükör és a maszk    költője-- ezután csak bűnhődni lehet, fejet leborotválni, mindenben az elérhetetlen egyszerűségre törekedni, mezítláb elzarándokolni Olaszországba, öngyilkosságot elkövetni, mit tudom én, a bűnhődés személyes és sohasem egyszerű.

Eredeti recept angolul itt,  itt és itt és itt. Közismert, nagyon népszerű recept -- nemcsak egyszerű elkészítési módja tette azzá. De lássuk csak ezt a -- hogy is mondjam, paradicsomi -- kreációt.

Kell hozzá
1. eredetileg két doboz jó minőségű hámozott paradicsomkonzerv (San Marzano) -- vagy ennek megfelelő jó minőségű paradicsom. 
Mivel konzervem nem volt, az idei paradicsom viszont olyan édes mint még soha, úgy egy kilónyi paradicsomot használtam.
2. 5 evőkanálnyi sótlan vaj 
3. Egy közepes hagyma
4. Egy csipet só

A paradicsomot meghámoztam, a közepét hanyagul kivágtam, a hagymát meghámoztam, kettévágtam, öt kanál vajat tettem a fazékba, közepesen lassú tűzön forraltam, hagytam lassan fortyogni úgy egy órán át. (Az eredeti recept 45 percet ír, de az konzervből van. Amennyiben konzervet használunk, levestől tesszük a fazékba). Sózom, amikor kész, a hagymát kiveszem. Egyebekben pedig akkor van kész, amikor kellőképpen sűrű és selymes, és a vaj a felszínre jön gyöngyöző cseppek formájában, Dolgom addig sincs vele, néha meglapogatom a fakanállal. A végén sózhatjuk még, ízlés szerint. Ne legyen híg, és ne sűrítsük lekvárrá sem. Ne mixeljük.

Ennek a receptnek a lelke a vaj  -- nem helyettesíthető, és ha lehet, ne a dietetikus, zsírszegény változatot használjuk.Kiemeli a paradicsom természetesen pikáns édességét.  (Egyes eretnekek nem átallották sózott vajjal főzni, állítólag jó úgy is, lelkük rajta. Ebben az esetben nem sóznám.)

Tálalom, ez a mennyiség úgy négy bő adag lesz. (Ma ketten faltuk fel az egészet.) Ki-ki ízesítheti parmezánnal, amivel tetszik, szerintem kár.
Alapszósznak is jó, nagyszerű pizzán is.

Mandulás spagetti -- gazdagok vagyunk, de jól élünk

A recept alapja egy mifelénk kevéssé ismert ámde annál egyszerűbb pesztó : a mandulát megpirítjuk egy kevés olajon, aztán a hozzávalókat (mármint pörkölt mandula, bazsalikom, fokhagyma, paradicsom, só és bors) turmixoljuk, kész is. Melegen ajánlom a pesztóimádóknak.

Ez a változat (azt hittem, eredeti, később kiderült, hogy a nagyszerű Marcella Hazan  egyik agyonlopott és plagizált receptjéről van szó. Ami annyit tesz, hogy hamisítatlanul olasz. A szerzőt melegen ajánlom az olasz konyha minden tisztelőjének -- csak tiszta forrásból.)

Hozzávalók (ezúttal):
- két kiló paradicsom (édesebb fajta)
- spagetti
- egy közepesen nagy hagyma (lehet kisebb is)
- két cikk fokhagyma
- egy marék bazsalikom (ha lehet, friss)
- fejenként körülbelül fél maroknyi hámozott mandula, lehet több is
- parmezán vagy/és pecorino
- félszáraz fehér bor (úgy egy fél pohárnyi, lehet több is.)
- só, bors, nagyon kevés olaj

A hagymát felaprítom, olajon megfuttatom, mellédobom a fokhagymát, amikor üveges, beleteszem a hámozott
paradicsomot, forrás után lejjebb fogom a tüzet, hagyom rotyogni jó fél órát. Nem fedem le. (Aki nem szereti a forró paradicsomzuhanyt, annak azt ajánlom, tegyen egy szűrőt vagy pattogatott kukorica rácsot az edényre.) Amikor kezdi elfőni a levét, megkóstolom, sózom, borsozom ízlés szerint, és felöntöm a borral.

(Közben meghámozom a mandulát: felöntöm zubogó vízzel, főzöm egy percet, nem tovább: a héja úgyszólván magától válik le.) Megdarálom vagy lereszelem. Megfőzöm a spagettit.

 Amikor a paradicsom besűrűsödött, még egyszer megkóstolom, sózom, borsozom ha kell, beledobom a bazsalikomot, hagyom főni még egy-két percet, több nem is kell. Aztán turmixolom vagy mixelem, eredetileg ezt sem kell: elég fakanállal néha meglapogatni fövés közben.

A spagettit a tányérokra halmozom, paradicsommártást szedek rá, megszórom parmezánnal és mandulával.
A mandulával nem spórolok, noha mostanság aranyárban  mérik.

Bor dukál mellé, és amint a bort kortyolgatom, lelki szemeim előtt  feldereng Itália, valahogy úgy, ahogy egy olasz előtt Magyarország, akárhányszor olasz konyhájában az olasz alapanyagokból főzött echt magyar csirkepaprikást eszegeti, és olasz borral öblíti le.

(Nagy adag lesz: mélyhűthető.)