Spárgás-paradicsomos-sajtos sütemény

Hozzávalók:

- egy köteg fehér spárga

- 20 deka liszt

- 2-3 tojás

- kb. egy-másfél deci tej

- fél csomag expressz élesztő

-kb. egy deci olívaolaj (lehet több vagy kevesebb)

- csombor, bors, oregano, só (egy-két csapott kk mindenikből, lehet több vagy kevesebb. Ha túl sok, kesernyés ízt kölcsönöz a süteménynek)

-kb. húsz deka sajt (ha van, érlelt juhtúróval keverve)

- kb. 5-7 deka szárított paradicsom, felaprítva

- ugyanannyi fekete olajbogyó, felszeletelve


A spárga évada lejáróban van: a vitatható minőségű (enyhén már fás és kesernyés) fehér spárga elkészítéséhez-megmentéséhez kerestem és találtam receptet, és az eredmény valóban fölülmúlta minden várakozásomat: könnyű, valódi nyári fogás ez, kánikulára való.

Expressz élesztőt sem használtam soha (ahogy látom, porított élesztő és sütőpor keveréke) - magam is meglepődtem, milyen foszlós lett a sütemény állaga, és milyen szépen megkelt. Ha nem is minden napra való az ára, megéri kísérletezni vele. (A használati utasítást nem árt elolvasni: a hozzávalókat hidegen vagy langyosan adjuk hozzá, semmiképp melegen. 15-20 percig pihentetjük a tésztát, aztán forró sütőbe tesszük.)


A spárgát alaposan meghámozom, megfőzöm sós vízben, amikor puhul már, de még roppanós, leszűröm, leöblítem hideg vízzel, kihűtöm.

A lisztet nagyon jól összekeverem az expressz élesztővel. Beleszórom a fűszereket (nem kell túlozni de takarékoskodni sem, kb. másfél-két kiskanál csombor és oregano együtt, bors bőven).
Beleütöm a tojásokat, elkeverem, beletöltöm az olívaolajat és a tejet. Közepesen sűrű tésztát kapok, ne legyen kemény (nem kel meg rendesen), de túl lágy sem. A végén beleteszem a felaprított szárított paradicsomot, a reszelt sajt felét és az olajbogyót, és a centis-kétcentis darabokra vágott spárgát. Kivajazott-lisztezett püspökkenyér formába teszem, megszórom a sajt másik felével, pihentem vagy húsz percet, közben begyújtom a sütőt.

Nagyon forró sütőben teszem, úgy tíz perc múlva lejjebb húzom a lángot (210 fok, gázsütő), úgy sütöm kb. 30-35 percet. Tűpróbát végzek, ha kész, rácsra teszem,
nem vágom fel amíg nagyon forró mert összeesik kicsit. Tehettem volna bele gombát is, sajnos nem volt - legközelebb azzal készül, és ilyenkor nyáron nagyszerűen helyettesíti a kenyeret, péksüteményt is.

(recept, módosítva, innen)

Kapros-boros fürjtojás saláta

A fürjtojásról bővebben itt. A kapros-boros tojássaláta nagy kedvencünk, már csak azért is, mert alig akad munka vele, az eredmény viszont nemcsak ahhoz képest káprázatos. Amióta huzamosan kapható fürjtojás, többnyire abból készítem, borsos ára ellenére: nem utolsósorban azért, mert a fürjtojás valóban nem zsíros.

Hozzávalók:

-21 fürjtojás

- egy csomag kapor (lehet szárított is, vagy vegyesen)

- 3-4 ek majonéz

- só, bors, cukor

- másfél deci félszáraz fehérbor

- egy ek édes mustár

- tejföl vagy tejszín - lehet vegyesen

A tojásokat leöntöm forrásban levő vízzel (így sokkal kevésbé törnek), főzöm úgy 5-8 percet,

megtisztítom, kettőbe vágom, félreteszem. Közben felaprítom a kaprot . A majonézbe keverem a mustárt, felváltva adom hozzá a bort és a tejfölt, cukrozom picit, sózom is ha kell, utánaízesítek, beleszórom a kaprot is. A tojásokra öntöm, pár órára a hűtőbe teszem. Sok kaprot használok, ez a mártás nemcsak főtt tojással ilyen finom: jó mártogatónak is, főzelékek és hideg sültek mellé.

Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több

Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)

Virslisaláta csemeguborkával és fürjtojással

Tegnapi "ötletsalátám" maradékokból.

Hozzávalók:

- fejenként 2 baromfivirsli, 4-6 kisebb csemegeuborka, 5-8 fürjtojás (vagy 1-2 friss tojás)

- egy tojásból majonéz

- mustár (édes fajta)

- citromlé, só, cukor, bors (zöld vagy fehér)

-olajbogyó (fekete), elmaradhat

- zsírszegényebb, savanykásabb tejföl

A tojásokat megfőzöm. A virslit vékonyan felkarikázom, az uborkát apróra felkockázom. Kikeverem a majonézt, nem túl sok olajjal és semmiképpen sem olívaolajjal (ehetetlenül zsíros lesz tőle). Megreszelem vagy apróra vágom az olajbogyót. A majonézbe mustárt keverek, csöpp cukrot, parányi sót, alaposan megszórom fehér- vagy zöldborssal. Belekeverem a tejfölt, citromlével hígitom. Pikáns, nem túl zsíros tartár az eredmény. Összekeverem az egészben hagyott vagy kettőbe vágott tojásokkal és a virslivel. Hűtőbe teszem néhány órára.

(Minél fűszeresebb, pikánsabb uborkát használjunk. A nagyon apró és jó minőségű példányokat akár egészben is hagyhatjuk.)

Régi recept, valamikor az ötvenes évekből. Azóta is családi kedvenc, öröklődik nemzedékeken át.

A végtelenségig variálható.

Az igazi zakuszka

Az igazi zakuszka, az igazi zakuszka az természetesen az, amit a mama főzött be. Vagy a nagymama, a nemi szerepek felcserélődésével nemsokára a papa is főzött volt igazi zakuszkát, és amikor a papa zakuszkájára emlékezünk majd, na akkor még a feministák is letehetik a fegyvert. (A mai nagypapák sosem főznek zakuszkát, olyan mitológiai állat nincs, arról lekéstem.)

Ez a zakuszka nemcsak azért különbözik a

többitől mert ez amolyan nosztalgivásári portéka, nem. Ez nemcsak sűrű, ennek tartása van. Ez nem látott paradicsomlevet, nem is fog. Ebben murok van, karfiol van, gomba van, ebben minden van. Ennek minden összetevőjét külön párolták. Ez valódi erdélyi multikulti zakuszka, ez maga az ó-globalizáció amely ellenáll a divatnak, a trendnek. Régi recept, némi örmény beütéssel.

Hozzávalók:

10 db. paradicsompaprika

2 liter babvelő és/vagy egy kiló padlizsán (vinete)

háromnegyed kiló hagyma

háromnegyed kiló karfiol

háromnegyed kiló murok

másfél kiló paradicsom

1 liter olaj (ebből gyakran kettő lesz, sebaj)

só, bors, babér, szerecsendió

10 db. paprika

gomba (belefőzhetjük tálalás előtt is)

A paszulyt, karfiolt sós vízben megfőzni, a murkot, paprikákat, hagymát apróra vágva megpárolni (mármint a zöldség legyen apróra vágva), a paradicsomot besűríteni, a vinetát, oppardon padlizsánt megsütni, megtisztítani, lecsorgatni majd apróra vágni (ne mixeljük, ez nem gyomorbajosoknak szánt tápszer).

Amikor minden külön elkészült (a jó zakuszka egyik titka az, hogy külön pároljuk vagy főzzük a hozzávalókat), szóval, amikor minden elkészült (a hozzávalók addig ülhetnek a kamrában vagy a fagyasztóban), akkor egy nagy fazékba tesszük őket, felöntjük az olajjal, főzni kezdük, fűszerezzük. A szerencsendióval vigyázni, mindent mértékkel, de tessék bátran kísérletezni. Ennek a változatnak a murok és a szerencsendió a lelke.

Amikor kész, forrón üvegekbe tölteni, szárazdunsztban ül másnapig, akkor tanácsos kidunsztolni az egészet. (15-20 perc, nem nagy ügy, megéri.)

A murkot, hagymát, paprikaféléket lehetőleg külön-külön párolni kevés olajjal.

A murok és karfiol akár el is maradhat, szerintem az a lelke, na meg a szerencsendió. Külön főzhetjük a padlizsános illetve paszulyos változatot, akinek nincs türelme nyugodtan főzze egybe. A gombát apróra vágjuk, olajon pároljuk, fűszerezni nem kell, hozzáadhatjuk a végén, mielőtt üvegbe töltjük, vagy később, tálalás előtt (ilyenkor azért nem árt egy kicsit összefőzni megint az egészet).

Amolyan téli mindenes, nemcsak hidegtálakhoz jó, tálalhatjuk sültek mellé, sokan szeretik tésztafélékkel, sajt és paradicsommártás helyett.