Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több

Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)

Epres-rebarbarás-diós crumble

Csökönyös erdélyiek módjára megátalkodottan kerültem az egyszerűt. A nagyszerű, az hosszas
tervezés, munka, könnyek, miegymás eredménye volt: ha lehet körülményesen is, miért ne szenvedjünk. Olyan világban nőttem fel, amelyben a csak teljes délelőttöt igénybe vevő süteményeket "lusta asszony ez meg aza" névvel illették, s ha a felszolgált remekmű nem visszerek és görbe hát eredményeképpen jött létre, kínálni sem illett.

A crumble mondhatni feminista édesség. Olcsó is, valóban percek alatt összedobható, két vagy több részletben is készíthető-előkészíthető.

Hozzávalók:

- sült rebarbara (500 gramm hámozatlanul a recept szerint, most két nagy szál. 500 gramm rebarbara, 80 gramm cukor)
- sült eper (250 gramm)
- 50 gramm vaj
- 80-100 gramm liszt
- 50 gramm cukor+ annyi, amennyi az eper sütéséhez kell
- egy nagy marék darált dió (lehet mandula, vagy mandulával vegyesen
- fenyőmag (elmaradhat)
-vaníliás cukor (elmaradhat)
- reszelt narancshéj (1 narancs) vagy ennek megfelelő mennyiségű cukrozott narancshéj

Sült rebarbara: a rebarbarát megtisztítom, centis-kétcentis darabokra vágom. Egy rétegben elhelyezem egy hőálló tálban, megszórom a cukorral, a sütőt bemelegítem, 200-230 fokon (gázsütő) sütögetem tíz percig, aztán leveszem a fóliát, sül még öt percet. Vigyázok, nehogy odakapjon, ha a leve elpárolog, kár ugyan de nem baj.

Sült eper: az epret megmosom, kettévágom, egy rétegben elhelyezem abban a tálban amiben majd a crumble sül majd. Az epret megcukrozom, 15 percre a forró sütőbe teszem. Amikor puhulni kezd, levet ereszt, kiveszem, beleteszem a sült rebarbarát is. (A gyümölcs napokkal előtte előkészíthető, szépen elüldögél a hűtőben.)

50 gramm vajat kézzel összekeverek a liszttel, cukorra és a darált dióval, lazán, nem dolgozom össze túlzottan, az egészet az előkészített gyümölcsre morzsolom, megszórhatom még fenyőmaggal, miegymással, ha van, aztán a tálat a forró sütőbe teszem (gáz 220-230 fok), úgy harminc percet sütöm, legyen még leve, de a teteje is piruljon meg egy kicsit.

Ízlés szerint lehet több vagy kevesebb cukrot használni, én összesen öt dekát használtam a gyümölcsre, és körülbelül öt- nyolc dekát dekát a tetejére. Kevesebb jobb. Vaníliafagylalttal tálaltam, önmagában is jó.

(Eredeti recept itt.)

Afgán rizs

Hozzávalók (parasztmértékkel) :

- két- három csésze rizs (Ne hosszúszemű rizset használjunk, száraz lesz tőle.)

- 5-6 gomba (Lehet több is. Csiperkét használtam. Mindenképp semleges ízű gomba legyen. Fogalmam sincs, mi lehet az eredetiben, mindenesetre elképzelem a hülyére bombázott afgánokat amint két megszállás között arról vitatkoznak, hogy mi mehet az afgán rizsbe, hagyjuk, elvégre enni szeretnénk.) Lehet több is. Elmaradhat, ilyenkor több dió jön bele. Fordítva nem érvényes. Bár a dió és fokhagyma adja meg az ízét, tapasztaljuk ki személyesen, de arra vigyázzunk, hogy fokhagyma ne nyomja el a dió és a mazsola (amely nem fog édesnek tűnni) ízét.

- kb. három-öt gerezd fokhagyma (hazaiból kettő-három is elég, kínaiból lehet több)

- egy közepes hagyma (nem vöröshagyma)

- egy-két marék dió (lehet több, ízléstől függ)

- egy-két marék mazsola

- só, bors, petrezselyemzöld

- kardamom

- vaj vagy olivaolaj (esetleg mindkettő)

Lehet köret (ebben az esetben kevesebb hagyma, fokhagyma, mazsola és gomba kell bele), lehet előétel (több gomba, vadul bors, ebben az esetben vajon készítem), lehet önálló fogás (vegetáriánusoknak ajánlott, ha van ilyen állat).

Vajon (vagy olivaolajon, a kettő keverékén) megfuttatni a nagyon vékonyan szeletelt hagymát (ne aprítsuk fel) és apróra aprított fokhagymát. Hozzáadjuk a felaprított diót (nem túl apró ez sem, egyebekben: bánjunk vele bőkezűen), pirítjuk ízlés szerint, hozzáadjuk a gombát, pároljuk, beledobjuk a mazsolát, készre pároljuk. (Ha létezik ilyen magyarul. Mármint készre párolni.)
Megsózzuk, megborsozzuk, amikor kész petrezselyemzöldet szórunk bele. (Calmo, calmo. Ne legyünk túl bőkezűek. Türelem).

Közben: rizset főzünk-párolunk, pici sóval, símán. Semmi bele a rizsen kívül.

Amikor az alap (vagy minek is nevezzem) kész, a rizset belekavarjuk. A végén borssal, petrezselyemmel és kardamommal fűszerezzük. A kardamom elmaradhat, ilyenkor több petrezselymet kap, de ezzel is vigyázni. A kardamommal (az eredeti recept szerint ez nem maradhat el, szerintem igen, akkor is ha több iráni megesküszik rá, hogy inkább holtan mint kardamom nélkül).

Annyi még: ízlése válogatja, de ha lehet, külön főzzük a rizset és a diós-gombás alapot. Külön is fűszerezzük, amikor összekeverjük, ismét fűszerezzük.

Én vajjal készítem, nem rossz olivaolajjal sem, bár más: tessék kísérletezni.

Számos változata létezik, ez a legegyszerűbb.

Idő: amíg a rizs megfő