Spárgás-paradicsomos-sajtos sütemény

Hozzávalók:

- egy köteg fehér spárga

- 20 deka liszt

- 2-3 tojás

- kb. egy-másfél deci tej

- fél csomag expressz élesztő

-kb. egy deci olívaolaj (lehet több vagy kevesebb)

- csombor, bors, oregano, só (egy-két csapott kk mindenikből, lehet több vagy kevesebb. Ha túl sok, kesernyés ízt kölcsönöz a süteménynek)

-kb. húsz deka sajt (ha van, érlelt juhtúróval keverve)

- kb. 5-7 deka szárított paradicsom, felaprítva

- ugyanannyi fekete olajbogyó, felszeletelve


A spárga évada lejáróban van: a vitatható minőségű (enyhén már fás és kesernyés) fehér spárga elkészítéséhez-megmentéséhez kerestem és találtam receptet, és az eredmény valóban fölülmúlta minden várakozásomat: könnyű, valódi nyári fogás ez, kánikulára való.

Expressz élesztőt sem használtam soha (ahogy látom, porított élesztő és sütőpor keveréke) - magam is meglepődtem, milyen foszlós lett a sütemény állaga, és milyen szépen megkelt. Ha nem is minden napra való az ára, megéri kísérletezni vele. (A használati utasítást nem árt elolvasni: a hozzávalókat hidegen vagy langyosan adjuk hozzá, semmiképp melegen. 15-20 percig pihentetjük a tésztát, aztán forró sütőbe tesszük.)


A spárgát alaposan meghámozom, megfőzöm sós vízben, amikor puhul már, de még roppanós, leszűröm, leöblítem hideg vízzel, kihűtöm.

A lisztet nagyon jól összekeverem az expressz élesztővel. Beleszórom a fűszereket (nem kell túlozni de takarékoskodni sem, kb. másfél-két kiskanál csombor és oregano együtt, bors bőven).
Beleütöm a tojásokat, elkeverem, beletöltöm az olívaolajat és a tejet. Közepesen sűrű tésztát kapok, ne legyen kemény (nem kel meg rendesen), de túl lágy sem. A végén beleteszem a felaprított szárított paradicsomot, a reszelt sajt felét és az olajbogyót, és a centis-kétcentis darabokra vágott spárgát. Kivajazott-lisztezett püspökkenyér formába teszem, megszórom a sajt másik felével, pihentem vagy húsz percet, közben begyújtom a sütőt.

Nagyon forró sütőben teszem, úgy tíz perc múlva lejjebb húzom a lángot (210 fok, gázsütő), úgy sütöm kb. 30-35 percet. Tűpróbát végzek, ha kész, rácsra teszem,
nem vágom fel amíg nagyon forró mert összeesik kicsit. Tehettem volna bele gombát is, sajnos nem volt - legközelebb azzal készül, és ilyenkor nyáron nagyszerűen helyettesíti a kenyeret, péksüteményt is.

(recept, módosítva, innen)

Fűszeres-csípős minimuffin

A sós pogácsa mindig is a kedvencem volt. A muffin annál kevésbé. A pogácsával viszont sok a vesződség. A muffinnal annál kevesebb. Na azóta szeretem én a muffint: ez a recept egyik kedvenc sör- és borkorcsolyánkká avanzsált.

Hozzávalók (14 muffin):

-25 deka liszt

- fél vaj vagy margarin (standard, húsz dekás)

- egy tojás

- egy evőkanál vagy tasak sütőpor

- 1, 5-1,7 deci tej

-10 deka sonka (főtt csülökmaradék vagy borda a legjobb)

- 5 -10 deka minél büdösebb és csípősebb túró (brindza. Burduf vagy Focsani vagy bármi ami kellőképpen csípős és lábszagú, lehet érlelt telemea is)

- jó marék olajbogyó, zöld és fekete, vegyesen

- egy evőkanál csípős mustár

- egy evőkanál édes mustár

-egy kiskanál só

-bors dögivel (ha lehet tört, nem darált)

-őrölt chili (nem árt vigyázni vele)

-csöpp piros-arany (elmaradhat)

-csipetnyi-kiskanálnyi kömény

A sütőt begyújtom, nem túl nagy lángra. Felolvasztom a vajat vagy margarint. A tojást felverem,

belekeverem a kétféle mustárt, a margarint, a darált vagy aprított sonkát (megjegyzem, maradék kolbászvéggel sem rossz, sőt), az aprított vagy darált olajbogyót, a piros-aranyat, bőkezűen megborsozom, chilit őrölök bele. Tejet töltök bele.

A sütőport elkeverem a lisztben, kiskanál sót szórok bele, borsozom, árnyalatnyi (de nem több) chili jön ebbe is, beleszórom a köményt, aztán összekeverem a felvert tojásos masszával.

Ha túl sűrű, jöhet még bele tej vagy joghurt, ha túl híg, egy pici liszt. Két kis szilikonformát kikenek csöpp olajjal, 30-40 percen át sütöm nem túl erős tűzön (gázsütőm van, ezen 200 fok).

Amikor megpirult, tűpróbát végzek, ha nem ragad, kész. Kevésbé fűszeres változata egyik kedvenc reggelink. Csípősebb-fűszeresebb változatainak inkább a pénztárca mint a képzelet szab határt. Ha nem túl erős tűzön sütögetjük, kevésbé nő meg, viszont a közepe sem marad nyers. Hiába, semmi sincs ingyen ezen a világon.

Pisztáciás-mogyorós-olajbogyós cantuccini

Nem vagyok édesszájú, de annál jobban szeretem a sós ropogósokat. Ritkán készül, mivel a legtöbbje munka vagy időigényes, én viszont betegesen lusta vagyok. És mint minden patológikusan renyhe lélek, erőfeszítést nem kímélve keresem a munkakímélő recepteket, így akadtam erre a sós biscottira.

Írhatnám úgy is, hogy régóta szemezek vele, de én azt férfiakkal szeretem, nem kekszfélékkel.

Hozzávalók:

kb. 12-15 deka liszt

1-2 tojás

5 deka pisztácia

5 deka mogyoró

5 deka olajbogyó

három-négy kanál reszelt parmezán

só, tört bors, olívaolaj

1 sütőpor

A mogyorót, pisztáciát megtöröm vagy vágom, az olajbogyót felaprítom. A tojásokat felverem.

A lisztbe keverem a sütőport, kevés sót (amennyiben sós mogyorót és pisztáciát használunk, vigyázni a sózással), tört borsot, majd beleszórom a mogyorót, pisztáciát, olajbogyót, reszelt parmezánt. Hozzáadom a tojást és egy kanál olívaolajat. Könnyen formázható, nem túl puha de nem is kemény tészta lesz belőle. Ha nem, további tojás és olaj megy bele (ezért a hozzávalók mennyisége hozzávetőleges a receptben).

Két rudat formázok, kissé ellapítom, sütőlapon harminc percig sütöm meleg de nem forró sütőben. Amikor szépen megpirul-barnul, kiveszem, vékony szeletekre vágom, a lángot lehúzom, gyenge tűzön sütögetem a kekszek mindkét oldalát, amikor szépen megpirultak kész is.

A receptet érdemes szabadon kezelni. Parmezánból itt jó a reszelt-zacskós változat is. Parmezán helyett bármilyen erős ízű száraz sajt vagy túró. Zöld olajbogyó helyett jó a fekete, és különösen finom pikáns töltött olajbogyóval.

Eredeti recept itt.