Nagyon citromos csirke alufóliában

Csöppet sem látványos recept. (Fénykép nem készült, az egész elfogyott még az este.) Másrészt viszont rendkívül diétás és ízletes: a csirke ritkán ennyire omló, puha.

Hozzávalók:

egy csirke

citrom

egy szál rozmaring

csombor, bors (zöld, fekete, fehér, vörös)

só

kevés vaj

A csirkét kívül-belül alaposan bedörzsölöm sóval, borssal, némi csomborral. A citromot előbb lereszelem, aztán nagyon vékonyan felszeletelem. A reszelt citromhéjat a vajba keverem.

A citromszeleteket a csöppet fellazított bőr alá dugdosom, jusson a hasüregbe is bőven. A rozmaring javát a hasába dugom, de jusson rozmaring is, citrom is a szárnya alá. A citromos vajba némi borsot őrölök, és a citromos vajat részbe elosztom a hasa, a bőre alatt, de hagyok a tetejére is: az alaposan fűszerezett csirkén elosztok néhány vajdarabkát, aztán az egészet szorosan alufóliába tekerem, három rétegben (vagy több: minél több, annál jobb lesz.) A vajba jöhet némi friss rozmaring is.

Közepesen erős sütőben sütögetem kb. 80 percig (nálam 200 fok, gázsütő), aztán szétnyitom a fóliát, és amennyiben ropogósabb bőrre vágyom, grillezem is egy kicsit. Amennyiben nem, hagyom még 20-30 percet, amíg elpárolog a leve. Ilyenkor már annyira megpuhul, hogy szinte leválik a csontokról, ami nem baj. Nem fő szét, tessék bátran kísérletezni.) Pikáns, majdnem teljesen zsírtalan elkészítési módja a szárnyasnak. Nem szabad túlfűszerezni. Olyan volt már, hogy a vajba némi citromlevet is kevertem, jót tesz neki.

Petrezselymes krumplival tálalom. Hidegen éppolyan jó.

Fűszeres-csípős minimuffin

A sós pogácsa mindig is a kedvencem volt. A muffin annál kevésbé. A pogácsával viszont sok a vesződség. A muffinnal annál kevesebb. Na azóta szeretem én a muffint: ez a recept egyik kedvenc sör- és borkorcsolyánkká avanzsált.

Hozzávalók (14 muffin):

-25 deka liszt

- fél vaj vagy margarin (standard, húsz dekás)

- egy tojás

- egy evőkanál vagy tasak sütőpor

- 1, 5-1,7 deci tej

-10 deka sonka (főtt csülökmaradék vagy borda a legjobb)

- 5 -10 deka minél büdösebb és csípősebb túró (brindza. Burduf vagy Focsani vagy bármi ami kellőképpen csípős és lábszagú, lehet érlelt telemea is)

- jó marék olajbogyó, zöld és fekete, vegyesen

- egy evőkanál csípős mustár

- egy evőkanál édes mustár

-egy kiskanál só

-bors dögivel (ha lehet tört, nem darált)

-őrölt chili (nem árt vigyázni vele)

-csöpp piros-arany (elmaradhat)

-csipetnyi-kiskanálnyi kömény

A sütőt begyújtom, nem túl nagy lángra. Felolvasztom a vajat vagy margarint. A tojást felverem,

belekeverem a kétféle mustárt, a margarint, a darált vagy aprított sonkát (megjegyzem, maradék kolbászvéggel sem rossz, sőt), az aprított vagy darált olajbogyót, a piros-aranyat, bőkezűen megborsozom, chilit őrölök bele. Tejet töltök bele.

A sütőport elkeverem a lisztben, kiskanál sót szórok bele, borsozom, árnyalatnyi (de nem több) chili jön ebbe is, beleszórom a köményt, aztán összekeverem a felvert tojásos masszával.

Ha túl sűrű, jöhet még bele tej vagy joghurt, ha túl híg, egy pici liszt. Két kis szilikonformát kikenek csöpp olajjal, 30-40 percen át sütöm nem túl erős tűzön (gázsütőm van, ezen 200 fok).

Amikor megpirult, tűpróbát végzek, ha nem ragad, kész. Kevésbé fűszeres változata egyik kedvenc reggelink. Csípősebb-fűszeresebb változatainak inkább a pénztárca mint a képzelet szab határt. Ha nem túl erős tűzön sütögetjük, kevésbé nő meg, viszont a közepe sem marad nyers. Hiába, semmi sincs ingyen ezen a világon.

Serpenyős hal new orleansi módra

Seperc sepénz recept.

Hozzávalók:

- fagyasztott halfilé (az eredeti receptben tőkehal)

- filénként két paradicsom

- filénként fél paprika

- filénként 4-5 zöld olajbogyó

- egy hagyma

- egy-két cikk fokhagyma (elmaradhat)

- száraz fehérbor

- só, bors, petrezselyemzöld

-olaj vagy vaj vagy mindkettő

Kreol recept egyszerűsített változata.

A paradicsomot meghámozom, felkockázom. A hagymát és a paprikát vékonyan felszeletelem. Az olajbogyók felét felaprítom vagy sem, nem lényeges. A másik felét viszont darabokra vágom, és ez lényeges. Egy serpenyőben olajat hevítek. A hagymát megfuttatom olajon, inkább párolom mint sütöm. Amikor meglágyul, rádobom a paprikát és a paradicsomot. Sózom, borsozom, nem takarékoskodom a borssal, ki-ki ízlése és gyomra szerint szórja. Kis lánggal dolgozom. Lefedem, hagyom összerottyanni.

A halat nem engedem fel: ennek a receptnek a lényege az ugyanis, hogy a fagyasztott hal borgőzben párolódik. Nem fő, nem sül, ez borban párolt hal, attól különleges. Sózom, borsozom,

szórhatok rá petrezselymet. Fagyottan, ahogy van, ráteszem a zöldségalapra. Az olajbogyókat mellészórom. Bort öntök alá. Vigyázat, a bor ne lepje el a halat: ha lehet, alig érje az alját. Melléöntök az olajbogyó levéből. (Ez fontos lépés, gondoljunk rá, amikor olajbogyót veszünk.) A halra dobom a felkarikázott vagy aprított olajbogyókat, lefedem, megyek a dolgomra. A lángot kicsire állítom, alig pislákoljon. Dolgom nincs vele, néha azért megnézem, ha kell öntök még alá egy-két kupica bort. Úgy húsz perc-félóra múlva, amikor a bor elfőtt, a zöldség összefőtt sűrű mártássá, kész is.

Rizzsel vagy főtt krumplival tálalom.

Ne fogjuk hosszú lére, mint én ezt a posztot. Tönkreteszi, mint szószátyárság a mondanivalót -- főtt hal lesz belőle. Tehetünk bele gombát, répát is (egyáltalán bármit ami a spájzban fonnyad) - jó lesz, de más recept. Mindenképpen zöld olajbogyót használjunk.

Firni (punjabi rizskrém)

Puding helyett, egészség- és diétamániásoknak. Nem utolsó szempont az sem, hogy olcsóbb is.

Hozzávalók (4 adag):

fél liter - hét deci tej,

másfél- két evőkanál rizsliszt

4 evőkanál cukor

4-5 szem kardamom (elmaradhat)

csipetnyi sáfrány (elmaradhat)

egy-két evőkanál rózsavíz (elmaradhat)

20 szem aprított mandula vagy dió

(vagy: mazsola és rum (a kardamom- sáfrány-rózsavíz helyett)

vagy: mandula és négy-öt csepp mandulakivonat (az eredeti receptben ez áll írva)

vagy: vaniliakivonat és reszelt csokoládé

vagy: bármi (mazsola, aszalt gyümölcs, birsalmasajt és így tovább, ami éppen akad

Egy deci vízből és úgy másfél-két evőkanál rizslisztből pépet keverek. ( A pépnek állnia kell úgy negyvenöt percet- egy órát, hagyjuk duzzadni.) Csipetnyi sáfrányt feloldok forró vízben vagy tejben. A kardamomot meghámozom, mozsárban megtöröm. Tejforraló edényben odateszem a tejet, forralni kezdem, amikor forr, beleteszem a cukrot, és lassú tűzön forralom úgy harminc-negyvenöt percet.

Negyvenöt perc- egy óra múlva lassan belefőzöm a rizspépet, keverem, hagyom besűrűsödni.

Amikor elérte a megfelelő állagot, leveszem a tűzről, belekeverem a sáfrányt és a rózsavizet.

Tálkákba szedem, megszórom kardamommal, meghintem az aprított mandulával, kész is.

Hidegen tálalom. Jót tesz neki, ha áll. Másnap a legfinomabb, ha marad. Tovább keményedik, az ízek még jobban összeállnak.

Ez a diétás változat: minél zsírosabb tejet használunk, annál finomabb (ilyenkor forralhatjuk tovább, hagyjuk a tejet is besűrűsödni). Ez itt zsírszegény tejből készült. A rumos-mazsolás vagy csokoládés-vaníliás változat éppilyen jó.

Puliszkafelfújt. Vagyis spoonbread.

Amikor anyám tojással (meg ami volt éppen) turbózta fel az örökös puliszkát, fogalma sem volt, hogy a déli konyha egyik ínyencfalat számba menő fogását főzi éppen. Pedig a spoonbread az: amilyen könnyű készíteni, éppolyan könnyű elrontani. A belseje krémszerűen puha, a kérge száraz, megpirult. Könnyű fogás, kanállal tálalják és eszik. (Mondjuk, nekünk nem jutott eszünkbe villa- meg fakanálkenyérnek titulálni a puliszkát, de ez mindegy most). Puliszka is, polenta is, felfújt is, valójában egyik sem: ez a spoonbread.

Az alapja máléliszt tejben vagy íróban főve (itt sem kell aggódni, jó az vízben is), ebbe - szó szerint akármi jöhet (hústól sajtig vagy zöldségig és zöldfűszerekig) - ami viszont nem maradhat ki belőle, az a tojás. A tojást fűszerezzük, a fehérjét-sárgáját külön-külön felverjük, a végén a keverékhez adjuk, azt sütögetjük (közepesen) erős tüzön. Önmagában szeretem, kevés sajtot szórok a tetejére, és különösen mutatós kisebb felfújt vagy muffinformában.

Hozzávalók (két személyre)

egy csésze kukoricaliszt

két csésze víz, egy-két csésze tej

vaj

só, bors (elmaradhat)

3 tojás

a tetejére sajt (elmaradhat)

A recept szerint jöhet bele sütőpor, valóban szépen megkel tőle. Nem tettem most, tehát nem sorolom fel, amennyiben igen, ehhez a mennyiséghez úgy egy-két teáskanálnyi jön).

olvasztott vaj

A sót a málélisztbe keverem. Felforralom a vízet, beleteszem a málélisztet, kavarom pár percig, aztán feltöltöm a tejjel. (Víz helyett kezdhetjük egyenesen a tejben főzni, finomabb ha csak tejjel készítjük.) Amikor keményedni kezd, beletesszük a vajat (másfél-két kanálnyi). A tojássárgákat felverem, fűszerezem (só, bors, szerecsendió), a fehérjét keményre verem. A málélisztet körülbelül tíz-tizenöt percig főzöm, néha többet. (Ez viszont lisztfüggő: nem szabad túlfőzni, kemény sem maradhat: ez a jó felfújt titka.)

Egy hőálló tálat (vagy több kicsit) kivajazok. A tojássárgákat a puliszkába keverem, kevés sajtot is teszek hozzá, a végén óvatosan beleforgatom a fehérjéket. A kivajazott tálba öntöm, megszórom kevés sajttal, gázsütőben egy órán át sütöm, kb 210 fokon, amíg a teteje megpirul. Nem szabad túlsütni, akkor jó, ha a közepe krémszerűen lágy. A tejbe gyakran teszek sáfrányt is, nagyon mutatós fogás sárgára színezve, most elmaradt. Van édes változata is. (Ilyenkor só helyett cukorral főzzük, és másként fűszerezzük.) Amennyiben sütőporral készítjük, jobb ha a tojásba keverjük, és a végén adjuk hozzá.

Kuku, nem frittata

A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik első recept volt a blogon. A szüleim gyakran főzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Főztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fűszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában főzöm és szeretem, azóta is.

Az előkelő perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési időt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütőpor, sütőben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tűzön, jó húsz percig).

Egyebekben semmi boszorkányság, sütőporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettről van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfűszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektől) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.

Hozzávalók:

két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)

három közepes hagyma

5 tojás

két kanál liszt

egy evőkanál sütőpor

egy kanálnyi sáfrány

2-3 cikk fokhagyma

egy köteg petrezselyemzöld

só, bors

napraforgóolaj

egy lime (elmaradhat)

Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.

A sütőport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.

Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütőpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, előremelegített forró sütőbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tűvel ellenőrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.

Napokig eláll a hűtőben, hidegen is jó.

Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.

Az állaga kissé lágy, amikor a sütőbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Recept angolul itt és itt.

Spárga boros-mustáros tojáskrémmel

Ha spárga, akkor minél egyszerűbben. Nagyszerű összefoglalók, ismertetők és receptek magyarul itt és itt. A kedvencem hollandi módra (ami annyiból áll, hogy megfőzöm és nyakonöntöm hollandi mártással), de a jó hollandi mártás munka - és figyelemigényes.

Végtelenül egyszerű viszont flamand mártással. (Nemcsak a spárga, az újkrumpli, murok is.)

A spárga főzésénél (jobban szeretem főve, mint sütőben párolva) annyit változtattam, hogy csipetnyi vajat teszek a főzővízbe. Váltotat az ízén. A mártáshoz bort, szerecsendiót, csöpp mustárt is kevertem.

Hozzávalók (2 személy)

egy csomag (zöld) spárga

4 tojás

kb 10 deka vaj

citromlé vagy ecet

egy fél köteg petrezselyemzöld

só, bors,. szerecsendió

száraz fehérbor (itt rizling volt)

A jó spárga egyik titka a vásárlás, a másik a főzés. A spárgákat kíméletesen megtisztítom, sós-cukros-citromos (vagy ecetes) vízben óvatosan megfőzöm. (Nálam ez úgy tíz-14 perc volt.) Nem szabad puhára főnie, nem maradhat nyers sem. A vízbe kis kocka vajat dobok. Mivel jobb, ha a fejek nem érnek a vízbe, a spárgákat villatartókra helyezem a lábosban, a fejek így kiállnak, gőzben ülnek amíg a nyelek főnek.

Megfőzöm a tojásokat, felolvasztom a vajat. A tojásokat összetöröm, a meleg vajba keverem, sózom, borsozom. Beleaprítom a petrezselymet. Nagyon kevés szerecsendiót szórok bele. Kiskanálnyi édes mustárral és úgy félpohárnyi borral ízesítem. A spárgákat tányérra szedem, a mártással kínálom, kész. Bor helyett jó a citromlé is, de jobban szeretem borral.

Akárhányszor ezt főzöm, tisztának, fennköltnek és européernek érzem magam. Egosímogató fogás.

Gombaleves kapros galuskával

Egészséges, gazdag és laktató.

Hozzávalók:

fél kiló csiperke (vagy csiperke és erdei gomba vegyesen, szárított is jó)

leveszöldség (két murok, egy petrezselyen, zeller vagy/és biovegeta)

egy közepes hagyma

egy-két tojás

liszt

olaj, vaj

só, bors, édesnemes paprika, rózsapaprika

petrezselyemzöld, kapor, zellerlevél, tejföl, citrom

Odateszem a zöldséget főni egy külön lábosban, ízlés szerint fűszerezem. A hagymát apróra vágom, olaj és vaj keverékén üvegesre dinsztelem. Megszórom édesnemes paprikával (mintha paprikást főznék, csak kevesebbet teszek bele). A gombát megtisztítom, felszeletelem, a dinsztelt hagymára dobom, lehúzom a tüzet. Párolom, lé nem kell rá, ha csiperkével dolgozunk, levet ereszt. Úgy tíz perc múlva feltöltöm, a lé lepje el a gombát, de csak alig. Rövid lére fogva főzöm, néha feltöltöm a zöldséglével. Kóstolom, sózom, borsozom. Lényeges, hogy rövid lére fogva főzzük: hamarabb kész van. Szempont az is, hogy sokkal intenzívebb íze lesz így.

Közben egy-két tojásból és lisztből tésztát keverek a galuskának. Inkább rugalmas-puha legyen, mint kemény. Belevágok egy csokor kaprot.

Amikor a leves kész (a zöldség megfőtt), feltöltöm a maradék zöldséglével vagy vízzel, amikor forr, beleszaggatom a galuskát. Amikor a galuska puhára főtt, fűszerezem, petrezselyezöldet szórok bele, belecsavarok egy fél citromot, tejfölözöm, tálalom.

Körülbelül harminc perc alatt kész is van, néha több, de nem sokkal. Annyira laktató, hogy ritkán kívánunk második fogást utána.

Laskagomba borban, tejföllel

Nemhiába nevezik osztrigagombának angolul, valóban emlékeztet rá.

Nemcsak a citrom, a fokhagyma és a bor tesz neki jót: eszméletlenül finom lesz tejfölben párolva is.

Hozzávalók:

fél kiló laskagomba

vaj

petrezselyem, kapor (a kapor elmaradhat)

citrom, fokhagyma

fehérbor

só, bors

tejföl

A laskagombát előkészítem: törlöm ha kell, levágom a szárakat, a szeleteket egyben hagyom. Egy serpenyőt felforrósítok, vajat dobok bele. A forró vajra dobom a szeleteket, mindkét oldalukon megpirítom őket a vajban. Közben két cikk fokhagymát felaprítok, a vajra és gombára dobom. Egy citrom levét kifacsarom, amikor a gombaszeletek megpirultak, a felét hozzáadom. Sózom, borsozom. Feltöltöm úgy egy pohárnyi borral, tovább párolom, kóstolom, ízesítem. A vége felé tejfölt teszek bele, jó öt percig azzal is forralom. (A fövési ideje circa fél óra, lehet több is, nem árt kóstolni közben.) A végén petrezselyemzöldet és kaprot szórok bele, ízlés szerint. Ugyancsak ízlés szerint még citromot, esetleg tejfölt is.

Jó önmagában is, hidegen is, salátának. Most rizottóval tálaltam.

Laskagomba sörtésztában

A laskagombát sokáig nem szerettem: könnyű elrontani. Ilyenkor ízetlen, rossz az állaga, megutáltam. Utáltam azt is, hogy húspotlóként említik gyakran: a gombától azt vártam el, hogy gombaíze legyen, az pedig, hogy hol borjúhoz, hol csirkéhez, netán halhoz(sic!) hasonlítják, inkább kedvem szegte. Pedig rendkívül finom, vesződni sem kell vele, hamar megvan (fél óra, ritkán több), de van egy-két trükkje amit érdemes betartani:

nem szabad megmosni (vizes-szivacsos lesz)

elő kell készíteni, főzni vagy párolni kell, de nem szabad túlfőzni (10-15 percet, nem többet, mert megkeményedik)

fűszerezni kell. kicsit másként: a citrom, ecet, bor, fokhagyma, vaj, bors, zöldpetrezselyem szépen kiemelik az ízét

Hozzávalók:

egy csomag (kb. fél kiló) laskagomba (pleurotus)

egy citrom

ecet, só, bors

egy üveg sör

1-2 tojás

liszt

olaj a sütéshez

A gombák szárát levágom. A gombákat tizenöt percen át forralom sós-borsos-ecetes vízben. (vagy párolom ugyanaddig, mindegy. Fontos, hogy a víz fűszeres legyen).

Leszűröm, békén hagyom, előkészítem a sörtésztát: egy-két tojásból, sörből, lisztből sűrű (de nem túl sűrű) sörtésztát keverek. Lehet fűszerezni, parmezánt keverni bele.

A gombákat sózom és borsozom ha kell, citromlevet csorgatok rájuk. Liszbe forgatom őket, aztán a sörtésztába. Nagyon forró olajon kisütöm, kész. Citromkarikákkal tálalom, tálaláskor újfent citromlevet facsarok rájuk.

Sörtészta helyett lehet egyszerűen rántani, liszt-tojás-zsemlemorzsában. Ilyenkor fűszerezem a prézlit, aprított fokhagymát teszek bele. Talán jobb is, a sörtésztával viszont kevesebb a munka.

Rizzsel és tartárral tálalom.