Májpalacsinta

A maradék csirkemáj hasznosítására született ez a recept, aztán maradt: jó sör - és borkorcsolya, előétel, vacsora, kinek mi, végül is koncepció kérdése.

Hozzávalók (kb. 10-12 palacsintához)

2 tojás,

tej, liszt

2-3 csirkemáj

fűszer (tetszés szerint, most: só, bors, rózsapaprika, édesnemes paprika, szárított petrezselyem)

csipős sajt vagy/és sóstúró

sütéshez nagyon kevés olaj

A májakat megfőzöm, mixelem. Hozzáadom a felvert tojásokat, csomómentesre keverem. Felváltva lisztet és tejet adok hozzá, kikeverem a palacsintatésztát, ne legyen túl híg, de ne legyen sűrű sem. (Nagyon kevés liszt jön bele, ez nem lepény.) Sózom, fűszerezem (bőkezűen). Csepp olajat keverek bele a végén.

A palacsintasütőt kikenem olajjal (csak az első palacsinta előtt), kisütöm a palacsintákat, megszórom sajttal, feltekerem, kész.

Mutatós lett volna saláta meg miegymás ágyon, de nem volt se saláta, se miegymás, csak a havazás és telem sötét, végetérni nem akaró rosszkedve.

Spárgaleves

Írhatnám, hogy szezonja van a spárgának, de ez a spárga Mexikóból jött, ki tudja, miért. (Ugyanazért, amiért a bab Kínából meg Argentinából. )

Az ára borsos, megveszem így is, a kedvencem. A leves percek alatt kész van, olyan egyszerű, hogy szégyellem leírni.

Hozzávalók:

egy köteg zöld spárga

fél liter vagy egy liter alaplé vagy ennek megfelelő kocka (csirke vagy zöldség)

pár csepp citrom vagy egy kevés fehérbor

tejszín, vaj

só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld

Az alaplevet vagy kockát odateszem főni. A spárgát meghámozom (nem kellett volna), darabokra vágom, a fás végét letöröm, a fejeket félreteszem.

A szárakat az alaplébe dobom, mellédobok egy csepp vajat is, sózom és borsozom. Pár perc múlva mellédobom a fejeket is. Amikor a szárak megfőttek (ez olyan 12-15 perc volt, lehet több is), mixelem vagy áttöröm őket, visszateszem a levesbe. Egy-két percet főzöm még, aztán elzárom a tüzet, tejszínt teszek bele, ízlés szerint szerecsendióval és borral (vagy citrommal), ízesítem még, beledobom a petrezselyemzöldet, kész, tálalom.

Nem szeretem bonyolítani: a tejszín is inkább az ízét emeli ki, nem sűrítek vele, az alaplé ne legyen túl karakteres ízű. A vaj (nagyon kevés kell bele) kiemeli a spárga ízét. Levesbetétnek ott vannak a spárgafejek, kár elrontani a hatást pirítóssal és/vagy sajttal, de van, aki úgy szereti.

Pisztáciás-mogyorós-olajbogyós cantuccini

Nem vagyok édesszájú, de annál jobban szeretem a sós ropogósokat. Ritkán készül, mivel a legtöbbje munka vagy időigényes, én viszont betegesen lusta vagyok. És mint minden patológikusan renyhe lélek, erőfeszítést nem kímélve keresem a munkakímélő recepteket, így akadtam erre a sós biscottira.

Írhatnám úgy is, hogy régóta szemezek vele, de én azt férfiakkal szeretem, nem kekszfélékkel.

Hozzávalók:

kb. 12-15 deka liszt

1-2 tojás

5 deka pisztácia

5 deka mogyoró

5 deka olajbogyó

három-négy kanál reszelt parmezán

só, tört bors, olívaolaj

1 sütőpor

A mogyorót, pisztáciát megtöröm vagy vágom, az olajbogyót felaprítom. A tojásokat felverem.

A lisztbe keverem a sütőport, kevés sót (amennyiben sós mogyorót és pisztáciát használunk, vigyázni a sózással), tört borsot, majd beleszórom a mogyorót, pisztáciát, olajbogyót, reszelt parmezánt. Hozzáadom a tojást és egy kanál olívaolajat. Könnyen formázható, nem túl puha de nem is kemény tészta lesz belőle. Ha nem, további tojás és olaj megy bele (ezért a hozzávalók mennyisége hozzávetőleges a receptben).

Két rudat formázok, kissé ellapítom, sütőlapon harminc percig sütöm meleg de nem forró sütőben. Amikor szépen megpirul-barnul, kiveszem, vékony szeletekre vágom, a lángot lehúzom, gyenge tűzön sütögetem a kekszek mindkét oldalát, amikor szépen megpirultak kész is.

A receptet érdemes szabadon kezelni. Parmezánból itt jó a reszelt-zacskós változat is. Parmezán helyett bármilyen erős ízű száraz sajt vagy túró. Zöld olajbogyó helyett jó a fekete, és különösen finom pikáns töltött olajbogyóval.

Eredeti recept itt.

Almás csirkemáj

Olyankor főzöm, amikor az időmnél csak a kedvem kevesebb. Percek alatt kész van, hamarabb mint a köret. Egyik kedvencem leegyszerűsített változata.

Hozzávalók: fejenként 3-4 csirkemáj, 1-2 közepes alma, só, tört tarkabors, szerecsendió vagy szekfűbors, kakukkfű, olaj a sütéshez, egy kis bor vagy konyak (elmaradhat).

Az almákat megmosom, kivájom, felkarikázom. A májakat megmosom, kettévágom, megszárítom. Egy serpenyőt felhevítek, a májat beledobom. Amikor kifehéredik, megfordítom, fűszerezem, kevés olajat öntök rá. Mellédobom az almakarikákat, együtt sütöm őket. Az almát is fűszerezem, esetleg sózom is, nagyon kevés bort vagy konyakot öntök rá, aztán a májakat kiszedem, a fűszeres almát továbbpirítom egy kicsit amíg odakap az is.

Kurkumás rizzsel tálalom (a rizset megpárolom, csipetnyi kurkumát szórok bele a végén). Amikor végképp nincs időm, több alma megy bele, köret gyanánt.

Csirkecomb almában és vajban párolva

Eredetileg csirkemellből készül, vajjal és borral.

Hozzávalók: személyenként egy felső és alsó comb, egy nagyobb vagy két kisebb alma, két krumpli, két édesburgonya, fél hagyma, két murok.

Kell még: vaj, méz, olívaolaj, fokhagyma, bors, chilipor, mustár, fahéj, só, curry vagy garam masala keverék.

Egy jénai vagy (kerámia) tálat alaposan kikenünk vajjal, az oldalát is. A csirkecombokat bedörzsöljük sóval, borssal, fahéjjal. Az olívaolajba mézet keverünk, beleszórunk 3-4 cikk felaprított fokhagymát, currykeveréket, mustárt, bekenjük vele a combokat. A tálba tesszük. Az almákat megmossuk, a közepét kivágjuk, félbevágjuk, felállítva a tál sarkaiba állítjuk őket. A hagymákat félbevágjuk, az almák mellé állítjuk őket. A krumplit felvágjuk, a csirke mellé tesszük. A tál nagyjából meg is telik így. A meghámozott és felvágott édesburgonyát és murkot a csirkére tesszük. Amennyiben szárazabb hússal dolgozunk (mell például), pár vajdarab jöhet még rá.

A tálat lefedjük alufóliával, forró sütőbe tesszük (ez nálam 240 fok, gázsütőben) kb. 50 percre, egy órára. Az alma és a zöldségek levet engednek, a combok ebben a lében párolódnak majd. A sütési idő vége felé a fóliát levehetjük. Amikor a vaj és az almalé elpárolog, kész is. Én kb. 15-20 perc múlva kicsit csökkentem a lángot is (200 vagy 220 fokra).

Van ennek csípősebb változata is, de nem árt vigyázni a fűszerezéssel: vigyázni kell, hogy a fűszerkeverék ne nyomja el a többit, nem szabad kiérződnie, amiként a fokhagymának sem.

Ha lehet, ne töltsük fel vízzel, ennek a fogásnak a lényege az, hogy a hús és a zöldségek a vajban párolódnak össze, ugyanakkor semmi sem fő, nem is karamellizálódik. (Úgy is jó lesz, de más lesz, próbáltam.) Fontos az is, hogy az almák álljanak, a hagyma is: ez kerül a húsra, ez párolja őket felülről.

Édesburgonyával most próbáltam először: különösen jó lesz tőle. El tudom képzelni sütőtökkel is.

Amikor a lé és vaj elpárolog, kész. Létezik vegetáriánus változata is (azt gyakran főztem), a combok kimaradnak, a zöldségre kevés mézes-olajos-mustáros fűszerkeverék kerül. Ilyenkor is fontos, hogy a kivajazott tálat előbb körberakjuk a félbevágott almákkal és hagymákkal, ugyanis ezeknek a levében párolódik készre a zöldség.

Készítettem római tálban is, más lesz, vajban pároláshoz a fedett jénai jobb és kevésbé macerás.

Gasztropornó

Van benne valami, noha a jelenség azért ennél bonyolultabb. Mondjuk, régebben a férj vagy a papa nem finanszírozta a tanulmányokat, kár.

(kép innen)

Pizza

Ez az a recept, amely mindig bevált. Eredetileg Margherita, itt gomba, prosciutto, olajbogyó és mozzarella a feltét most.

Hozzávalók: fél kiló liszt, 20 gramm élesztő, egy kanál cukor vagy méz, csöpp só, 5 kanál olívaolaj, egy pohár langyos víz.

Pizaszószhoz: sűrített paradicsom, só, 4 vagy öt kanál olívaolaj, rozmaring, oregano.

Az élesztőt megfuttattom egy csésze langyos mézes vagy cukros vízben. Beleteszem a lisztbe, hozzáadok 5 kanál olajat, megdagasztom (kenyérsütő gép nincs, robot viszont van, szépen elvégzi az, vagy a mixer) - nem túlságosan puha tészta lesz belőle, amely nem ragad a kézhez. Letakarom, megyek a dolgomra.

Legalább három órán át kelesztem, akkorra szépen a duplájára kel: akkor megint dagasztom, ezúttal kézzel, finoman. Lesz belőle két nagyobb vagy négy kisebb pizza, eszerint négy vagy két golyó lesz a megkelt tésztából. A sütőt a lemagasabb hőfokra állítom, a pizzát a formába teszem, hagyom még állni úgy fél órát.

Közben elkészítem a pizzaszószt: a paradicsomkonzervbe teszem az olajat, nagyon kevés vizet, csepp sót, rozmaringot vagy bazsalikomot, forralom pár percet, nem sokat. A végén beleszórom az oreganót is.

Az alapot vékonyan megkenem a szósszal, ráteszem feltétet, esetleg még egy csepp oreganót, megy a sütőbe a középső vagy felső rácsra úgy tíz percre (sütőfüggő). Nyáron még ennyit se, paradicsomszeletek, olajbogyó és sajt megy rá, no meg oreganó.

Gyönyörűen megkel, ugyanakkor nagyon vékony és ropogós lesz. Eredeti recept, fázisfotókkal itt. (Az egyik kedvenc blogom; igényes, változatos, nagyon pontos receptek vannak rajta.)

Fusilli sonkás-sajtos bormártással

Az eredeti recept ott található a Lorien blogjában. Kitűnő, többször is meg-

főztem a recept szerint.

Valamennyit azért változtattam rajta, azt viszont leírom. Hozzávalók: lásd a Lorien blogja, fentebb, a mennyiséget és megadott arányokat érdemes betartani. Kell hozzá fusilli vagy penne, sonka, szalonna, mikor mi van (ma prosciutto volt, valamint főtt disznókebel, elárulom, működik az csupáncsak füstölt szalonnával is, sőt), fokhagyma, tejszín és/vagy creme fraiche, parmezán, többféle reszelhető sajt, bors, szerecsendió, fehérbor.

Odateszem a tésztát. A sonkát, szalonnát csíkokra vágom, olívaolajon megfuttatom két-három felaprított fokhagymacikkellyel (lehet több is, főleg ha kínai a fokhagyma), amikor a szalonna és sonka kicsit odakap felöntöm fél csésze- egy csésze fehérborral, forralom pár percet, nem sokat, tejszín vagy creme fraiche megy bele, azzal is forralom pár percet, megkóstolom, jön bele szerecsendió és bors bőkezűen, kóstolom, beleszórom a reszelt sajtot, minél többféle és minél markánsabb ízű annál jobb, ismét kóstolom, ha túl sűrű felengedem a fusilli főzővizével és további fehérborral, kóstolom, fűszerezem ha kell, kész. A tésztára öntöm, parmezánt szórok rá, elfogyasztom a maradék bor mellé.

Namármost, a creme fraiche nagyon drága, és csak ezért a receptért nem éri meg, egyébként másért se nagyon, mármint ezen az áron. Másrészt azonban nagyon is megéri, a creme fraiche ugyanis nem tejszín és nem is tejföl, nem folytatom, értekeztek róla épp elegen. Van egyéb előnye is, nemcsak az ára, a creme fraiche ugyanis főzhető, más az állaga, olcsóbb is mint a tejszín.

Érdemes tehát megpróbálni, először ezt is Váncsa István könyvében láttam, később utánanéztem, és valóban: a lényeg az, hogy tejszínt összekeverünk tejföllel vagy íróval, alaposan felrázzuk, letakarjuk, hagyjuk állni vagy egy napot, közben megkeverjük, másnap mehet is a hűtőbe, eláll egy hetet, tíz napot. Creme fraiche receptek (angolul) itt és itt.

Kipróbáltam, működött. Habtejszínből meleg szobában az igazi, egy nap alatt kész, de itt is érdemes kísérletezni.

Tört sültkrumpli (crash hot potatoes)

Tisztességes képek (fázisfotókkal) itt itt és itt. Angolul crash hot potatoes a neve.

Kisebb krumpli kellett volna hozzá, nem volt itthon.

Hozzávalók: kis méretű krumpli, víz, olaj, fűszer (só, bors, rozmaring, kömény esetleg egy csepp chiliolaj)

A krumplit tíz-tizenöt percig főzöm, köményes-sós vízben. (A villa menjen bele, de ne legyen teljesen puha, sem kemény.) Amikor félpuha, krumplinyomóval alaposan szétlapítom (lásd a fázisfotókat az első linknél). Bekenem fűszerolajjal, rozmaringot, borsot szórok rá, mehet a forró sütőbe amíg megpirul.

Rendkívül látványos fogás.

Üveges csirke

Recept (románul) eredetileg itt. Egyszerű, népszerű. A csirkét kívül-belül (a belül ennél a receptnél lényeges) alaposan befűszerezem (só, szerecsendió, kakukkfű, bors, kevés paprika, netán fokhagyma a bőre alá), esetleg hagyom állni, sütés előtt bekenem vajjal vagy olajjal. Egy sörösüveget legalább félig megtöltök vízzel, a csirkét ráhúzom (a nyakát előbb levágom, kilyukasztom, a lényeg az, hogy az üvegre tudjam nyársalni), az üveget tepsibe állítom, egy kis vízet töltök alá (a legtöbb recept fél decit emleget, szerintem annál jóval több kell) közepes tűzön egy-két órát sütöm, amíg szépen megpirul, ropogós-vörös lesz; kilónként úgy egy órát kell számolni.

Noha leginkább a grillcsirkére emlékeztet, nem az. Víz helyett (a víz vagyis folyadék egyrészt azért kell, hogy a lecsöpögő zsír ne kapjon oda, másrészt a gőzben a csirke egyszerre fő és sül) lehett bort vagy sört tölteni az üvegbe (kisebb sütő esetén kisebb üveget, ha nem fér be, nyugodtan fektessük le). A szárnyakat nem árt alufóliába tekerni.

Néha nem árt alátöltögetni. Az üveget nem fedem be, hagyom gőzölögni, az a lényeg, hogy a gőz átjárja a sülő húst, miközben a forró üveg belülről főzi-süti. Kívül ropogós, belül ritka puha és omlós, a sóban sütés kivételével talán a csirke egyik legjobb elkészítési módja.