Tárkonyos-lestyános báránycsorba

A jó csorba egyik titka a fűszerezés: a tárkony, a lestyán és a petrezselyem nemcsak ízesít, gyógynövényként is használatos. A zsírosabb, nehezen emészthető (a bárányhús, a közhiedelemmel ellentétben, nem tartozik a könnyű fogások közé) levesek egyik elengedhetetlen tartozéka a lestyán.

A másik a korpacibere. Vitaminban gazdag, rendkívül jóízű, nem utolsósorban pedig könnyen emészthetővé teszi az olykor emészthetetlenül nehéz húsból főzött csorbákat is.

Így válik a zsíros húsleves emészthető, egészséges eledellé, valóságos vitaminbombává --noha nem ezért szeretjük.

Hozzávalók:

- kb. másfél kiló - két kiló bárányhús és csont, vegyesen (nyak, gerinc, borda, stb., minden ami nem megy a sültbe)

- 2 - 3 három közepesen nagy murok

kb. két petrezselyem- és- vagy paszternák, legjobb vegyesen

- egy kisebb zeller vagy ennek megfelelő zellerdarabka, esetleg szárított zeller

- három köteg zöldhagyma, szárastól (vagy két hagyma)

- egy köteg tárkony

- egy köteg lestyán

- egy köteg petrezselyemzöld (elmaradhat)

- 20-25 szem bors

- kb 10 deka rizs

- egy-két tojás (elmaradhat)

- tejföl

5 liter víz, fél liter korpacibere

A bárányhúst megtisztítjuk, kíméletlenül l kivágjuk a faggyút, inakat, alaposan megmossuk és előkészítjük: vizet forralunk, a zubogó vízzel leöntjük a húst, állni hagyjuk 5-10 percet. Amikor a víz már nem forró, egy citrom levét belefacsarjuk (vagy egy-két kanál ecetet), állni hagyjuk még pár percet. Ez elveszi a bárány oly sokak által méltán utált hullaszagát és mellékízét. Ezek után még egyszer leöblítjük a húst.

A zöldséget (amennyiben zöldhagymát használunk, aprítsuk fel mindenestől) és a bárányt odatesszük főni hideg vízben. Beleszórjuk a sót, borsszemeket,közepesen lassú tűzön főzzük jó órán át. Hab képződik majd, a habot leszedjük. Amikor a hús puhulni kezd, beletesszük a megmosott rizset is, azzal főzzük tovább. A korpaciberét egy külön edényben felforraljuk.

Újabb húsz perc múlva a levesbe öntjük a felforralt ciberét (a leves már kész van), azzal forraljuk tovább néhány percig. A tárkonyt és lestyánt felaprítjuk, és a levesbe szórjuk. Lehúzzuk a tűzről. A tejfölt összekeverjük a tojássárgájával, felengedjük néhány kanál levessel, lassan a csorbába csorgatjuk. Megkóstoljuk, szükség szerint még sózzuk, borsozzuk, van aki csipőspaprikát is szór bele, én nem. Megszórhatjuk a felvágott petrezselyemzölddel is.

Főzés közben vigyázzunk, ha a lé túlzottan leapad, töltsük fel, de sohasem többel, mint ami elfőtt.

Rendkívül kiadós levesünk lesz, kb. négy személyre és két napra elegendő.

Ököruszályból vagy disznóból éppily ízletes, és ez az alaprecept: ha marhából készül, lehetőleg ne hagyjuk ki belőle a tojást a végén, sokkal jobb vele.

Hagymás-paradicsomos kenyér -- magad uram

Magad uram, ha kenyered nincs: kedvenc hagymás kenyeremet nem gyártják többé. Ezt a kenyeret kísérlet gyanánt sütöttem, vesztemre: annyira foszlós-jó, valódi kenyér állaga van, gyermekkor-illata, hogy marad.

A receptet innen kölcsönöztem. Sokat változtattam rajta: talán mert minden jó kenyeret egyénileg kell kikísérletezni, annyira liszt-, élesztő és sütőfüggő. Nekem a megadott mennyiség és idő nem jött be, azért inkább az állagot figyeltem, a kelesztési időt megdupláztam, több lisztet használtam, a sütési idő is több lett, más hőfokon.

Hozzávalók:

- 25 deka teljes kiőrlésű liszt

- 25 deka kenyérliszt (BL 80)

( valamennyi lisztet még felvesz második dagasztáskor, összesen nem lett több kb 60 dekánál)

- egy csomag szárított élesztő (7 g)

- egy kiskanál cukor

-két kiskanál só

kb 2,5-4 deci állott és langyos víz

- egy nagy hagyma

- fél maréknyi szárított paradicsom

A lisztbe szórom az élesztőt, cukrot, sót. Dagasztókaros mixerrel dolgozni kezdek rajta, belecsorgatom a vizet (én az eredeti receptben említettnél sokkal több vizet használtam, 3-4 deci körül), és addig dagasztom, amíg egyenletes, sima és ruganyos tésztát nem kapok. (Kis fordulatszámmal dolgoztam.) Letakartam kelesztettem amíg több mint kétszeresére kelt.

(kb három óra, szobahőmérsékleten.)

A szárított paradicsomokat beáztattam, a hagymát nagyon vékonyan felszeleteltem. Mivel ropogósra sütöttem, aprítani nem kellett. A hagymát nagyon kevés olajon ropogósra-aranybarnára pirítottam, papírtörülközőre szedtem. A paradicsomokat megszárítottam, leitattam, apróra vágtam.

Amikor a tészta megkelt, megint megdagasztottam (ugyancsak mixerrel), lassacskán hozzáadtam a pirított hagymát és a paradicsomot, aztán kézzel gyúrtam tovább, kevés lisztet még adtam hozzá, laposabb veknit gyúrtam belőle. Begyújtottam a sütőt, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A veknit kelesztettem még jó órát, kockákat vágtam a tetejére, aztán a forró sütőbe tettem, úgy 60-70 percre.

(gázsütő, 200 fok). Félidőn magasabb hőfokra állítottam (220 fok.) Kb 70 perc múlva lett kész.

Rácsra tettem, hideg vizzel alaposan megspricceltem, a rácson kihűtöttem.

Szempont volt az is, hogy olyan receptet kerestem, amellyel nincs túl sok vesződség, az is, hogy legyen olcsó (olcsóbb, mint ugyanez a mennyiség és minőség üzletből), nem utolsósorban pedig az, hogy nem sós süteményt akartam sütni, hanem kenyeret.

Ez a kenyér megfelel mindhárom követelménynek. A bele foszlós, a héja ropogós, de nem túl kemény -- ez a recept marad.

Rahátos kalács. A comfort food.

Embere válogatja, hogy mi is tekinthető comfort foodnak. Ingerli a könnycsatornát, beindítja az emlékek láncreakcióját, otthonossá teszi a sivárságot, teleregénynél érzelmesebb, a gyermekkor mélyéről bukkan elő, valamint hizlal. Egy kannibál számára comfort food lehet egy szép kövér misszionárius, az eszkimó számára a bálnazsír. Számomra ilyen a rahátos kalács. Nem akármilyen rahátos kalács: a nyolcvanas évek Erdélyében kapható kiszámíthatatlan állagú, hol foszlós, hol kőkemény, alig is édes (a rahátkockák eltávolítása után nagyszerű kenyérpuding vagy pizzaalap lett belőle) ámde mindenkor ünnepi kalács. A szigorúan házi ribizlibor és ez a kalács: ez volt a húsvét.

Kapható ma is, de nem ugyanaz. Túlságosan is édes, hivalkodó és jóléti rahátos kaláccsal ma tele az üzlet: egyik sem ízlik igazán. Ne legyen édeskés (noha rahát van benne, és a rahát nem helyettesíthető zselével -- a zselé a tésztába olvad, túl savanykás, nem ugyanaz), ne keljen túl, no meg tartson napokig: követelmény van bőven. Az édességet inkább vásárolom, ezt az egyet azonban kikísérleteztem. Mint többnyire, a legegyszerűbb megoldás vált be, következzék tehát egy alaprecept. Gyönyörűen megkelt, lágy és foszlós kalács lett a végeredmény.

hozzávalók:

- fél kiló liszt

- maximum öt deka cukor

- 1 tojás és egy tojássárgája

- 2-3 kanál rum vagy ennek megfelelő esszencia (konyak is jó)

- egy narancs vagy citrom héja lereszelve (használható cukorral eltett citrom- vagy narancshéj is)

- fél csomag standard vaj vagy margarin (20 dekás)

- 2 deka élesztő

- langyos tej (kb. másfél - két deci)

- csipetnyi só

- csipetnyi fahéj (elmaradhat)

- apróra vágott rahát, tetszés szerint (kb. 10-20 deka). Ne tegyünk bele túl sokat, viszolyogtatóan édeskés lesz tőle.

Az élesztőt kevés tejjel, cukorral és liszttel felfuttatom. Megolvasztom a vajat vagy margarint. A tojássárgát összekeverem a cukorral, rummal, narancshéjjal, fahéjjal. összekeverem a megkelt élesztővel és a liszttel, összedolgozom. Lágy és hólyagos lesz. Ekkor hozzáadom a felolvasztott vajat, dagasztani kezdem (ezen a ponton ez a recept eltér a legtöbb általam ismert recepttől: jó tíz percet vagy még többet dagasztottam a mixerrel.) Liszt vagy tej még adható hozzá, de a tészta nem lehet kemény. Nem kel meg rendesen.

Lefedem, hagyom kelni. Ez konyhafüggő, nálam jó négy óra. Amikor a tészta a duplájára kel, átgyúrom,

dagasztom még egy kicsit (újabb 7-10 perc), aztán lisztes kézzel, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. A két golyóbist keleszthetem még avagy sem. Lisztes kézzel, lisztes vágódeszkán kinyújtom, a közepét megszórom a lisztben megforgatott raháttal, hosszában felsodrom. Két rudat kapok.

Egy kalács vagy püspökkenyér formát kibélelek sütőpapírral, a két részt kaláccsá fonom, beleteszem, hagyom még kelni. Amikor a tészta a forma pereméig kel, megkenem a felvert tojássárgájával, és a bemelegített de nem túl forró sütőbe teszem (kb. 200 fok gázsütőben). Közepes tűzön sütöm egy jó órán át, félidőben letakarom alufóliával ha túlpirul a teteje.

Ugyancsak kb. félidőben a sütő aljára egy lábos vizet teszek párologni. Ha kész a kalács, tűpróbával ellenőrzöm, kiveszem, hagyom kihűlni. A képen látható kalács napok óta jó, nem száradt ki. Ne használjunk több mint öt deka cukrot: én az élesztő felfuttatásához valót is ebből a mennyiségből vettem el.

Nem bonyolult és nem munkás recept, a siker inkább időzítés dolga: a kelési időket tartsuk be.

Az első kép a második kelesztés előtt készült.

Virslisaláta csemeguborkával és fürjtojással

Tegnapi "ötletsalátám" maradékokból.

Hozzávalók:

- fejenként 2 baromfivirsli, 4-6 kisebb csemegeuborka, 5-8 fürjtojás (vagy 1-2 friss tojás)

- egy tojásból majonéz

- mustár (édes fajta)

- citromlé, só, cukor, bors (zöld vagy fehér)

-olajbogyó (fekete), elmaradhat

- zsírszegényebb, savanykásabb tejföl

A tojásokat megfőzöm. A virslit vékonyan felkarikázom, az uborkát apróra felkockázom. Kikeverem a majonézt, nem túl sok olajjal és semmiképpen sem olívaolajjal (ehetetlenül zsíros lesz tőle). Megreszelem vagy apróra vágom az olajbogyót. A majonézbe mustárt keverek, csöpp cukrot, parányi sót, alaposan megszórom fehér- vagy zöldborssal. Belekeverem a tejfölt, citromlével hígitom. Pikáns, nem túl zsíros tartár az eredmény. Összekeverem az egészben hagyott vagy kettőbe vágott tojásokkal és a virslivel. Hűtőbe teszem néhány órára.

(Minél fűszeresebb, pikánsabb uborkát használjunk. A nagyon apró és jó minőségű példányokat akár egészben is hagyhatjuk.)

Régi recept, valamikor az ötvenes évekből. Azóta is családi kedvenc, öröklődik nemzedékeken át.

A végtelenségig variálható.

Nagyon citromos csirke alufóliában

Csöppet sem látványos recept. (Fénykép nem készült, az egész elfogyott még az este.) Másrészt viszont rendkívül diétás és ízletes: a csirke ritkán ennyire omló, puha.

Hozzávalók:

egy csirke

citrom

egy szál rozmaring

csombor, bors (zöld, fekete, fehér, vörös)

só

kevés vaj

A csirkét kívül-belül alaposan bedörzsölöm sóval, borssal, némi csomborral. A citromot előbb lereszelem, aztán nagyon vékonyan felszeletelem. A reszelt citromhéjat a vajba keverem.

A citromszeleteket a csöppet fellazított bőr alá dugdosom, jusson a hasüregbe is bőven. A rozmaring javát a hasába dugom, de jusson rozmaring is, citrom is a szárnya alá. A citromos vajba némi borsot őrölök, és a citromos vajat részbe elosztom a hasa, a bőre alatt, de hagyok a tetejére is: az alaposan fűszerezett csirkén elosztok néhány vajdarabkát, aztán az egészet szorosan alufóliába tekerem, három rétegben (vagy több: minél több, annál jobb lesz.) A vajba jöhet némi friss rozmaring is.

Közepesen erős sütőben sütögetem kb. 80 percig (nálam 200 fok, gázsütő), aztán szétnyitom a fóliát, és amennyiben ropogósabb bőrre vágyom, grillezem is egy kicsit. Amennyiben nem, hagyom még 20-30 percet, amíg elpárolog a leve. Ilyenkor már annyira megpuhul, hogy szinte leválik a csontokról, ami nem baj. Nem fő szét, tessék bátran kísérletezni.) Pikáns, majdnem teljesen zsírtalan elkészítési módja a szárnyasnak. Nem szabad túlfűszerezni. Olyan volt már, hogy a vajba némi citromlevet is kevertem, jót tesz neki.

Petrezselymes krumplival tálalom. Hidegen éppolyan jó.

Fűszeres-csípős minimuffin

A sós pogácsa mindig is a kedvencem volt. A muffin annál kevésbé. A pogácsával viszont sok a vesződség. A muffinnal annál kevesebb. Na azóta szeretem én a muffint: ez a recept egyik kedvenc sör- és borkorcsolyánkká avanzsált.

Hozzávalók (14 muffin):

-25 deka liszt

- fél vaj vagy margarin (standard, húsz dekás)

- egy tojás

- egy evőkanál vagy tasak sütőpor

- 1, 5-1,7 deci tej

-10 deka sonka (főtt csülökmaradék vagy borda a legjobb)

- 5 -10 deka minél büdösebb és csípősebb túró (brindza. Burduf vagy Focsani vagy bármi ami kellőképpen csípős és lábszagú, lehet érlelt telemea is)

- jó marék olajbogyó, zöld és fekete, vegyesen

- egy evőkanál csípős mustár

- egy evőkanál édes mustár

-egy kiskanál só

-bors dögivel (ha lehet tört, nem darált)

-őrölt chili (nem árt vigyázni vele)

-csöpp piros-arany (elmaradhat)

-csipetnyi-kiskanálnyi kömény

A sütőt begyújtom, nem túl nagy lángra. Felolvasztom a vajat vagy margarint. A tojást felverem,

belekeverem a kétféle mustárt, a margarint, a darált vagy aprított sonkát (megjegyzem, maradék kolbászvéggel sem rossz, sőt), az aprított vagy darált olajbogyót, a piros-aranyat, bőkezűen megborsozom, chilit őrölök bele. Tejet töltök bele.

A sütőport elkeverem a lisztben, kiskanál sót szórok bele, borsozom, árnyalatnyi (de nem több) chili jön ebbe is, beleszórom a köményt, aztán összekeverem a felvert tojásos masszával.

Ha túl sűrű, jöhet még bele tej vagy joghurt, ha túl híg, egy pici liszt. Két kis szilikonformát kikenek csöpp olajjal, 30-40 percen át sütöm nem túl erős tűzön (gázsütőm van, ezen 200 fok).

Amikor megpirult, tűpróbát végzek, ha nem ragad, kész. Kevésbé fűszeres változata egyik kedvenc reggelink. Csípősebb-fűszeresebb változatainak inkább a pénztárca mint a képzelet szab határt. Ha nem túl erős tűzön sütögetjük, kevésbé nő meg, viszont a közepe sem marad nyers. Hiába, semmi sincs ingyen ezen a világon.

Serpenyős hal new orleansi módra

Seperc sepénz recept.

Hozzávalók:

- fagyasztott halfilé (az eredeti receptben tőkehal)

- filénként két paradicsom

- filénként fél paprika

- filénként 4-5 zöld olajbogyó

- egy hagyma

- egy-két cikk fokhagyma (elmaradhat)

- száraz fehérbor

- só, bors, petrezselyemzöld

-olaj vagy vaj vagy mindkettő

Kreol recept egyszerűsített változata.

A paradicsomot meghámozom, felkockázom. A hagymát és a paprikát vékonyan felszeletelem. Az olajbogyók felét felaprítom vagy sem, nem lényeges. A másik felét viszont darabokra vágom, és ez lényeges. Egy serpenyőben olajat hevítek. A hagymát megfuttatom olajon, inkább párolom mint sütöm. Amikor meglágyul, rádobom a paprikát és a paradicsomot. Sózom, borsozom, nem takarékoskodom a borssal, ki-ki ízlése és gyomra szerint szórja. Kis lánggal dolgozom. Lefedem, hagyom összerottyanni.

A halat nem engedem fel: ennek a receptnek a lényege az ugyanis, hogy a fagyasztott hal borgőzben párolódik. Nem fő, nem sül, ez borban párolt hal, attól különleges. Sózom, borsozom,

szórhatok rá petrezselymet. Fagyottan, ahogy van, ráteszem a zöldségalapra. Az olajbogyókat mellészórom. Bort öntök alá. Vigyázat, a bor ne lepje el a halat: ha lehet, alig érje az alját. Melléöntök az olajbogyó levéből. (Ez fontos lépés, gondoljunk rá, amikor olajbogyót veszünk.) A halra dobom a felkarikázott vagy aprított olajbogyókat, lefedem, megyek a dolgomra. A lángot kicsire állítom, alig pislákoljon. Dolgom nincs vele, néha azért megnézem, ha kell öntök még alá egy-két kupica bort. Úgy húsz perc-félóra múlva, amikor a bor elfőtt, a zöldség összefőtt sűrű mártássá, kész is.

Rizzsel vagy főtt krumplival tálalom.

Ne fogjuk hosszú lére, mint én ezt a posztot. Tönkreteszi, mint szószátyárság a mondanivalót -- főtt hal lesz belőle. Tehetünk bele gombát, répát is (egyáltalán bármit ami a spájzban fonnyad) - jó lesz, de más recept. Mindenképpen zöld olajbogyót használjunk.

Firni (punjabi rizskrém)

Puding helyett, egészség- és diétamániásoknak. Nem utolsó szempont az sem, hogy olcsóbb is.

Hozzávalók (4 adag):

fél liter - hét deci tej,

másfél- két evőkanál rizsliszt

4 evőkanál cukor

4-5 szem kardamom (elmaradhat)

csipetnyi sáfrány (elmaradhat)

egy-két evőkanál rózsavíz (elmaradhat)

20 szem aprított mandula vagy dió

(vagy: mazsola és rum (a kardamom- sáfrány-rózsavíz helyett)

vagy: mandula és négy-öt csepp mandulakivonat (az eredeti receptben ez áll írva)

vagy: vaniliakivonat és reszelt csokoládé

vagy: bármi (mazsola, aszalt gyümölcs, birsalmasajt és így tovább, ami éppen akad

Egy deci vízből és úgy másfél-két evőkanál rizslisztből pépet keverek. ( A pépnek állnia kell úgy negyvenöt percet- egy órát, hagyjuk duzzadni.) Csipetnyi sáfrányt feloldok forró vízben vagy tejben. A kardamomot meghámozom, mozsárban megtöröm. Tejforraló edényben odateszem a tejet, forralni kezdem, amikor forr, beleteszem a cukrot, és lassú tűzön forralom úgy harminc-negyvenöt percet.

Negyvenöt perc- egy óra múlva lassan belefőzöm a rizspépet, keverem, hagyom besűrűsödni.

Amikor elérte a megfelelő állagot, leveszem a tűzről, belekeverem a sáfrányt és a rózsavizet.

Tálkákba szedem, megszórom kardamommal, meghintem az aprított mandulával, kész is.

Hidegen tálalom. Jót tesz neki, ha áll. Másnap a legfinomabb, ha marad. Tovább keményedik, az ízek még jobban összeállnak.

Ez a diétás változat: minél zsírosabb tejet használunk, annál finomabb (ilyenkor forralhatjuk tovább, hagyjuk a tejet is besűrűsödni). Ez itt zsírszegény tejből készült. A rumos-mazsolás vagy csokoládés-vaníliás változat éppilyen jó.

Puliszkafelfújt. Vagyis spoonbread.

Amikor anyám tojással (meg ami volt éppen) turbózta fel az örökös puliszkát, fogalma sem volt, hogy a déli konyha egyik ínyencfalat számba menő fogását főzi éppen. Pedig a spoonbread az: amilyen könnyű készíteni, éppolyan könnyű elrontani. A belseje krémszerűen puha, a kérge száraz, megpirult. Könnyű fogás, kanállal tálalják és eszik. (Mondjuk, nekünk nem jutott eszünkbe villa- meg fakanálkenyérnek titulálni a puliszkát, de ez mindegy most). Puliszka is, polenta is, felfújt is, valójában egyik sem: ez a spoonbread.

Az alapja máléliszt tejben vagy íróban főve (itt sem kell aggódni, jó az vízben is), ebbe - szó szerint akármi jöhet (hústól sajtig vagy zöldségig és zöldfűszerekig) - ami viszont nem maradhat ki belőle, az a tojás. A tojást fűszerezzük, a fehérjét-sárgáját külön-külön felverjük, a végén a keverékhez adjuk, azt sütögetjük (közepesen) erős tüzön. Önmagában szeretem, kevés sajtot szórok a tetejére, és különösen mutatós kisebb felfújt vagy muffinformában.

Hozzávalók (két személyre)

egy csésze kukoricaliszt

két csésze víz, egy-két csésze tej

vaj

só, bors (elmaradhat)

3 tojás

a tetejére sajt (elmaradhat)

A recept szerint jöhet bele sütőpor, valóban szépen megkel tőle. Nem tettem most, tehát nem sorolom fel, amennyiben igen, ehhez a mennyiséghez úgy egy-két teáskanálnyi jön).

olvasztott vaj

A sót a málélisztbe keverem. Felforralom a vízet, beleteszem a málélisztet, kavarom pár percig, aztán feltöltöm a tejjel. (Víz helyett kezdhetjük egyenesen a tejben főzni, finomabb ha csak tejjel készítjük.) Amikor keményedni kezd, beletesszük a vajat (másfél-két kanálnyi). A tojássárgákat felverem, fűszerezem (só, bors, szerecsendió), a fehérjét keményre verem. A málélisztet körülbelül tíz-tizenöt percig főzöm, néha többet. (Ez viszont lisztfüggő: nem szabad túlfőzni, kemény sem maradhat: ez a jó felfújt titka.)

Egy hőálló tálat (vagy több kicsit) kivajazok. A tojássárgákat a puliszkába keverem, kevés sajtot is teszek hozzá, a végén óvatosan beleforgatom a fehérjéket. A kivajazott tálba öntöm, megszórom kevés sajttal, gázsütőben egy órán át sütöm, kb 210 fokon, amíg a teteje megpirul. Nem szabad túlsütni, akkor jó, ha a közepe krémszerűen lágy. A tejbe gyakran teszek sáfrányt is, nagyon mutatós fogás sárgára színezve, most elmaradt. Van édes változata is. (Ilyenkor só helyett cukorral főzzük, és másként fűszerezzük.) Amennyiben sütőporral készítjük, jobb ha a tojásba keverjük, és a végén adjuk hozzá.

Kuku, nem frittata

A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik első recept volt a blogon. A szüleim gyakran főzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Főztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fűszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában főzöm és szeretem, azóta is.

Az előkelő perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési időt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütőpor, sütőben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tűzön, jó húsz percig).

Egyebekben semmi boszorkányság, sütőporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettről van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfűszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektől) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.

Hozzávalók:

két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)

három közepes hagyma

5 tojás

két kanál liszt

egy evőkanál sütőpor

egy kanálnyi sáfrány

2-3 cikk fokhagyma

egy köteg petrezselyemzöld

só, bors

napraforgóolaj

egy lime (elmaradhat)

Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.

A sütőport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.

Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütőpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, előremelegített forró sütőbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tűvel ellenőrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.

Napokig eláll a hűtőben, hidegen is jó.

Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.

Az állaga kissé lágy, amikor a sütőbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Recept angolul itt és itt.