Diétás húsgombóc leves

Hozzávalók (négy személy):

- két köteg leveszöldség (új murok, petrezselyem, zeller, jöhet még zöldhagyma szárastól)

- nagyon kevés szárított paprika és paradicsom

- fél csirkemell - egy csirkemell (bármilyen csirkeaprólék jó, csonttal egyetemben)

- petrezselyemzöld, zellerlevél, nagyon kevés lestyán (elmaradhat), kapor (elmaradhat)

- kb két evőkanál rizs

- pár csepp citrom, csipetnyi szárított gyömbér (vagy nagyon kevés friss)

- só, bors (húsz szem körül, lehet kevesebb), paprika

- vegeta vagy vegamix (elmaradhat)

- csepp reszelt hagyma és fokhagyma (szárított is jó, nagyon kevés kell belőle)

- egy tojás (diétázóknak, epeérzékenyeknek elég a fehérje is)

- prézli vagy liszt


A megtisztított zöldségeket odateszem főni kevés vízben, közepes tűzön. A hiedelemmel ellentétben a leves (legalábbis a zöldségleves) se különb a mondanivalónál, kimondottan rosszat tesz neki, akárhányszor bő lére eresztik. Később, amikor az íze összeáll, akkor lehet hígítani, előtte kár. Sózom, borsozom, csepp gyömbérrel ízesítem. A rizset megmosom, odateszem főni.

Mixerben vagy késsel felaprítom a húst. Beleütök egy tojást (elég a fehérje is, az is megköti), alaposan sózom, borsozom, paprikázom, apróra vágott petrezselymet és kevés kaprot szórok bele, nagyon kevés reszelt hagymát és fokhagymát vagy csipetnyi szárított hagymát és fokhagymát. Összekeverem a főtt rizzsel, kevés prézlit szórok bele, annyit amennyit egy formázható de nem túl lágy állag megkíván.
Vizes kézzel apró gombócokat gyúrok (minél több a prézli, annál kisebbeket, a prézlitől ugyanis megduzzadnak majd), lobogó sós vízben kifőzöm. Nem kell sokat főzni, azért főzöm előre a rizset.

Közben lassacskán kóstolgatni kezdem a levest, felengedem tetszés szerint, tovább ízesítem: a vége fele jöhet bele egy kevés lestyán, zellerlevél. A végén pár csepp citromlével ízesítem (elmaradhat.) A gombócokat elosztom a tányérokban, a levest rámerem.

Zsírmentes, nagyon diétás leves, jó maradékfelhasználásra is: bármilyen maradék hús, nagyon kis mennyiségben, felhasználható, akár vegyesen is. Ha rizzsel szaporítjuk, nem ront az ízén, ha prézlivel, esetleg főzzünk előre ki egy gombócot és nézzük meg, nem kell-e utánafűszerezni.
Ezt a húsgombócot gyakran főzöm zöldborsólevesbe vagy paradicsomlevesbe is.

Kuku, nem frittata

A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik első recept volt a blogon. A szüleim gyakran főzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Főztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fűszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában főzöm és szeretem, azóta is.

Az előkelő perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési időt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütőpor, sütőben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tűzön, jó húsz percig).

Egyebekben semmi boszorkányság, sütőporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettről van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfűszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektől) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.

Hozzávalók:

két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)

három közepes hagyma

5 tojás

két kanál liszt

egy evőkanál sütőpor

egy kanálnyi sáfrány

2-3 cikk fokhagyma

egy köteg petrezselyemzöld

só, bors

napraforgóolaj

egy lime (elmaradhat)

Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.

A sütőport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.

Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütőpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, előremelegített forró sütőbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tűvel ellenőrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.

Napokig eláll a hűtőben, hidegen is jó.

Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.

Az állaga kissé lágy, amikor a sütőbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Recept angolul itt és itt.

Spárga boros-mustáros tojáskrémmel

Ha spárga, akkor minél egyszerűbben. Nagyszerű összefoglalók, ismertetők és receptek magyarul itt és itt. A kedvencem hollandi módra (ami annyiból áll, hogy megfőzöm és nyakonöntöm hollandi mártással), de a jó hollandi mártás munka - és figyelemigényes.

Végtelenül egyszerű viszont flamand mártással. (Nemcsak a spárga, az újkrumpli, murok is.)

A spárga főzésénél (jobban szeretem főve, mint sütőben párolva) annyit változtattam, hogy csipetnyi vajat teszek a főzővízbe. Váltotat az ízén. A mártáshoz bort, szerecsendiót, csöpp mustárt is kevertem.

Hozzávalók (2 személy)

egy csomag (zöld) spárga

4 tojás

kb 10 deka vaj

citromlé vagy ecet

egy fél köteg petrezselyemzöld

só, bors,. szerecsendió

száraz fehérbor (itt rizling volt)

A jó spárga egyik titka a vásárlás, a másik a főzés. A spárgákat kíméletesen megtisztítom, sós-cukros-citromos (vagy ecetes) vízben óvatosan megfőzöm. (Nálam ez úgy tíz-14 perc volt.) Nem szabad puhára főnie, nem maradhat nyers sem. A vízbe kis kocka vajat dobok. Mivel jobb, ha a fejek nem érnek a vízbe, a spárgákat villatartókra helyezem a lábosban, a fejek így kiállnak, gőzben ülnek amíg a nyelek főnek.

Megfőzöm a tojásokat, felolvasztom a vajat. A tojásokat összetöröm, a meleg vajba keverem, sózom, borsozom. Beleaprítom a petrezselymet. Nagyon kevés szerecsendiót szórok bele. Kiskanálnyi édes mustárral és úgy félpohárnyi borral ízesítem. A spárgákat tányérra szedem, a mártással kínálom, kész. Bor helyett jó a citromlé is, de jobban szeretem borral.

Akárhányszor ezt főzöm, tisztának, fennköltnek és européernek érzem magam. Egosímogató fogás.

Gombaleves kapros galuskával

Egészséges, gazdag és laktató.

Hozzávalók:

fél kiló csiperke (vagy csiperke és erdei gomba vegyesen, szárított is jó)

leveszöldség (két murok, egy petrezselyen, zeller vagy/és biovegeta)

egy közepes hagyma

egy-két tojás

liszt

olaj, vaj

só, bors, édesnemes paprika, rózsapaprika

petrezselyemzöld, kapor, zellerlevél, tejföl, citrom

Odateszem a zöldséget főni egy külön lábosban, ízlés szerint fűszerezem. A hagymát apróra vágom, olaj és vaj keverékén üvegesre dinsztelem. Megszórom édesnemes paprikával (mintha paprikást főznék, csak kevesebbet teszek bele). A gombát megtisztítom, felszeletelem, a dinsztelt hagymára dobom, lehúzom a tüzet. Párolom, lé nem kell rá, ha csiperkével dolgozunk, levet ereszt. Úgy tíz perc múlva feltöltöm, a lé lepje el a gombát, de csak alig. Rövid lére fogva főzöm, néha feltöltöm a zöldséglével. Kóstolom, sózom, borsozom. Lényeges, hogy rövid lére fogva főzzük: hamarabb kész van. Szempont az is, hogy sokkal intenzívebb íze lesz így.

Közben egy-két tojásból és lisztből tésztát keverek a galuskának. Inkább rugalmas-puha legyen, mint kemény. Belevágok egy csokor kaprot.

Amikor a leves kész (a zöldség megfőtt), feltöltöm a maradék zöldséglével vagy vízzel, amikor forr, beleszaggatom a galuskát. Amikor a galuska puhára főtt, fűszerezem, petrezselyezöldet szórok bele, belecsavarok egy fél citromot, tejfölözöm, tálalom.

Körülbelül harminc perc alatt kész is van, néha több, de nem sokkal. Annyira laktató, hogy ritkán kívánunk második fogást utána.

Laskagomba borban, tejföllel

Nemhiába nevezik osztrigagombának angolul, valóban emlékeztet rá.

Nemcsak a citrom, a fokhagyma és a bor tesz neki jót: eszméletlenül finom lesz tejfölben párolva is.

Hozzávalók:

fél kiló laskagomba

vaj

petrezselyem, kapor (a kapor elmaradhat)

citrom, fokhagyma

fehérbor

só, bors

tejföl

A laskagombát előkészítem: törlöm ha kell, levágom a szárakat, a szeleteket egyben hagyom. Egy serpenyőt felforrósítok, vajat dobok bele. A forró vajra dobom a szeleteket, mindkét oldalukon megpirítom őket a vajban. Közben két cikk fokhagymát felaprítok, a vajra és gombára dobom. Egy citrom levét kifacsarom, amikor a gombaszeletek megpirultak, a felét hozzáadom. Sózom, borsozom. Feltöltöm úgy egy pohárnyi borral, tovább párolom, kóstolom, ízesítem. A vége felé tejfölt teszek bele, jó öt percig azzal is forralom. (A fövési ideje circa fél óra, lehet több is, nem árt kóstolni közben.) A végén petrezselyemzöldet és kaprot szórok bele, ízlés szerint. Ugyancsak ízlés szerint még citromot, esetleg tejfölt is.

Jó önmagában is, hidegen is, salátának. Most rizottóval tálaltam.

Laskagomba sörtésztában

A laskagombát sokáig nem szerettem: könnyű elrontani. Ilyenkor ízetlen, rossz az állaga, megutáltam. Utáltam azt is, hogy húspotlóként említik gyakran: a gombától azt vártam el, hogy gombaíze legyen, az pedig, hogy hol borjúhoz, hol csirkéhez, netán halhoz(sic!) hasonlítják, inkább kedvem szegte. Pedig rendkívül finom, vesződni sem kell vele, hamar megvan (fél óra, ritkán több), de van egy-két trükkje amit érdemes betartani:

nem szabad megmosni (vizes-szivacsos lesz)

elő kell készíteni, főzni vagy párolni kell, de nem szabad túlfőzni (10-15 percet, nem többet, mert megkeményedik)

fűszerezni kell. kicsit másként: a citrom, ecet, bor, fokhagyma, vaj, bors, zöldpetrezselyem szépen kiemelik az ízét

Hozzávalók:

egy csomag (kb. fél kiló) laskagomba (pleurotus)

egy citrom

ecet, só, bors

egy üveg sör

1-2 tojás

liszt

olaj a sütéshez

A gombák szárát levágom. A gombákat tizenöt percen át forralom sós-borsos-ecetes vízben. (vagy párolom ugyanaddig, mindegy. Fontos, hogy a víz fűszeres legyen).

Leszűröm, békén hagyom, előkészítem a sörtésztát: egy-két tojásból, sörből, lisztből sűrű (de nem túl sűrű) sörtésztát keverek. Lehet fűszerezni, parmezánt keverni bele.

A gombákat sózom és borsozom ha kell, citromlevet csorgatok rájuk. Liszbe forgatom őket, aztán a sörtésztába. Nagyon forró olajon kisütöm, kész. Citromkarikákkal tálalom, tálaláskor újfent citromlevet facsarok rájuk.

Sörtészta helyett lehet egyszerűen rántani, liszt-tojás-zsemlemorzsában. Ilyenkor fűszerezem a prézlit, aprított fokhagymát teszek bele. Talán jobb is, a sörtésztával viszont kevesebb a munka.

Rizzsel és tartárral tálalom.

Spárgaleves

Írhatnám, hogy szezonja van a spárgának, de ez a spárga Mexikóból jött, ki tudja, miért. (Ugyanazért, amiért a bab Kínából meg Argentinából. )

Az ára borsos, megveszem így is, a kedvencem. A leves percek alatt kész van, olyan egyszerű, hogy szégyellem leírni.

Hozzávalók:

egy köteg zöld spárga

fél liter vagy egy liter alaplé vagy ennek megfelelő kocka (csirke vagy zöldség)

pár csepp citrom vagy egy kevés fehérbor

tejszín, vaj

só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld

Az alaplevet vagy kockát odateszem főni. A spárgát meghámozom (nem kellett volna), darabokra vágom, a fás végét letöröm, a fejeket félreteszem.

A szárakat az alaplébe dobom, mellédobok egy csepp vajat is, sózom és borsozom. Pár perc múlva mellédobom a fejeket is. Amikor a szárak megfőttek (ez olyan 12-15 perc volt, lehet több is), mixelem vagy áttöröm őket, visszateszem a levesbe. Egy-két percet főzöm még, aztán elzárom a tüzet, tejszínt teszek bele, ízlés szerint szerecsendióval és borral (vagy citrommal), ízesítem még, beledobom a petrezselyemzöldet, kész, tálalom.

Nem szeretem bonyolítani: a tejszín is inkább az ízét emeli ki, nem sűrítek vele, az alaplé ne legyen túl karakteres ízű. A vaj (nagyon kevés kell bele) kiemeli a spárga ízét. Levesbetétnek ott vannak a spárgafejek, kár elrontani a hatást pirítóssal és/vagy sajttal, de van, aki úgy szereti.

Tört sültkrumpli (crash hot potatoes)

Tisztességes képek (fázisfotókkal) itt itt és itt. Angolul crash hot potatoes a neve.

Kisebb krumpli kellett volna hozzá, nem volt itthon.

Hozzávalók: kis méretű krumpli, víz, olaj, fűszer (só, bors, rozmaring, kömény esetleg egy csepp chiliolaj)

A krumplit tíz-tizenöt percig főzöm, köményes-sós vízben. (A villa menjen bele, de ne legyen teljesen puha, sem kemény.) Amikor félpuha, krumplinyomóval alaposan szétlapítom (lásd a fázisfotókat az első linknél). Bekenem fűszerolajjal, rozmaringot, borsot szórok rá, mehet a forró sütőbe amíg megpirul.

Rendkívül látványos fogás.

Karfiolfelfújt

Olyan egyszerű, hogy nincs is receptje. Ennek függvényében aztán a hozzávalók is változnak: hol besamellel készítem, hol anélkül (ilyenkor valamivel több tojás megy bele), néha kukoricával és gombával dúsítom, többnyire nem, olykor kevés maradék sonka is megy bele, és amikor nagyon fel akarok vágni, lasagne lapok közé teszem, kétszer annyi besamelt és sajtot használok, és így tovább.

Ez most szilveszterutói diétás fogásnak készült, nem mintha a karfiol diétás étek volna, de hagyjuk ezt.

Hozzávalók: egy kis fej karfiol (a levelek kivételével az egészet felhasználom), kb 4 gramm vaj,

1 esetleg 2 deci tej, lehet több is, 2 - 3 evőkanál liszt, 2 - 3 tojás, reszelt sajt, só, bors, szerecsendió jócskán

A karfiolt megtisztítom, a leveleket ezúttal eldobom, a többit nem, vizet forralok, beledobom először az apróra vágott szárakat, pár perc múlva a rózsákat, megfőzöm. (Ne legyen túl puha, mert kantinba illő csócsamócsa lesz belőle.) Közben felolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, a tejjel besamelt főzök. Keményre verem a fehérjéket. Amikor a besamel kész, belekeverem a sárgájákat, a sajtot (minél több, annál jobb), megsózom, szerecsendióval ízesítem (elég bőkezűen bánok a fűszerekkel ezúttal). A felvert fehérjét hozzáadom. A megfőtt karfiolt kivajazott tűzálló tálba teszem, ráöntöm a besamelt, a maradék sajtot a tetejére szórom, mehet a forró sütőbe kb. 40- 50 percre. Ez is hozzávetőleges. Gőzfürdőben illene, de az megkétszerezi a sütési időt. (Kb. másfél-két óra lesz belőle, kár a gázért vagy gőzért. Klasszikus felfújtakkal megéri kínlódni, ez megnő szépen anélkül is.)

Gombamártással tálalom, opcionális, jó önmagában is.

Kínában minden kínai: édes-savanyú csirke büfé módra

A kínai vendéglők - a kínai koszt
általában - mint vallás osztják meg az étellel paráználkodókat, abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy az otthon, illetve tájainkon készült kínai koszt köszönőviszonyban
sincs az eredetivel. Magam is ezt vallom (ha az ilyesmit vallani lehet), mégis közreadom ezt a receptet, mert ha az eredeti (és kiváló) kínai receptekkel nem is, a kínai gyorsbüfék választékával ez bátran felveheti a versenyt. Lévén, hogy onnan származik. Így azonban legalább friss, én szerzem be a hozzávalókat, az epeömlésért és
ételmérgezésért csakis magamat okolhatom.

Amikor pedig valaki olyan gyakran dőlt ágynak a fentemlített kínai étkezdék nagyszerű és ősi (értsd: romlott) felhozatalától, ez azért szempont.

A recept viszont tetszett, gyors, viszonylag olcsó, hamar megvan.

Hozzávalók:

(a szakács szerint):

1 kicsontozott csirkemell (150 gramm)
liszt (250 gramm)
1 tojás
1 murok felkockázva
1 zsenge tököcske vagy cukkini
ugyanannyi ananász (konzerv) felkockázva (a zöldségre és ananászra következetesen 50 grammot ad meg, én a kétszeresét használtam)
100 gramm édes ketchup (itt nem kell sokat teketóriázni, lehet akármilyen csak csípős ne legyen)
40 gramm cukor
30 mililiter fehér ecet
olaj (ne oliva, ehetetlenül nehéz és zsíros lesz tőle)
pici étkezési keményítő

Az elkészítés módja ott a beágyazott videón.

Rizset főzök. A zöldséget felkockázom, a csirkemellet felkockázom vagy csíkokra vágom, a lisztből, tojásból és kis vízből sűrű (de nem túlságosan sűrű)
palacsintatésztát keverek, a csirkemell mehet bele a tésztába, forró és bő olajban kisütöm, amikor aranybarnára sült, szalvétára szedem.
Közben pici olajon párolni kezdem a tököt és murkot, rá jön a ketchup, a cukor, az ecet, forralom pár percet, vízzel feltöltöm ha kell (nagyon kevés víz), bele az ananász, keményítő. Erős tűzön forralom pár percet (nem több mint öt), kész van. A végén a húst bele, forralom még egy-két percet, lehet is tálalni.

A receptben említett felette titkzatos "fehér ecet" eredetileg rizsecet - ez kevésbé savas, édekésebb. Ha nincs, az se baj, akármilyen édesebb fehér ecet megteszi.

Azt kínaiaktól tudom, hogy az édesítéshez nemcsak a cukor jó, hanem savanykás dzsemek is, a ribizliíz ideális lett volna például, eredetileg azzal akartam, de nincs itthon.
Van aki szójaszószt is tesz bele, opcionális, szerintem többet árt, mint használ.

Az igazi zakuszka

Az igazi zakuszka, az igazi zakuszka az természetesen az, amit a mama főzött be. Vagy a nagymama, a nemi szerepek felcserélődésével nemsokára a papa is főzött volt igazi zakuszkát, és amikor a papa zakuszkájára emlékezünk majd, na akkor még a feministák is letehetik a fegyvert. (A mai nagypapák sosem főznek zakuszkát, olyan mitológiai állat nincs, arról lekéstem.)

Ez a zakuszka nemcsak azért különbözik a

többitől mert ez amolyan nosztalgivásári portéka, nem. Ez nemcsak sűrű, ennek tartása van. Ez nem látott paradicsomlevet, nem is fog. Ebben murok van, karfiol van, gomba van, ebben minden van. Ennek minden összetevőjét külön párolták. Ez valódi erdélyi multikulti zakuszka, ez maga az ó-globalizáció amely ellenáll a divatnak, a trendnek. Régi recept, némi örmény beütéssel.

Hozzávalók:

10 db. paradicsompaprika

2 liter babvelő és/vagy egy kiló padlizsán (vinete)

háromnegyed kiló hagyma

háromnegyed kiló karfiol

háromnegyed kiló murok

másfél kiló paradicsom

1 liter olaj (ebből gyakran kettő lesz, sebaj)

só, bors, babér, szerecsendió

10 db. paprika

gomba (belefőzhetjük tálalás előtt is)

A paszulyt, karfiolt sós vízben megfőzni, a murkot, paprikákat, hagymát apróra vágva megpárolni (mármint a zöldség legyen apróra vágva), a paradicsomot besűríteni, a vinetát, oppardon padlizsánt megsütni, megtisztítani, lecsorgatni majd apróra vágni (ne mixeljük, ez nem gyomorbajosoknak szánt tápszer).

Amikor minden külön elkészült (a jó zakuszka egyik titka az, hogy külön pároljuk vagy főzzük a hozzávalókat), szóval, amikor minden elkészült (a hozzávalók addig ülhetnek a kamrában vagy a fagyasztóban), akkor egy nagy fazékba tesszük őket, felöntjük az olajjal, főzni kezdük, fűszerezzük. A szerencsendióval vigyázni, mindent mértékkel, de tessék bátran kísérletezni. Ennek a változatnak a murok és a szerencsendió a lelke.

Amikor kész, forrón üvegekbe tölteni, szárazdunsztban ül másnapig, akkor tanácsos kidunsztolni az egészet. (15-20 perc, nem nagy ügy, megéri.)

A murkot, hagymát, paprikaféléket lehetőleg külön-külön párolni kevés olajjal.

A murok és karfiol akár el is maradhat, szerintem az a lelke, na meg a szerencsendió. Külön főzhetjük a padlizsános illetve paszulyos változatot, akinek nincs türelme nyugodtan főzze egybe. A gombát apróra vágjuk, olajon pároljuk, fűszerezni nem kell, hozzáadhatjuk a végén, mielőtt üvegbe töltjük, vagy később, tálalás előtt (ilyenkor azért nem árt egy kicsit összefőzni megint az egészet).

Amolyan téli mindenes, nemcsak hidegtálakhoz jó, tálalhatjuk sültek mellé, sokan szeretik tésztafélékkel, sajt és paradicsommártás helyett.