Mandulás spagetti -- gazdagok vagyunk, de jól élünk

A recept alapja egy mifelénk kevéssé ismert ámde annál egyszerűbb pesztó : a mandulát megpirítjuk egy kevés olajon, aztán a hozzávalókat (mármint pörkölt mandula, bazsalikom, fokhagyma, paradicsom, só és bors) turmixoljuk, kész is. Melegen ajánlom a pesztóimádóknak.

Ez a változat (azt hittem, eredeti, később kiderült, hogy a nagyszerű Marcella Hazan  egyik agyonlopott és plagizált receptjéről van szó. Ami annyit tesz, hogy hamisítatlanul olasz. A szerzőt melegen ajánlom az olasz konyha minden tisztelőjének -- csak tiszta forrásból.)

Hozzávalók (ezúttal):
- két kiló paradicsom (édesebb fajta)
- spagetti
- egy közepesen nagy hagyma (lehet kisebb is)
- két cikk fokhagyma
- egy marék bazsalikom (ha lehet, friss)
- fejenként körülbelül fél maroknyi hámozott mandula, lehet több is
- parmezán vagy/és pecorino
- félszáraz fehér bor (úgy egy fél pohárnyi, lehet több is.)
- só, bors, nagyon kevés olaj

A hagymát felaprítom, olajon megfuttatom, mellédobom a fokhagymát, amikor üveges, beleteszem a hámozott
paradicsomot, forrás után lejjebb fogom a tüzet, hagyom rotyogni jó fél órát. Nem fedem le. (Aki nem szereti a forró paradicsomzuhanyt, annak azt ajánlom, tegyen egy szűrőt vagy pattogatott kukorica rácsot az edényre.) Amikor kezdi elfőni a levét, megkóstolom, sózom, borsozom ízlés szerint, és felöntöm a borral.

(Közben meghámozom a mandulát: felöntöm zubogó vízzel, főzöm egy percet, nem tovább: a héja úgyszólván magától válik le.) Megdarálom vagy lereszelem. Megfőzöm a spagettit.

 Amikor a paradicsom besűrűsödött, még egyszer megkóstolom, sózom, borsozom ha kell, beledobom a bazsalikomot, hagyom főni még egy-két percet, több nem is kell. Aztán turmixolom vagy mixelem, eredetileg ezt sem kell: elég fakanállal néha meglapogatni fövés közben.

A spagettit a tányérokra halmozom, paradicsommártást szedek rá, megszórom parmezánnal és mandulával.
A mandulával nem spórolok, noha mostanság aranyárban  mérik.

Bor dukál mellé, és amint a bort kortyolgatom, lelki szemeim előtt  feldereng Itália, valahogy úgy, ahogy egy olasz előtt Magyarország, akárhányszor olasz konyhájában az olasz alapanyagokból főzött echt magyar csirkepaprikást eszegeti, és olasz borral öblíti le.

(Nagy adag lesz: mélyhűthető.)

Nyári paradicsomleves

Hozzávalók (négy személy):

- 1 kiló érett paradicsom (minél édesebb fajta)

- két-három szál bazsalikom

- két leveskocka vagy alaplé

- egy köteg zöldhagyma

- két-három cikk fokhagyma
- egy köteg leveszöldség vagy ennek megfelelő szárított zöldség

- csipetnyi zellerlevél (elmaradhat)

- só, bors

- tejföl, parmezán

- olaj

-vékony kenyérszeletek

A paradicsomot meghámozom, a közepét kivágom.

A hagymát és a leveszöldséget felaprítom. A hagymát és fokhagymát megfuttatom kevés olajon, mellédobom a bazsalikomot, azzal párolom áttetszőre. (Ha a hagymára dobom a bazsalikomot,
erőteljesebben veszi át az illatát és zamatát. Paradicsomszósznál hasonlóképpen járok el, a hagyma és bazsalikom előre elkészíthető, nem árt meg neki ha áll, sőt.)

Rádobom a felaprított leveszöldséget vagy a szárított zöldséget (vigyázzunk az adagolással, a sok itt nem jó - két kis murok, egy apró petrezselyem, egy körömnyinél kisebb zellerdarabka), a fazékba dobom a hámozott paradicsomot is. Lefedem, lassú tűzön forralom jó húsz percet. Húsz perc múlva feltöltöm kb. másfél-két csésze vízzel, ízlés szerint, beledobom a leveskockákat is, borsot tekerek rá, nem sokat, beledobom a zellerlevelet ha van. Tovább főzöm, további húsz perc múlva a paradicsom majdnem kész.

Vékony kenyérszeleteket serpenyőben, olajon barnára pirítok, megfordítom, sajtot szórok rá, tovább pirítom. Amikor mindkét oldala szép aranybarna, papírtörülközőre szedem, leitatom róluk az olajat.

A levest megkóstolom, ízlés szerint sózom-borsozom (cukrozni nem kell, ha a paradicsom eléggé édes fajta és érett - ha nem az, nem árt.)

Blenderben vagy szűrőben átpasszírozom (a merülőfejes mixer is jó), a kapott pépet beledolgozom (vagy sem).

Tálaláskor tányéronként egy-két kiskanálnyi tejfölt teszek a tányérba, parmezánt reszelek rá, a sajtos pirítóssal tálalom.

Nagyon gazdag, illatos, tiszta ízű nyári leves - mivel itt a friss hozzávalók a fontosak, konzervparadicsomból nem megy. Ilyenkor gyakran főzöm - az ősz beálltával egy évet várhatok megint, erre a paradicsomra, a fényre, a nyárra.