Sunday, May 8, 2011

Epres-rebarbarás-diós crumble



Csökönyös erdélyiek módjára megátalkodottan kerültem az egyszerűt. A nagyszerű, az hosszas
tervezés, munka, könnyek, miegymás eredménye volt: ha lehet körülményesen is, miért ne szenvedjünk. Olyan világban nőttem fel, amelyben a csak teljes délelőttöt igénybe vevő süteményeket "lusta asszony ez meg aza" névvel illették, s ha a felszolgált remekmű nem visszerek és görbe hát eredményeképpen jött létre, kínálni sem illett.

A crumble mondhatni feminista édesség. Olcsó is, valóban percek alatt összedobható, két vagy több részletben is készíthető-előkészíthető.

Hozzávalók:

- sült rebarbara (500 gramm hámozatlanul a recept szerint, most két nagy szál. 500 gramm rebarbara, 80 gramm cukor)
- sült eper (250 gramm)
- 50 gramm vaj
- 80-100 gramm liszt
- 50 gramm cukor+ annyi, amennyi az eper sütéséhez kell
- egy nagy marék darált dió (lehet mandula, vagy mandulával vegyesen
- fenyőmag (elmaradhat)
-vaníliás cukor (elmaradhat)
- reszelt narancshéj (1 narancs) vagy ennek megfelelő mennyiségű cukrozott narancshéj

Sült rebarbara: a rebarbarát megtisztítom, centis-kétcentis darabokra vágom. Egy rétegben elhelyezem egy hőálló tálban, megszórom a cukorral, a sütőt bemelegítem, 200-230 fokon (gázsütő) sütögetem tíz percig, aztán leveszem a fóliát, sül még öt percet. Vigyázok, nehogy odakapjon, ha a leve elpárolog, kár ugyan de nem baj.

Sült eper: az epret megmosom, kettévágom, egy rétegben elhelyezem abban a tálban amiben majd a crumble sül majd. Az epret megcukrozom, 15 percre a forró sütőbe teszem. Amikor puhulni kezd, levet ereszt, kiveszem, beleteszem a sült rebarbarát is. (A gyümölcs napokkal előtte előkészíthető, szépen elüldögél a hűtőben.)

50 gramm vajat kézzel összekeverek a liszttel, cukorra és a darált dióval, lazán, nem dolgozom össze túlzottan, az egészet az előkészített gyümölcsre morzsolom, megszórhatom még fenyőmaggal, miegymással, ha van, aztán a tálat a forró sütőbe teszem (gáz 220-230 fok), úgy harminc percet sütöm, legyen még leve, de a teteje is piruljon meg egy kicsit.

Ízlés szerint lehet több vagy kevesebb cukrot használni, én összesen öt dekát használtam a gyümölcsre, és körülbelül öt- nyolc dekát dekát a tetejére. Kevesebb jobb. Vaníliafagylalttal tálaltam, önmagában is jó.

(Eredeti recept itt.)

Saturday, May 7, 2011

Sáfrányos rizottó spárgával



Hozzávalók (két személyre):

- kb 17 deka rizs
- egy köteg újhagyma, egy cikk fokhagyma (a fokhagyma elmaradhat)
- 4-5 spárga
-fél liter - 1 liter alaplé vagy húsleves vagy zöldséglé (lehet kockából)
- vaj
-olaj
- só, bors
- parmezán

- csipetnyi sáfrány

-egy pohár fehérbor



A spárgát meghámozom, centis-kétcentis darabokra vágom, ízlés szerint. A fejeket félreteszem.
Nagyon kevés zöldséglével (ne lepje el) és csöpp vajjal megpárolom. Pár perc múlva, amikor majdnem kész, beledobom a fejeket is, azzal párolom készre. Félreteszem.

A sáfrányt feloldom a forró alaplében, a főzés vége fele leszűröm.

Csöpp olaj és vaj keverékén megpárolom a hagymát, a szárából is vágok bele jócskán. Amikor áttetsző, rádobom a rizset, kavargatom, áttetszőre párolom ezt is. Amikor a rizs szép üveges lesz,
apránként felöntöm a borral. Amikor a bor elfőtt, és a rizs már odakapna, elkezdem feltölteni a forró levessel. Némi munka akad vele, a jó rizottóért meg kell dolgozni: lefő, töltöm, lefő, töltöm, vigyázok, ne főzzem túl. Nem kavargatom, ha szükséges villával vagy húsvillával megpiszkálom. Amikor (szemre) majdnem kész, beleteszem a spárgadarabkákat, levestől, beleteszem a leszűrt sáfrányt is. Összepárolom, kóstolom, jócskán borsozom is, ha kell sózom. Amikor kész, rádobom a spárgafejeket, egy fél percet rotyog még, kész.

Cseppnyi vajat szórok a tetejére, parmezánt reszelek rá, tálalom.
Használhatok egy teljes köteg is: ilyenkor valamivel több parmezán megy rá a végén, önálló fogás. A vaj elhagyható, nagyszerű vegetáriánus fogás lesz belőle. A bor viszont marad.

Valamivel több bort használok, nem árt neki, túlozni azért nem kell.

(Eredeti recept itt.)

Monday, May 2, 2011

Spárgaleves (2)



Hozzávalók:

- egy köteg spárga (most fehér)

-három köteg zöldhagyma vagy ennek megfelelő mennyiségű póréhagyma

- egy liter alaplé (minél fűszeresebb, karakteresebb ízű, annál jobb, ha nincs, leveskocka is megteszi)

- egy kis pohár portói bor (vagy más csemegebor), vagy egy pohár testesebb édesebb bor

-tejszín vagy tejföl
- olaj, vaj

- só, bors, szerecsendió

- parmezán

- egy kis konyak, elmaradhat

A hagymát felaprítom, csöpp olaj és vaj keverékén megdinsztelem, vigyázok, nehogy odakapjon.
A spárgát hanyagul megmosom, nehogy már valaki fennakadjon kedélyes konyhám higiéniai szokásain, aztán csöppet sem hanyagul megtisztítom, felvágom, az áttetszőre párolt hagymára dobom, párolom pár percet csak úgy, magában.Amikor lefőtt, majdnem odakap, felöntöm a borral, megint párolom pár percet, aztán feltöltöm az alaplével. Megkóstolom, sózom, borsozom, ízlés szerint. Főzőm, amíg a spárga megpuhul (ez olyan cirka tíz perc lesz, annyi se, a spárgától függ). Ekkor a felét kiveszem, a fejeket félreteszem, a spárgadarabkákat szűrőn átpasszírozom vagy mixelem. A mixelt spárgát összekeverem a tejszínnel, a levesbe keverem. Szerecsendióval ízesítem a végén, bors még jöhet rá, ki hogy szereti, sőt, csöppnyi borocska vagy konyak is, de akkor még forrjon egyet. Tálaláskor parmezánt reszelek rá.

Roppant egyszerű fogásnak tűnik, de végig kóstolgatni kell, itt nagyon vigyázzunk, hogy egyrészt legyen fűszeres, másrészt a sok nemes hozzávaló ne nyomja el a spárga ízét. Friss, nagyon jó alapanyagok birtokában érdemes nekikezdeni. Tejföllel is nagyon finom, de tejszínnel és jó borral vagy portóival az igazi.

Címkék