Padlizsán-mozzarella-paradicsom nyársak

 Hozzávalók: 2 közepes padlizsán, 3-4  kemény paradicsom (édesebb fajta), kb. 15 deka mozzarella (vagy nem túl sós telemea, feta) só, bors, olívaolaj, oregano, bazsalikom

A padlizsánokat félujjnyi vékonyra szeletelem, sózom,  hagyom állni egy kicsit (könnyebben, szebben sül ha áll előtte vagy félórát), aztán grillen csöppnyi olajjal kisütöm a szeleteket. A mozzarellát és a paradicsomot félujjnyi vagy még ennél is vékonyabb szeletekre vágom. Úgy 4-5 nyársat beáztatok húsz percre (sütés előtt fontos). A padlizsánszeleteket sózom, borsozom. Oreganót és bazsalikomot szórok az olajba, elkeverem, ecsettel bekenem a padlizsán és mozzarella szeleteket, a nyársakat kettétöröm, egy szelet paradicsom, egy szelet padlizsán, egy szelet sajtféle, és így rétegzem amíg tart. Amikor nincs türelmem, a kész nyársakat  ecsetelem be a fűszeres olajjal. Egy püspökforma alját bekenek olajjal, az aljára állítom a nyársakat, előmelegített sütőben úgy tíz-tizenöt percig sütögetem, amíg a mozzarella ráolvad a padlizsánra és paradicsomra. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Puliszkával és borral tálalom.

(Pirítóssal tálalva nagyszerű vacsora.)

Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több

Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)

Firni (punjabi rizskrém)

Puding helyett, egészség- és diétamániásoknak. Nem utolsó szempont az sem, hogy olcsóbb is.

Hozzávalók (4 adag):

fél liter - hét deci tej,

másfél- két evőkanál rizsliszt

4 evőkanál cukor

4-5 szem kardamom (elmaradhat)

csipetnyi sáfrány (elmaradhat)

egy-két evőkanál rózsavíz (elmaradhat)

20 szem aprított mandula vagy dió

(vagy: mazsola és rum (a kardamom- sáfrány-rózsavíz helyett)

vagy: mandula és négy-öt csepp mandulakivonat (az eredeti receptben ez áll írva)

vagy: vaniliakivonat és reszelt csokoládé

vagy: bármi (mazsola, aszalt gyümölcs, birsalmasajt és így tovább, ami éppen akad

Egy deci vízből és úgy másfél-két evőkanál rizslisztből pépet keverek. ( A pépnek állnia kell úgy negyvenöt percet- egy órát, hagyjuk duzzadni.) Csipetnyi sáfrányt feloldok forró vízben vagy tejben. A kardamomot meghámozom, mozsárban megtöröm. Tejforraló edényben odateszem a tejet, forralni kezdem, amikor forr, beleteszem a cukrot, és lassú tűzön forralom úgy harminc-negyvenöt percet.

Negyvenöt perc- egy óra múlva lassan belefőzöm a rizspépet, keverem, hagyom besűrűsödni.

Amikor elérte a megfelelő állagot, leveszem a tűzről, belekeverem a sáfrányt és a rózsavizet.

Tálkákba szedem, megszórom kardamommal, meghintem az aprított mandulával, kész is.

Hidegen tálalom. Jót tesz neki, ha áll. Másnap a legfinomabb, ha marad. Tovább keményedik, az ízek még jobban összeállnak.

Ez a diétás változat: minél zsírosabb tejet használunk, annál finomabb (ilyenkor forralhatjuk tovább, hagyjuk a tejet is besűrűsödni). Ez itt zsírszegény tejből készült. A rumos-mazsolás vagy csokoládés-vaníliás változat éppilyen jó.