Spenótos-gombás kenyérfelfújt -- nyomor luxuskivitelben.

A hozzávalók mennyisége változhat -- lehet több vagy kevesebb spenótot, gombát, miegymást használni.

Hozzávalók: 
- negyed kiló száraz vagy gyengén pirított kenyér, szeletelve
-kb. húsz-huszonöt deka spenót (fagyasztott)
- másfél - két csészényi gomba (fagyasztott) -- most szegfűgomba, hozzá fél marék szárított vargánya.
- három-négy gerezd fokhagyma
-  két-három csésze tej
- négy tojás
- kevés olaj, só, bors, szerecsendió, egy púpos kiskanálnyi kakukkfű
- másfél csészényi reszelt sajt, vegyesen -- parmezán, cheddar, ami van. Minél átütőbb, erősebb ízű, annál kevesebb. Semleges ízű sajtból jöhet több is.

A kenyérszeleteket (én most fehéret használtam) alaposan bedörzsölöm fokhagymával. Félreteszem. Cseppnyi olajon vagy vajon megfuttatok egy gerezd foghagymát, a spenótot kevés tejben megpárolom, nagyon kevés sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezem. Amikor kész,mixelem, ha kell, félreteszem.

Egy cikk fokhagymát megfuttatok olajon vagy vajon,rádobom a gombát (a szárított gombát előkészítem ha kell), sózom, borsozom, puhára párolom. A vége felé kakukkfűvel ízesítem.

A  kenyeret felkockázom (kb két centinyi kockákra), összekeverem a spenóttal, gombával, reszelt sajttal. Felverem a négy tojást, ráöntök úgy két csésze tejet, sózom, borsozom ezt is. (A sóval vigyázni.) A tojásos tejet ráöntöm a spenótos-gombás-sajtos kenyérre, hagyom állni jó tíz percet, hogy a kenyér megszívja magát, aztán a masszát alaposan kivajazott formába öntöm, és erős tűzön sütögetem jó ötven percet, amíg szépen megpirul. Vigyázzunk, ha lehet inkább nagyobb formát válasszunk, ne rétegezzük túl. (Úgy másfél-két réteg az ideális). Amikor az alja-teteje szépen megpirult, kész is.

(A New York Times receptje alapján, kissé módosítva.)

Mivel minden hozzávalót külön sózunk, nagyon vigyázzunk, ugyanis fontos, hogy a tojásos tejbe is kerüljön. A gombába több kakukkfű is kerülhet, a spenótnak sem ártott meg a szerecsendió.

Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több

Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)

Hagymás-paradicsomos kenyér -- magad uram

Magad uram, ha kenyered nincs: kedvenc hagymás kenyeremet nem gyártják többé. Ezt a kenyeret kísérlet gyanánt sütöttem, vesztemre: annyira foszlós-jó, valódi kenyér állaga van, gyermekkor-illata, hogy marad.

A receptet innen kölcsönöztem. Sokat változtattam rajta: talán mert minden jó kenyeret egyénileg kell kikísérletezni, annyira liszt-, élesztő és sütőfüggő. Nekem a megadott mennyiség és idő nem jött be, azért inkább az állagot figyeltem, a kelesztési időt megdupláztam, több lisztet használtam, a sütési idő is több lett, más hőfokon.

Hozzávalók:

- 25 deka teljes kiőrlésű liszt

- 25 deka kenyérliszt (BL 80)

( valamennyi lisztet még felvesz második dagasztáskor, összesen nem lett több kb 60 dekánál)

- egy csomag szárított élesztő (7 g)

- egy kiskanál cukor

-két kiskanál só

kb 2,5-4 deci állott és langyos víz

- egy nagy hagyma

- fél maréknyi szárított paradicsom

A lisztbe szórom az élesztőt, cukrot, sót. Dagasztókaros mixerrel dolgozni kezdek rajta, belecsorgatom a vizet (én az eredeti receptben említettnél sokkal több vizet használtam, 3-4 deci körül), és addig dagasztom, amíg egyenletes, sima és ruganyos tésztát nem kapok. (Kis fordulatszámmal dolgoztam.) Letakartam kelesztettem amíg több mint kétszeresére kelt.

(kb három óra, szobahőmérsékleten.)

A szárított paradicsomokat beáztattam, a hagymát nagyon vékonyan felszeleteltem. Mivel ropogósra sütöttem, aprítani nem kellett. A hagymát nagyon kevés olajon ropogósra-aranybarnára pirítottam, papírtörülközőre szedtem. A paradicsomokat megszárítottam, leitattam, apróra vágtam.

Amikor a tészta megkelt, megint megdagasztottam (ugyancsak mixerrel), lassacskán hozzáadtam a pirított hagymát és a paradicsomot, aztán kézzel gyúrtam tovább, kevés lisztet még adtam hozzá, laposabb veknit gyúrtam belőle. Begyújtottam a sütőt, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A veknit kelesztettem még jó órát, kockákat vágtam a tetejére, aztán a forró sütőbe tettem, úgy 60-70 percre.

(gázsütő, 200 fok). Félidőn magasabb hőfokra állítottam (220 fok.) Kb 70 perc múlva lett kész.

Rácsra tettem, hideg vizzel alaposan megspricceltem, a rácson kihűtöttem.

Szempont volt az is, hogy olyan receptet kerestem, amellyel nincs túl sok vesződség, az is, hogy legyen olcsó (olcsóbb, mint ugyanez a mennyiség és minőség üzletből), nem utolsósorban pedig az, hogy nem sós süteményt akartam sütni, hanem kenyeret.

Ez a kenyér megfelel mindhárom követelménynek. A bele foszlós, a héja ropogós, de nem túl kemény -- ez a recept marad.