Puliszkafelfújt. Vagyis spoonbread.

Amikor anyám tojással (meg ami volt éppen) turbózta fel az örökös puliszkát, fogalma sem volt, hogy a déli konyha egyik ínyencfalat számba menő fogását főzi éppen. Pedig a spoonbread az: amilyen könnyű készíteni, éppolyan könnyű elrontani. A belseje krémszerűen puha, a kérge száraz, megpirult. Könnyű fogás, kanállal tálalják és eszik. (Mondjuk, nekünk nem jutott eszünkbe villa- meg fakanálkenyérnek titulálni a puliszkát, de ez mindegy most). Puliszka is, polenta is, felfújt is, valójában egyik sem: ez a spoonbread.

Az alapja máléliszt tejben vagy íróban főve (itt sem kell aggódni, jó az vízben is), ebbe - szó szerint akármi jöhet (hústól sajtig vagy zöldségig és zöldfűszerekig) - ami viszont nem maradhat ki belőle, az a tojás. A tojást fűszerezzük, a fehérjét-sárgáját külön-külön felverjük, a végén a keverékhez adjuk, azt sütögetjük (közepesen) erős tüzön. Önmagában szeretem, kevés sajtot szórok a tetejére, és különösen mutatós kisebb felfújt vagy muffinformában.

Hozzávalók (két személyre)

egy csésze kukoricaliszt

két csésze víz, egy-két csésze tej

vaj

só, bors (elmaradhat)

3 tojás

a tetejére sajt (elmaradhat)

A recept szerint jöhet bele sütőpor, valóban szépen megkel tőle. Nem tettem most, tehát nem sorolom fel, amennyiben igen, ehhez a mennyiséghez úgy egy-két teáskanálnyi jön).

olvasztott vaj

A sót a málélisztbe keverem. Felforralom a vízet, beleteszem a málélisztet, kavarom pár percig, aztán feltöltöm a tejjel. (Víz helyett kezdhetjük egyenesen a tejben főzni, finomabb ha csak tejjel készítjük.) Amikor keményedni kezd, beletesszük a vajat (másfél-két kanálnyi). A tojássárgákat felverem, fűszerezem (só, bors, szerecsendió), a fehérjét keményre verem. A málélisztet körülbelül tíz-tizenöt percig főzöm, néha többet. (Ez viszont lisztfüggő: nem szabad túlfőzni, kemény sem maradhat: ez a jó felfújt titka.)

Egy hőálló tálat (vagy több kicsit) kivajazok. A tojássárgákat a puliszkába keverem, kevés sajtot is teszek hozzá, a végén óvatosan beleforgatom a fehérjéket. A kivajazott tálba öntöm, megszórom kevés sajttal, gázsütőben egy órán át sütöm, kb 210 fokon, amíg a teteje megpirul. Nem szabad túlsütni, akkor jó, ha a közepe krémszerűen lágy. A tejbe gyakran teszek sáfrányt is, nagyon mutatós fogás sárgára színezve, most elmaradt. Van édes változata is. (Ilyenkor só helyett cukorral főzzük, és másként fűszerezzük.) Amennyiben sütőporral készítjük, jobb ha a tojásba keverjük, és a végén adjuk hozzá.

Kuku, nem frittata

A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik első recept volt a blogon. A szüleim gyakran főzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Főztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fűszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában főzöm és szeretem, azóta is.

Az előkelő perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési időt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütőpor, sütőben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tűzön, jó húsz percig).

Egyebekben semmi boszorkányság, sütőporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettről van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfűszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektől) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.

Hozzávalók:

két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)

három közepes hagyma

5 tojás

két kanál liszt

egy evőkanál sütőpor

egy kanálnyi sáfrány

2-3 cikk fokhagyma

egy köteg petrezselyemzöld

só, bors

napraforgóolaj

egy lime (elmaradhat)

Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.

A sütőport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.

Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütőpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, előremelegített forró sütőbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tűvel ellenőrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.

Napokig eláll a hűtőben, hidegen is jó.

Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.

Az állaga kissé lágy, amikor a sütőbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Recept angolul itt és itt.

Spárga boros-mustáros tojáskrémmel

Ha spárga, akkor minél egyszerűbben. Nagyszerű összefoglalók, ismertetők és receptek magyarul itt és itt. A kedvencem hollandi módra (ami annyiból áll, hogy megfőzöm és nyakonöntöm hollandi mártással), de a jó hollandi mártás munka - és figyelemigényes.

Végtelenül egyszerű viszont flamand mártással. (Nemcsak a spárga, az újkrumpli, murok is.)

A spárga főzésénél (jobban szeretem főve, mint sütőben párolva) annyit változtattam, hogy csipetnyi vajat teszek a főzővízbe. Váltotat az ízén. A mártáshoz bort, szerecsendiót, csöpp mustárt is kevertem.

Hozzávalók (2 személy)

egy csomag (zöld) spárga

4 tojás

kb 10 deka vaj

citromlé vagy ecet

egy fél köteg petrezselyemzöld

só, bors,. szerecsendió

száraz fehérbor (itt rizling volt)

A jó spárga egyik titka a vásárlás, a másik a főzés. A spárgákat kíméletesen megtisztítom, sós-cukros-citromos (vagy ecetes) vízben óvatosan megfőzöm. (Nálam ez úgy tíz-14 perc volt.) Nem szabad puhára főnie, nem maradhat nyers sem. A vízbe kis kocka vajat dobok. Mivel jobb, ha a fejek nem érnek a vízbe, a spárgákat villatartókra helyezem a lábosban, a fejek így kiállnak, gőzben ülnek amíg a nyelek főnek.

Megfőzöm a tojásokat, felolvasztom a vajat. A tojásokat összetöröm, a meleg vajba keverem, sózom, borsozom. Beleaprítom a petrezselymet. Nagyon kevés szerecsendiót szórok bele. Kiskanálnyi édes mustárral és úgy félpohárnyi borral ízesítem. A spárgákat tányérra szedem, a mártással kínálom, kész. Bor helyett jó a citromlé is, de jobban szeretem borral.

Akárhányszor ezt főzöm, tisztának, fennköltnek és européernek érzem magam. Egosímogató fogás.

Gombaleves kapros galuskával

Egészséges, gazdag és laktató.

Hozzávalók:

fél kiló csiperke (vagy csiperke és erdei gomba vegyesen, szárított is jó)

leveszöldség (két murok, egy petrezselyen, zeller vagy/és biovegeta)

egy közepes hagyma

egy-két tojás

liszt

olaj, vaj

só, bors, édesnemes paprika, rózsapaprika

petrezselyemzöld, kapor, zellerlevél, tejföl, citrom

Odateszem a zöldséget főni egy külön lábosban, ízlés szerint fűszerezem. A hagymát apróra vágom, olaj és vaj keverékén üvegesre dinsztelem. Megszórom édesnemes paprikával (mintha paprikást főznék, csak kevesebbet teszek bele). A gombát megtisztítom, felszeletelem, a dinsztelt hagymára dobom, lehúzom a tüzet. Párolom, lé nem kell rá, ha csiperkével dolgozunk, levet ereszt. Úgy tíz perc múlva feltöltöm, a lé lepje el a gombát, de csak alig. Rövid lére fogva főzöm, néha feltöltöm a zöldséglével. Kóstolom, sózom, borsozom. Lényeges, hogy rövid lére fogva főzzük: hamarabb kész van. Szempont az is, hogy sokkal intenzívebb íze lesz így.

Közben egy-két tojásból és lisztből tésztát keverek a galuskának. Inkább rugalmas-puha legyen, mint kemény. Belevágok egy csokor kaprot.

Amikor a leves kész (a zöldség megfőtt), feltöltöm a maradék zöldséglével vagy vízzel, amikor forr, beleszaggatom a galuskát. Amikor a galuska puhára főtt, fűszerezem, petrezselyezöldet szórok bele, belecsavarok egy fél citromot, tejfölözöm, tálalom.

Körülbelül harminc perc alatt kész is van, néha több, de nem sokkal. Annyira laktató, hogy ritkán kívánunk második fogást utána.

Laskagomba borban, tejföllel

Nemhiába nevezik osztrigagombának angolul, valóban emlékeztet rá.

Nemcsak a citrom, a fokhagyma és a bor tesz neki jót: eszméletlenül finom lesz tejfölben párolva is.

Hozzávalók:

fél kiló laskagomba

vaj

petrezselyem, kapor (a kapor elmaradhat)

citrom, fokhagyma

fehérbor

só, bors

tejföl

A laskagombát előkészítem: törlöm ha kell, levágom a szárakat, a szeleteket egyben hagyom. Egy serpenyőt felforrósítok, vajat dobok bele. A forró vajra dobom a szeleteket, mindkét oldalukon megpirítom őket a vajban. Közben két cikk fokhagymát felaprítok, a vajra és gombára dobom. Egy citrom levét kifacsarom, amikor a gombaszeletek megpirultak, a felét hozzáadom. Sózom, borsozom. Feltöltöm úgy egy pohárnyi borral, tovább párolom, kóstolom, ízesítem. A vége felé tejfölt teszek bele, jó öt percig azzal is forralom. (A fövési ideje circa fél óra, lehet több is, nem árt kóstolni közben.) A végén petrezselyemzöldet és kaprot szórok bele, ízlés szerint. Ugyancsak ízlés szerint még citromot, esetleg tejfölt is.

Jó önmagában is, hidegen is, salátának. Most rizottóval tálaltam.

Laskagomba sörtésztában

A laskagombát sokáig nem szerettem: könnyű elrontani. Ilyenkor ízetlen, rossz az állaga, megutáltam. Utáltam azt is, hogy húspotlóként említik gyakran: a gombától azt vártam el, hogy gombaíze legyen, az pedig, hogy hol borjúhoz, hol csirkéhez, netán halhoz(sic!) hasonlítják, inkább kedvem szegte. Pedig rendkívül finom, vesződni sem kell vele, hamar megvan (fél óra, ritkán több), de van egy-két trükkje amit érdemes betartani:

nem szabad megmosni (vizes-szivacsos lesz)

elő kell készíteni, főzni vagy párolni kell, de nem szabad túlfőzni (10-15 percet, nem többet, mert megkeményedik)

fűszerezni kell. kicsit másként: a citrom, ecet, bor, fokhagyma, vaj, bors, zöldpetrezselyem szépen kiemelik az ízét

Hozzávalók:

egy csomag (kb. fél kiló) laskagomba (pleurotus)

egy citrom

ecet, só, bors

egy üveg sör

1-2 tojás

liszt

olaj a sütéshez

A gombák szárát levágom. A gombákat tizenöt percen át forralom sós-borsos-ecetes vízben. (vagy párolom ugyanaddig, mindegy. Fontos, hogy a víz fűszeres legyen).

Leszűröm, békén hagyom, előkészítem a sörtésztát: egy-két tojásból, sörből, lisztből sűrű (de nem túl sűrű) sörtésztát keverek. Lehet fűszerezni, parmezánt keverni bele.

A gombákat sózom és borsozom ha kell, citromlevet csorgatok rájuk. Liszbe forgatom őket, aztán a sörtésztába. Nagyon forró olajon kisütöm, kész. Citromkarikákkal tálalom, tálaláskor újfent citromlevet facsarok rájuk.

Sörtészta helyett lehet egyszerűen rántani, liszt-tojás-zsemlemorzsában. Ilyenkor fűszerezem a prézlit, aprított fokhagymát teszek bele. Talán jobb is, a sörtésztával viszont kevesebb a munka.

Rizzsel és tartárral tálalom.

Májpalacsinta

A maradék csirkemáj hasznosítására született ez a recept, aztán maradt: jó sör - és borkorcsolya, előétel, vacsora, kinek mi, végül is koncepció kérdése.

Hozzávalók (kb. 10-12 palacsintához)

2 tojás,

tej, liszt

2-3 csirkemáj

fűszer (tetszés szerint, most: só, bors, rózsapaprika, édesnemes paprika, szárított petrezselyem)

csipős sajt vagy/és sóstúró

sütéshez nagyon kevés olaj

A májakat megfőzöm, mixelem. Hozzáadom a felvert tojásokat, csomómentesre keverem. Felváltva lisztet és tejet adok hozzá, kikeverem a palacsintatésztát, ne legyen túl híg, de ne legyen sűrű sem. (Nagyon kevés liszt jön bele, ez nem lepény.) Sózom, fűszerezem (bőkezűen). Csepp olajat keverek bele a végén.

A palacsintasütőt kikenem olajjal (csak az első palacsinta előtt), kisütöm a palacsintákat, megszórom sajttal, feltekerem, kész.

Mutatós lett volna saláta meg miegymás ágyon, de nem volt se saláta, se miegymás, csak a havazás és telem sötét, végetérni nem akaró rosszkedve.

Spárgaleves

Írhatnám, hogy szezonja van a spárgának, de ez a spárga Mexikóból jött, ki tudja, miért. (Ugyanazért, amiért a bab Kínából meg Argentinából. )

Az ára borsos, megveszem így is, a kedvencem. A leves percek alatt kész van, olyan egyszerű, hogy szégyellem leírni.

Hozzávalók:

egy köteg zöld spárga

fél liter vagy egy liter alaplé vagy ennek megfelelő kocka (csirke vagy zöldség)

pár csepp citrom vagy egy kevés fehérbor

tejszín, vaj

só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld

Az alaplevet vagy kockát odateszem főni. A spárgát meghámozom (nem kellett volna), darabokra vágom, a fás végét letöröm, a fejeket félreteszem.

A szárakat az alaplébe dobom, mellédobok egy csepp vajat is, sózom és borsozom. Pár perc múlva mellédobom a fejeket is. Amikor a szárak megfőttek (ez olyan 12-15 perc volt, lehet több is), mixelem vagy áttöröm őket, visszateszem a levesbe. Egy-két percet főzöm még, aztán elzárom a tüzet, tejszínt teszek bele, ízlés szerint szerecsendióval és borral (vagy citrommal), ízesítem még, beledobom a petrezselyemzöldet, kész, tálalom.

Nem szeretem bonyolítani: a tejszín is inkább az ízét emeli ki, nem sűrítek vele, az alaplé ne legyen túl karakteres ízű. A vaj (nagyon kevés kell bele) kiemeli a spárga ízét. Levesbetétnek ott vannak a spárgafejek, kár elrontani a hatást pirítóssal és/vagy sajttal, de van, aki úgy szereti.

Pisztáciás-mogyorós-olajbogyós cantuccini

Nem vagyok édesszájú, de annál jobban szeretem a sós ropogósokat. Ritkán készül, mivel a legtöbbje munka vagy időigényes, én viszont betegesen lusta vagyok. És mint minden patológikusan renyhe lélek, erőfeszítést nem kímélve keresem a munkakímélő recepteket, így akadtam erre a sós biscottira.

Írhatnám úgy is, hogy régóta szemezek vele, de én azt férfiakkal szeretem, nem kekszfélékkel.

Hozzávalók:

kb. 12-15 deka liszt

1-2 tojás

5 deka pisztácia

5 deka mogyoró

5 deka olajbogyó

három-négy kanál reszelt parmezán

só, tört bors, olívaolaj

1 sütőpor

A mogyorót, pisztáciát megtöröm vagy vágom, az olajbogyót felaprítom. A tojásokat felverem.

A lisztbe keverem a sütőport, kevés sót (amennyiben sós mogyorót és pisztáciát használunk, vigyázni a sózással), tört borsot, majd beleszórom a mogyorót, pisztáciát, olajbogyót, reszelt parmezánt. Hozzáadom a tojást és egy kanál olívaolajat. Könnyen formázható, nem túl puha de nem is kemény tészta lesz belőle. Ha nem, további tojás és olaj megy bele (ezért a hozzávalók mennyisége hozzávetőleges a receptben).

Két rudat formázok, kissé ellapítom, sütőlapon harminc percig sütöm meleg de nem forró sütőben. Amikor szépen megpirul-barnul, kiveszem, vékony szeletekre vágom, a lángot lehúzom, gyenge tűzön sütögetem a kekszek mindkét oldalát, amikor szépen megpirultak kész is.

A receptet érdemes szabadon kezelni. Parmezánból itt jó a reszelt-zacskós változat is. Parmezán helyett bármilyen erős ízű száraz sajt vagy túró. Zöld olajbogyó helyett jó a fekete, és különösen finom pikáns töltött olajbogyóval.

Eredeti recept itt.

Almás csirkemáj

Olyankor főzöm, amikor az időmnél csak a kedvem kevesebb. Percek alatt kész van, hamarabb mint a köret. Egyik kedvencem leegyszerűsített változata.

Hozzávalók: fejenként 3-4 csirkemáj, 1-2 közepes alma, só, tört tarkabors, szerecsendió vagy szekfűbors, kakukkfű, olaj a sütéshez, egy kis bor vagy konyak (elmaradhat).

Az almákat megmosom, kivájom, felkarikázom. A májakat megmosom, kettévágom, megszárítom. Egy serpenyőt felhevítek, a májat beledobom. Amikor kifehéredik, megfordítom, fűszerezem, kevés olajat öntök rá. Mellédobom az almakarikákat, együtt sütöm őket. Az almát is fűszerezem, esetleg sózom is, nagyon kevés bort vagy konyakot öntök rá, aztán a májakat kiszedem, a fűszeres almát továbbpirítom egy kicsit amíg odakap az is.

Kurkumás rizzsel tálalom (a rizset megpárolom, csipetnyi kurkumát szórok bele a végén). Amikor végképp nincs időm, több alma megy bele, köret gyanánt.