Saturday, August 27, 2011

Marcella Hazan őrült paradicsomszósza




Ez a szósz minimalista és tökéletes: alig kell hozzá valami (de az jó minőségű legyen, mi több, tökéletes), munka nincs vele (az eredeti recept konzervet ajánl), az eredmény -- ha szigorúan követjük a receptet -- az eredményre nincs is szó, az olyan mint a Tükör és a maszk    költője-- ezután csak bűnhődni lehet, fejet leborotválni, mindenben az elérhetetlen egyszerűségre törekedni, mezítláb elzarándokolni Olaszországba, öngyilkosságot elkövetni, mit tudom én, a bűnhődés személyes és sohasem egyszerű.

Eredeti recept angolul itt itt és itt és itt. Közismert, nagyon népszerű recept -- nemcsak egyszerű elkészítési módja tette azzá. De lássuk csak ezt a -- hogy is mondjam, paradicsomi -- kreációt.

Kell hozzá
1. eredetileg két doboz jó minőségű hámozott paradicsomkonzerv (San Marzano) -- vagy ennek megfelelő jó minőségű paradicsom. 
Mivel konzervem nem volt, az idei paradicsom viszont olyan édes mint még soha, úgy egy kilónyi paradicsomot használtam.
2. 5 evőkanálnyi sótlan vaj 
3. Egy közepes hagyma
4. Egy csipet só

A paradicsomot meghámoztam, a közepét hanyagul kivágtam, a hagymát meghámoztam, kettévágtam, öt kanál vajat tettem a fazékba, közepesen lassú tűzön forraltam, hagytam lassan fortyogni úgy egy órán át. (Az eredeti recept 45 percet ír, de az konzervből van. Amennyiben konzervet használunk, levestől tesszük a fazékba). Sózom, amikor kész, a hagymát kiveszem. Egyebekben pedig akkor van kész, amikor kellőképpen sűrű és selymes, és a vaj a felszínre jön gyöngyöző cseppek formájában, Dolgom addig sincs vele, néha meglapogatom a fakanállal. A végén sózhatjuk még, ízlés szerint. Ne legyen híg, és ne sűrítsük lekvárrá sem. Ne mixeljük.

Ennek a receptnek a lelke a vaj  -- nem helyettesíthető, és ha lehet, ne a dietetikus, zsírszegény változatot használjuk.Kiemeli a paradicsom természetesen pikáns édességét.  (Egyes eretnekek nem átallották sózott vajjal főzni, állítólag jó úgy is, lelkük rajta. Ebben az esetben nem sóznám.)

Tálalom, ez a mennyiség úgy négy bő adag lesz. (Ma ketten faltuk fel az egészet.) Ki-ki ízesítheti parmezánnal, amivel tetszik, szerintem kár.
Alapszósznak is jó, nagyszerű pizzán is.



Thursday, August 25, 2011

Mandulás spagetti -- gazdagok vagyunk, de jól élünk



A recept alapja egy mifelénk kevéssé ismert ámde annál egyszerűbb pesztó : a mandulát megpirítjuk egy kevés olajon, aztán a hozzávalókat (mármint pörkölt mandula, bazsalikom, fokhagyma, paradicsom, só és bors) turmixoljuk, kész is. Melegen ajánlom a pesztóimádóknak.

Ez a változat (azt hittem, eredeti, később kiderült, hogy a nagyszerű Marcella Hazan  egyik agyonlopott és plagizált receptjéről van szó. Ami annyit tesz, hogy hamisítatlanul olasz. A szerzőt melegen ajánlom az olasz konyha minden tisztelőjének -- csak tiszta forrásból.)

Hozzávalók (ezúttal):
- két kiló paradicsom (édesebb fajta)
- spagetti
- egy közepesen nagy hagyma (lehet kisebb is)
- két cikk fokhagyma
- egy marék bazsalikom (ha lehet, friss)
- fejenként körülbelül fél maroknyi hámozott mandula, lehet több is
- parmezán vagy/és pecorino
- félszáraz fehér bor (úgy egy fél pohárnyi, lehet több is.)
- só, bors, nagyon kevés olaj

A hagymát felaprítom, olajon megfuttatom, mellédobom a fokhagymát, amikor üveges, beleteszem a hámozott
paradicsomot, forrás után lejjebb fogom a tüzet, hagyom rotyogni jó fél órát. Nem fedem le. (Aki nem szereti a forró paradicsomzuhanyt, annak azt ajánlom, tegyen egy szűrőt vagy pattogatott kukorica rácsot az edényre.) Amikor kezdi elfőni a levét, megkóstolom, sózom, borsozom ízlés szerint, és felöntöm a borral.

(Közben meghámozom a mandulát: felöntöm zubogó vízzel, főzöm egy percet, nem tovább: a héja úgyszólván magától válik le.) Megdarálom vagy lereszelem. Megfőzöm a spagettit.

 Amikor a paradicsom besűrűsödött, még egyszer megkóstolom, sózom, borsozom ha kell, beledobom a bazsalikomot, hagyom főni még egy-két percet, több nem is kell. Aztán turmixolom vagy mixelem, eredetileg ezt sem kell: elég fakanállal néha meglapogatni fövés közben.

A spagettit a tányérokra halmozom, paradicsommártást szedek rá, megszórom parmezánnal és mandulával.
A mandulával nem spórolok, noha mostanság aranyárban  mérik.

Bor dukál mellé, és amint a bort kortyolgatom, lelki szemeim előtt  feldereng Itália, valahogy úgy, ahogy egy olasz előtt Magyarország, akárhányszor olasz konyhájában az olasz alapanyagokból főzött echt magyar csirkepaprikást eszegeti, és olasz borral öblíti le.

(Nagy adag lesz: mélyhűthető.)




Saturday, June 18, 2011

Cseresznyés-mandulás crumble




Hozzávalók:

(morzsához)
- jó fél csésze liszt

- ugyanannyi őrölt mandula

- fél vaj

- csipetnyi só

- két evőkanál (másfél) cukor, lehet kevesebb

- reszelt narancshéj vagy citromhéj

Gyümölcsalaphoz:

- fél kiló magvalt cseresznye

- kb. fél pohár bor

- két ek cukor

- nagyon pici őrölt bors, árnyalatnyi

- fahéj

- citrom- vagy zöldcitrom lé


A cukrot karamellizálom, feltöltöm borral, beledobom a cseresznyét, egy-két percig kevergetem,
ízesítem, fahájat szórok rá, félreteszem. Megkóstolom, ha édeskét, további citrom- vagy lime lé megy bele. Vigyázok, hogy ne forraljam túl.

A lisztet összekeverem a darált mandulával, egy-két kanál cukrot teszek bele, csipetnyi sót, belereszelem egy citrom héját vagy ennek megfelelő narancshéjat.

Egy jénai tálat kivajazok, beleteszem a cseresznyét (ha túl sok levet ereszt, vigyázok, és arra is vigyázok, hogy ha lehet egy-két rétegben kerüljön a tál aljára a gyümölcs, ne többen: ellucskosíthatja a morzsarészt.). Arra is vigyázok, hogy azért maradjon leve is, a crumble lényege a fortyogó és savanykás gyümölcsalapon a valamivel töményebb és édesebb morzsa.

Rámorzsolom a lisztes-mandulás-vajas keveréket, forró sütőbe teszem, körülbelül fél órán át sütögetem, vagy amíg a teteje megpirul, nem tovább.

Fagylalttal tálaltam, tejszínhabbal is lehet.

Mivel a cseresznye édeskés, a cukrozással nagyon kell vigyázni. Ennél a receptnél különösen, a mandula önmagában nagyon tömény, és inkább sütemény mint crumble jelleget kölcsönöz ennek a receptnek.

Nyári paradicsomleves




Hozzávalók (négy személy):

- 1 kiló érett paradicsom (minél édesebb fajta)

- két-három szál bazsalikom

- két leveskocka vagy alaplé

- egy köteg zöldhagyma

- két-három cikk fokhagyma
- egy köteg leveszöldség vagy ennek megfelelő szárított zöldség

- csipetnyi zellerlevél (elmaradhat)

- só, bors

- tejföl, parmezán

- olaj

-vékony kenyérszeletek

A paradicsomot meghámozom, a közepét kivágom.

A hagymát és a leveszöldséget felaprítom. A hagymát és fokhagymát megfuttatom kevés olajon, mellédobom a bazsalikomot, azzal párolom áttetszőre. (Ha a hagymára dobom a bazsalikomot,
erőteljesebben veszi át az illatát és zamatát. Paradicsomszósznál hasonlóképpen járok el, a hagyma és bazsalikom előre elkészíthető, nem árt meg neki ha áll, sőt.)

Rádobom a felaprított leveszöldséget vagy a szárított zöldséget (vigyázzunk az adagolással, a sok itt nem jó - két kis murok, egy apró petrezselyem, egy körömnyinél kisebb zellerdarabka), a fazékba dobom a hámozott paradicsomot is. Lefedem, lassú tűzön forralom jó húsz percet. Húsz perc múlva feltöltöm kb. másfél-két csésze vízzel, ízlés szerint, beledobom a leveskockákat is, borsot tekerek rá, nem sokat, beledobom a zellerlevelet ha van. Tovább főzöm, további húsz perc múlva a paradicsom majdnem kész.

Vékony kenyérszeleteket serpenyőben, olajon barnára pirítok, megfordítom, sajtot szórok rá, tovább pirítom. Amikor mindkét oldala szép aranybarna, papírtörülközőre szedem, leitatom róluk az olajat.

A levest megkóstolom, ízlés szerint sózom-borsozom (cukrozni nem kell, ha a paradicsom eléggé édes fajta és érett - ha nem az, nem árt.)

Blenderben vagy szűrőben átpasszírozom (a merülőfejes mixer is jó), a kapott pépet beledolgozom (vagy sem).

Tálaláskor tányéronként egy-két kiskanálnyi tejfölt teszek a tányérba, parmezánt reszelek rá, a sajtos pirítóssal tálalom.

Nagyon gazdag, illatos, tiszta ízű nyári leves - mivel itt a friss hozzávalók a fontosak, konzervparadicsomból nem megy. Ilyenkor gyakran főzöm - az ősz beálltával egy évet várhatok megint, erre a paradicsomra, a fényre, a nyárra.

Thursday, June 16, 2011

Spárgás-paradicsomos-sajtos sütemény



Hozzávalók:

- egy köteg fehér spárga

- 20 deka liszt

- 2-3 tojás

- kb. egy-másfél deci tej

- fél csomag expressz élesztő

-kb. egy deci olívaolaj (lehet több vagy kevesebb)

- csombor, bors, oregano, só (egy-két csapott kk mindenikből, lehet több vagy kevesebb. Ha túl sok, kesernyés ízt kölcsönöz a süteménynek)

-kb. húsz deka sajt (ha van, érlelt juhtúróval keverve)

- kb. 5-7 deka szárított paradicsom, felaprítva

- ugyanannyi fekete olajbogyó, felszeletelve


A spárga évada lejáróban van: a vitatható minőségű (enyhén már fás és kesernyés) fehér spárga elkészítéséhez-megmentéséhez kerestem és találtam receptet, és az eredmény valóban fölülmúlta minden várakozásomat: könnyű, valódi nyári fogás ez, kánikulára való.

Expressz élesztőt sem használtam soha (ahogy látom, porított élesztő és sütőpor keveréke) - magam is meglepődtem, milyen foszlós lett a sütemény állaga, és milyen szépen megkelt. Ha nem is minden napra való az ára, megéri kísérletezni vele. (A használati utasítást nem árt elolvasni: a hozzávalókat hidegen vagy langyosan adjuk hozzá, semmiképp melegen. 15-20 percig pihentetjük a tésztát, aztán forró sütőbe tesszük.)


A spárgát alaposan meghámozom, megfőzöm sós vízben, amikor puhul már, de még roppanós, leszűröm, leöblítem hideg vízzel, kihűtöm.

A lisztet nagyon jól összekeverem az expressz élesztővel. Beleszórom a fűszereket (nem kell túlozni de takarékoskodni sem, kb. másfél-két kiskanál csombor és oregano együtt, bors bőven).
Beleütöm a tojásokat, elkeverem, beletöltöm az olívaolajat és a tejet. Közepesen sűrű tésztát kapok, ne legyen kemény (nem kel meg rendesen), de túl lágy sem. A végén beleteszem a felaprított szárított paradicsomot, a reszelt sajt felét és az olajbogyót, és a centis-kétcentis darabokra vágott spárgát. Kivajazott-lisztezett püspökkenyér formába teszem, megszórom a sajt másik felével, pihentem vagy húsz percet, közben begyújtom a sütőt.

Nagyon forró sütőben teszem, úgy tíz perc múlva lejjebb húzom a lángot (210 fok, gázsütő), úgy sütöm kb. 30-35 percet. Tűpróbát végzek, ha kész, rácsra teszem,
nem vágom fel amíg nagyon forró mert összeesik kicsit. Tehettem volna bele gombát is, sajnos nem volt - legközelebb azzal készül, és ilyenkor nyáron nagyszerűen helyettesíti a kenyeret, péksüteményt is.

(recept, módosítva, innen)

Wednesday, June 8, 2011

Polcz Alaine szakácskönyve

Figyelemreméltó (és megszívlelendő) eszmecsere Eszkimó blogján és a Konyhológia blogon.
Azért is kerestem rá Polcz Alaine könyvére: nem receptekről szól (van benne az is jócskán) hanem a főzésről, és nem a spórlás dicséretéről -- arról csupán, hogy talán üdvösebb, ha az ember eszi meg az ételt,
nem az étel az embert.

Polcz Alaine szakácskönyve itt, pdf formátumban. Legeza Ilona ismertetője itt . Egy jópofizó, sekélyes és felette arrogáns ismertető (már nehogy véletlenül ajánljam a könyvet) pedig itt.

Sunday, June 5, 2011

Diétás húsgombóc leves




Hozzávalók (négy személy):

- két köteg leveszöldség (új murok, petrezselyem, zeller, jöhet még zöldhagyma szárastól)

- nagyon kevés szárított paprika és paradicsom

- fél csirkemell - egy csirkemell (bármilyen csirkeaprólék jó, csonttal egyetemben)

- petrezselyemzöld, zellerlevél, nagyon kevés lestyán (elmaradhat), kapor (elmaradhat)

- kb két evőkanál rizs

- pár csepp citrom, csipetnyi szárított gyömbér (vagy nagyon kevés friss)

- só, bors (húsz szem körül, lehet kevesebb), paprika

- vegeta vagy vegamix (elmaradhat)

- csepp reszelt hagyma és fokhagyma (szárított is jó, nagyon kevés kell belőle)

- egy tojás (diétázóknak, epeérzékenyeknek elég a fehérje is)

- prézli vagy liszt


A megtisztított zöldségeket odateszem főni kevés vízben, közepes tűzön. A hiedelemmel ellentétben a leves (legalábbis a zöldségleves) se különb a mondanivalónál, kimondottan rosszat tesz neki, akárhányszor bő lére eresztik. Később, amikor az íze összeáll, akkor lehet hígítani, előtte kár. Sózom, borsozom, csepp gyömbérrel ízesítem. A rizset megmosom, odateszem főni.

Mixerben vagy késsel felaprítom a húst. Beleütök egy tojást (elég a fehérje is, az is megköti), alaposan sózom, borsozom, paprikázom, apróra vágott petrezselymet és kevés kaprot szórok bele, nagyon kevés reszelt hagymát és fokhagymát vagy csipetnyi szárított hagymát és fokhagymát. Összekeverem a főtt rizzsel, kevés prézlit szórok bele, annyit amennyit egy formázható de nem túl lágy állag megkíván.
Vizes kézzel apró gombócokat gyúrok (minél több a prézli, annál kisebbeket, a prézlitől ugyanis megduzzadnak majd), lobogó sós vízben kifőzöm. Nem kell sokat főzni, azért főzöm előre a rizset.

Közben lassacskán kóstolgatni kezdem a levest, felengedem tetszés szerint, tovább ízesítem: a vége fele jöhet bele egy kevés lestyán, zellerlevél. A végén pár csepp citromlével ízesítem (elmaradhat.) A gombócokat elosztom a tányérokban, a levest rámerem.

Zsírmentes, nagyon diétás leves, jó maradékfelhasználásra is: bármilyen maradék hús, nagyon kis mennyiségben, felhasználható, akár vegyesen is. Ha rizzsel szaporítjuk, nem ront az ízén, ha prézlivel, esetleg főzzünk előre ki egy gombócot és nézzük meg, nem kell-e utánafűszerezni.
Ezt a húsgombócot gyakran főzöm zöldborsólevesbe vagy paradicsomlevesbe is.

Friday, June 3, 2011

Kapros-boros fürjtojás saláta



A fürjtojásról bővebben itt. A kapros-boros tojássaláta nagy kedvencünk, már csak azért is, mert alig akad munka vele, az eredmény viszont nemcsak ahhoz képest káprázatos. Amióta huzamosan kapható fürjtojás, többnyire abból készítem, borsos ára ellenére: nem utolsósorban azért, mert a fürjtojás valóban nem zsíros.

Hozzávalók:

-21 fürjtojás

- egy csomag kapor (lehet szárított is, vagy vegyesen)

- 3-4 ek majonéz

- só, bors, cukor

- másfél deci félszáraz fehérbor

- egy ek édes mustár

- tejföl vagy tejszín - lehet vegyesen

A tojásokat leöntöm forrásban levő vízzel (így sokkal kevésbé törnek), főzöm úgy 5-8 percet,
megtisztítom, kettőbe vágom, félreteszem. Közben felaprítom a kaprot . A majonézbe keverem a mustárt, felváltva adom hozzá a bort és a tejfölt, cukrozom picit, sózom is ha kell, utánaízesítek, beleszórom a kaprot is. A tojásokra öntöm, pár órára a hűtőbe teszem. Sok kaprot használok, ez a mártás nemcsak főtt tojással ilyen finom: jó mártogatónak is, főzelékek és hideg sültek mellé.




Thursday, June 2, 2011

Vaníliás cukor




A vaníliakivonat házi előállításáról (és a vaníliáról) jó összefoglaló itt. Minimális befektetés, garantált eredmény. Évek óta használom magam is, de megesik, hogy az alkoholból cseppnyi sem ajánlott. A jó vaníliás cukor pedig tökéletesen helyettesíti az esszenciát, a szabály itt is annyi, hogy minél régebben áll, annál jobb.

Hozzávalók: cukor, vaníliarúd, igény és anyagi lehetőség szerint.

A képen: egy kiló cukor, három vaníliarúd öt éve A rudakat egyszerűen három darabra törtem, ment a cukorba. Beletettem, légmentesen lezártam, egy-két hét múlva már használhattam is. Amikor használtam, a cukrot pótoltam. Akárhányszor vaníliarúdhoz jutottam, darabnyit belepottyantottam. Az évek során a cukor teljesen kicserélődött, a vaníliarudak száma pedig szépen gyarapodott. Annyira erős, átható illata van, hogy akár a vaníliarúd helyett is használható: most, öt év múlva már csipetnyi is elegendő.

Jó ajándéknak is, mindenki örül neki. Érdemes különféle, drágább cukorfajtákkal kísérletezni.
Örökkétig eláll és sohasem fogy el.

Wednesday, June 1, 2011

Lopok - helyesírás hej

Akinek nem inge, ne vegye magára. Ártani nem árt, kis gasztronómiai hejesiras. Hasznos link.

Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több





Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)

Sunday, May 8, 2011

Epres-rebarbarás-diós crumble



Csökönyös erdélyiek módjára megátalkodottan kerültem az egyszerűt. A nagyszerű, az hosszas
tervezés, munka, könnyek, miegymás eredménye volt: ha lehet körülményesen is, miért ne szenvedjünk. Olyan világban nőttem fel, amelyben a csak teljes délelőttöt igénybe vevő süteményeket "lusta asszony ez meg aza" névvel illették, s ha a felszolgált remekmű nem visszerek és görbe hát eredményeképpen jött létre, kínálni sem illett.

A crumble mondhatni feminista édesség. Olcsó is, valóban percek alatt összedobható, két vagy több részletben is készíthető-előkészíthető.

Hozzávalók:

- sült rebarbara (500 gramm hámozatlanul a recept szerint, most két nagy szál. 500 gramm rebarbara, 80 gramm cukor)
- sült eper (250 gramm)
- 50 gramm vaj
- 80-100 gramm liszt
- 50 gramm cukor+ annyi, amennyi az eper sütéséhez kell
- egy nagy marék darált dió (lehet mandula, vagy mandulával vegyesen
- fenyőmag (elmaradhat)
-vaníliás cukor (elmaradhat)
- reszelt narancshéj (1 narancs) vagy ennek megfelelő mennyiségű cukrozott narancshéj

Sült rebarbara: a rebarbarát megtisztítom, centis-kétcentis darabokra vágom. Egy rétegben elhelyezem egy hőálló tálban, megszórom a cukorral, a sütőt bemelegítem, 200-230 fokon (gázsütő) sütögetem tíz percig, aztán leveszem a fóliát, sül még öt percet. Vigyázok, nehogy odakapjon, ha a leve elpárolog, kár ugyan de nem baj.

Sült eper: az epret megmosom, kettévágom, egy rétegben elhelyezem abban a tálban amiben majd a crumble sül majd. Az epret megcukrozom, 15 percre a forró sütőbe teszem. Amikor puhulni kezd, levet ereszt, kiveszem, beleteszem a sült rebarbarát is. (A gyümölcs napokkal előtte előkészíthető, szépen elüldögél a hűtőben.)

50 gramm vajat kézzel összekeverek a liszttel, cukorra és a darált dióval, lazán, nem dolgozom össze túlzottan, az egészet az előkészített gyümölcsre morzsolom, megszórhatom még fenyőmaggal, miegymással, ha van, aztán a tálat a forró sütőbe teszem (gáz 220-230 fok), úgy harminc percet sütöm, legyen még leve, de a teteje is piruljon meg egy kicsit.

Ízlés szerint lehet több vagy kevesebb cukrot használni, én összesen öt dekát használtam a gyümölcsre, és körülbelül öt- nyolc dekát dekát a tetejére. Kevesebb jobb. Vaníliafagylalttal tálaltam, önmagában is jó.

(Eredeti recept itt.)

Saturday, May 7, 2011

Sáfrányos rizottó spárgával



Hozzávalók (két személyre):

- kb 17 deka rizs
- egy köteg újhagyma, egy cikk fokhagyma (a fokhagyma elmaradhat)
- 4-5 spárga
-fél liter - 1 liter alaplé vagy húsleves vagy zöldséglé (lehet kockából)
- vaj
-olaj
- só, bors
- parmezán

- csipetnyi sáfrány

-egy pohár fehérbor



A spárgát meghámozom, centis-kétcentis darabokra vágom, ízlés szerint. A fejeket félreteszem.
Nagyon kevés zöldséglével (ne lepje el) és csöpp vajjal megpárolom. Pár perc múlva, amikor majdnem kész, beledobom a fejeket is, azzal párolom készre. Félreteszem.

A sáfrányt feloldom a forró alaplében, a főzés vége fele leszűröm.

Csöpp olaj és vaj keverékén megpárolom a hagymát, a szárából is vágok bele jócskán. Amikor áttetsző, rádobom a rizset, kavargatom, áttetszőre párolom ezt is. Amikor a rizs szép üveges lesz,
apránként felöntöm a borral. Amikor a bor elfőtt, és a rizs már odakapna, elkezdem feltölteni a forró levessel. Némi munka akad vele, a jó rizottóért meg kell dolgozni: lefő, töltöm, lefő, töltöm, vigyázok, ne főzzem túl. Nem kavargatom, ha szükséges villával vagy húsvillával megpiszkálom. Amikor (szemre) majdnem kész, beleteszem a spárgadarabkákat, levestől, beleteszem a leszűrt sáfrányt is. Összepárolom, kóstolom, jócskán borsozom is, ha kell sózom. Amikor kész, rádobom a spárgafejeket, egy fél percet rotyog még, kész.

Cseppnyi vajat szórok a tetejére, parmezánt reszelek rá, tálalom.
Használhatok egy teljes köteg is: ilyenkor valamivel több parmezán megy rá a végén, önálló fogás. A vaj elhagyható, nagyszerű vegetáriánus fogás lesz belőle. A bor viszont marad.

Valamivel több bort használok, nem árt neki, túlozni azért nem kell.

(Eredeti recept itt.)

Monday, May 2, 2011

Spárgaleves (2)



Hozzávalók:

- egy köteg spárga (most fehér)

-három köteg zöldhagyma vagy ennek megfelelő mennyiségű póréhagyma

- egy liter alaplé (minél fűszeresebb, karakteresebb ízű, annál jobb, ha nincs, leveskocka is megteszi)

- egy kis pohár portói bor (vagy más csemegebor), vagy egy pohár testesebb édesebb bor

-tejszín vagy tejföl
- olaj, vaj

- só, bors, szerecsendió

- parmezán

- egy kis konyak, elmaradhat

A hagymát felaprítom, csöpp olaj és vaj keverékén megdinsztelem, vigyázok, nehogy odakapjon.
A spárgát hanyagul megmosom, nehogy már valaki fennakadjon kedélyes konyhám higiéniai szokásain, aztán csöppet sem hanyagul megtisztítom, felvágom, az áttetszőre párolt hagymára dobom, párolom pár percet csak úgy, magában.Amikor lefőtt, majdnem odakap, felöntöm a borral, megint párolom pár percet, aztán feltöltöm az alaplével. Megkóstolom, sózom, borsozom, ízlés szerint. Főzőm, amíg a spárga megpuhul (ez olyan cirka tíz perc lesz, annyi se, a spárgától függ). Ekkor a felét kiveszem, a fejeket félreteszem, a spárgadarabkákat szűrőn átpasszírozom vagy mixelem. A mixelt spárgát összekeverem a tejszínnel, a levesbe keverem. Szerecsendióval ízesítem a végén, bors még jöhet rá, ki hogy szereti, sőt, csöppnyi borocska vagy konyak is, de akkor még forrjon egyet. Tálaláskor parmezánt reszelek rá.

Roppant egyszerű fogásnak tűnik, de végig kóstolgatni kell, itt nagyon vigyázzunk, hogy egyrészt legyen fűszeres, másrészt a sok nemes hozzávaló ne nyomja el a spárga ízét. Friss, nagyon jó alapanyagok birtokában érdemes nekikezdeni. Tejföllel is nagyon finom, de tejszínnel és jó borral vagy portóival az igazi.

Sunday, April 24, 2011

Tárkonyos-lestyános báránycsorba



A jó csorba egyik titka a fűszerezés: a tárkony, a lestyán és a petrezselyem nemcsak ízesít, gyógynövényként is használatos. A zsírosabb, nehezen emészthető (a bárányhús, a közhiedelemmel ellentétben, nem tartozik a könnyű fogások közé) levesek egyik elengedhetetlen tartozéka a lestyán.

A másik a korpacibere. Vitaminban gazdag, rendkívül jóízű, nem utolsósorban pedig könnyen emészthetővé teszi az olykor emészthetetlenül nehéz húsból főzött csorbákat is.

Így válik a zsíros húsleves emészthető, egészséges eledellé, valóságos vitaminbombává --noha nem ezért szeretjük.

Hozzávalók:

- kb. másfél kiló - két kiló bárányhús és csont, vegyesen (nyak, gerinc, borda, stb., minden ami nem megy a sültbe)
- 2 - 3 három közepesen nagy murok
kb. két petrezselyem- és- vagy paszternák, legjobb vegyesen
- egy kisebb zeller vagy ennek megfelelő zellerdarabka, esetleg szárított zeller
- három köteg zöldhagyma, szárastól (vagy két hagyma)
- egy köteg tárkony
- egy köteg lestyán
- egy köteg petrezselyemzöld (elmaradhat)
- 20-25 szem bors
- kb 10 deka rizs
- egy-két tojás (elmaradhat)
- tejföl
5 liter víz, fél liter korpacibere

A bárányhúst megtisztítjuk, kíméletlenül l kivágjuk a faggyút, inakat, alaposan megmossuk és előkészítjük: vizet forralunk, a zubogó vízzel leöntjük a húst, állni hagyjuk 5-10 percet. Amikor a víz már nem forró, egy citrom levét belefacsarjuk (vagy egy-két kanál ecetet), állni hagyjuk még pár percet. Ez elveszi a bárány oly sokak által méltán utált hullaszagát és mellékízét. Ezek után még egyszer leöblítjük a húst.

A zöldséget (amennyiben zöldhagymát használunk, aprítsuk fel mindenestől) és a bárányt odatesszük főni hideg vízben. Beleszórjuk a sót, borsszemeket,közepesen lassú tűzön főzzük jó órán át. Hab képződik majd, a habot leszedjük. Amikor a hús puhulni kezd, beletesszük a megmosott rizset is, azzal főzzük tovább. A korpaciberét egy külön edényben felforraljuk.

Újabb húsz perc múlva a levesbe öntjük a felforralt ciberét (a leves már kész van), azzal forraljuk tovább néhány percig. A tárkonyt és lestyánt felaprítjuk, és a levesbe szórjuk. Lehúzzuk a tűzről. A tejfölt összekeverjük a tojássárgájával, felengedjük néhány kanál levessel, lassan a csorbába csorgatjuk. Megkóstoljuk, szükség szerint még sózzuk, borsozzuk, van aki csipőspaprikát is szór bele, én nem. Megszórhatjuk a felvágott petrezselyemzölddel is.

Főzés közben vigyázzunk, ha a lé túlzottan leapad, töltsük fel, de sohasem többel, mint ami elfőtt.

Rendkívül kiadós levesünk lesz, kb. négy személyre és két napra elegendő.

Ököruszályból vagy disznóból éppily ízletes, és ez az alaprecept: ha marhából készül, lehetőleg ne hagyjuk ki belőle a tojást a végén, sokkal jobb vele.













Thursday, April 21, 2011

Hagymás-paradicsomos kenyér -- magad uram



Magad uram, ha kenyered nincs: kedvenc hagymás kenyeremet nem gyártják többé. Ezt a kenyeret kísérlet gyanánt sütöttem, vesztemre: annyira foszlós-jó, valódi kenyér állaga van, gyermekkor-illata, hogy marad.

A receptet innen kölcsönöztem. Sokat változtattam rajta: talán mert minden jó kenyeret egyénileg kell kikísérletezni, annyira liszt-, élesztő és sütőfüggő. Nekem a megadott mennyiség és idő nem jött be, azért inkább az állagot figyeltem, a kelesztési időt megdupláztam, több lisztet használtam, a sütési idő is több lett, más hőfokon.

Hozzávalók:
- 25 deka teljes kiőrlésű liszt
- 25 deka kenyérliszt (BL 80)
( valamennyi lisztet még felvesz második dagasztáskor, összesen nem lett több kb 60 dekánál)
- egy csomag szárított élesztő (7 g)
- egy kiskanál cukor
-két kiskanál só
kb 2,5-4 deci állott és langyos víz
- egy nagy hagyma
- fél maréknyi szárított paradicsom

A lisztbe szórom az élesztőt, cukrot, sót. Dagasztókaros mixerrel dolgozni kezdek rajta, belecsorgatom a vizet (én az eredeti receptben említettnél sokkal több vizet használtam, 3-4 deci körül), és addig dagasztom, amíg egyenletes, sima és ruganyos tésztát nem kapok. (Kis fordulatszámmal dolgoztam.) Letakartam kelesztettem amíg több mint kétszeresére kelt.
(kb három óra, szobahőmérsékleten.)

A szárított paradicsomokat beáztattam, a hagymát nagyon vékonyan felszeleteltem. Mivel ropogósra sütöttem, aprítani nem kellett. A hagymát nagyon kevés olajon ropogósra-aranybarnára pirítottam, papírtörülközőre szedtem. A paradicsomokat megszárítottam, leitattam, apróra vágtam.

Amikor a tészta megkelt, megint megdagasztottam (ugyancsak mixerrel), lassacskán hozzáadtam a pirított hagymát és a paradicsomot, aztán kézzel gyúrtam tovább, kevés lisztet még adtam hozzá, laposabb veknit gyúrtam belőle. Begyújtottam a sütőt, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A veknit kelesztettem még jó órát, kockákat vágtam a tetejére, aztán a forró sütőbe tettem, úgy 60-70 percre.
(gázsütő, 200 fok). Félidőn magasabb hőfokra állítottam (220 fok.) Kb 70 perc múlva lett kész.

Rácsra tettem, hideg vizzel alaposan megspricceltem, a rácson kihűtöttem.

Szempont volt az is, hogy olyan receptet kerestem, amellyel nincs túl sok vesződség, az is, hogy legyen olcsó (olcsóbb, mint ugyanez a mennyiség és minőség üzletből), nem utolsósorban pedig az, hogy nem sós süteményt akartam sütni, hanem kenyeret.

Ez a kenyér megfelel mindhárom követelménynek. A bele foszlós, a héja ropogós, de nem túl kemény -- ez a recept marad.









Wednesday, April 13, 2011

Rahátos kalács. A comfort food.





Embere válogatja, hogy mi is tekinthető comfort foodnak. Ingerli a könnycsatornát, beindítja az emlékek láncreakcióját, otthonossá teszi a sivárságot, teleregénynél érzelmesebb, a gyermekkor mélyéről bukkan elő, valamint hizlal. Egy kannibál számára comfort food lehet egy szép kövér misszionárius, az eszkimó számára a bálnazsír. Számomra ilyen a rahátos kalács. Nem akármilyen rahátos kalács: a nyolcvanas évek Erdélyében kapható kiszámíthatatlan állagú, hol foszlós, hol kőkemény, alig is édes (a rahátkockák eltávolítása után nagyszerű kenyérpuding vagy pizzaalap lett belőle) ámde mindenkor ünnepi kalács. A szigorúan házi ribizlibor és ez a kalács: ez volt a húsvét.


Kapható ma is, de nem ugyanaz. Túlságosan is édes, hivalkodó és jóléti rahátos kaláccsal ma tele az üzlet: egyik sem ízlik igazán. Ne legyen édeskés (noha rahát van benne, és a rahát nem helyettesíthető zselével -- a zselé a tésztába olvad, túl savanykás, nem ugyanaz), ne keljen túl, no meg tartson napokig: követelmény van bőven. Az édességet inkább vásárolom, ezt az egyet azonban kikísérleteztem. Mint többnyire, a legegyszerűbb megoldás vált be, következzék tehát egy alaprecept. Gyönyörűen megkelt, lágy és foszlós kalács lett a végeredmény.

hozzávalók:

- fél kiló liszt
- maximum öt deka cukor
- 1 tojás és egy tojássárgája
- 2-3 kanál rum vagy ennek megfelelő esszencia (konyak is jó)
- egy narancs vagy citrom héja lereszelve (használható cukorral eltett citrom- vagy narancshéj is)
- fél csomag standard vaj vagy margarin (20 dekás)
- 2 deka élesztő
- langyos tej (kb. másfél - két deci)
- csipetnyi só
- csipetnyi fahéj (elmaradhat)
- apróra vágott rahát, tetszés szerint (kb. 10-20 deka). Ne tegyünk bele túl sokat, viszolyogtatóan édeskés lesz tőle.

Az élesztőt kevés tejjel, cukorral és liszttel felfuttatom. Megolvasztom a vajat vagy margarint. A tojássárgát összekeverem a cukorral, rummal, narancshéjjal, fahéjjal. összekeverem a megkelt élesztővel és a liszttel, összedolgozom. Lágy és hólyagos lesz. Ekkor hozzáadom a felolvasztott vajat, dagasztani kezdem (ezen a ponton ez a recept eltér a legtöbb általam ismert recepttől: jó tíz percet vagy még többet dagasztottam a mixerrel.) Liszt vagy tej még adható hozzá, de a tészta nem lehet kemény. Nem kel meg rendesen.

Lefedem, hagyom kelni. Ez konyhafüggő, nálam jó négy óra. Amikor a tészta a duplájára kel, átgyúrom,
dagasztom még egy kicsit (újabb 7-10 perc), aztán lisztes kézzel, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. A két golyóbist keleszthetem még avagy sem. Lisztes kézzel, lisztes vágódeszkán kinyújtom, a közepét megszórom a lisztben megforgatott raháttal, hosszában felsodrom. Két rudat kapok.

Egy kalács vagy püspökkenyér formát kibélelek sütőpapírral, a két részt kaláccsá fonom, beleteszem, hagyom még kelni. Amikor a tészta a forma pereméig kel, megkenem a felvert tojássárgájával, és a bemelegített de nem túl forró sütőbe teszem (kb. 200 fok gázsütőben). Közepes tűzön sütöm egy jó órán át, félidőben letakarom alufóliával ha túlpirul a teteje.

Ugyancsak kb. félidőben a sütő aljára egy lábos vizet teszek párologni. Ha kész a kalács, tűpróbával ellenőrzöm, kiveszem, hagyom kihűlni. A képen látható kalács napok óta jó, nem száradt ki. Ne használjunk több mint öt deka cukrot: én az élesztő felfuttatásához valót is ebből a mennyiségből vettem el.
Nem bonyolult és nem munkás recept, a siker inkább időzítés dolga: a kelési időket tartsuk be.
Az első kép a második kelesztés előtt készült.






Monday, March 21, 2011

Virslisaláta csemeguborkával és fürjtojással



Tegnapi "ötletsalátám" maradékokból.

Hozzávalók:

- fejenként 2 baromfivirsli, 4-6 kisebb csemegeuborka, 5-8 fürjtojás (vagy 1-2 friss tojás)

- egy tojásból majonéz

- mustár (édes fajta)

- citromlé, só, cukor, bors (zöld vagy fehér)

-olajbogyó (fekete), elmaradhat

- zsírszegényebb, savanykásabb tejföl

A tojásokat megfőzöm. A virslit vékonyan felkarikázom, az uborkát apróra felkockázom. Kikeverem a majonézt, nem túl sok olajjal és semmiképpen sem olívaolajjal (ehetetlenül zsíros lesz tőle). Megreszelem vagy apróra vágom az olajbogyót. A majonézbe mustárt keverek, csöpp cukrot, parányi sót, alaposan megszórom fehér- vagy zöldborssal. Belekeverem a tejfölt, citromlével hígitom. Pikáns, nem túl zsíros tartár az eredmény. Összekeverem az egészben hagyott vagy kettőbe vágott tojásokkal és a virslivel. Hűtőbe teszem néhány órára.

(Minél fűszeresebb, pikánsabb uborkát használjunk. A nagyon apró és jó minőségű példányokat akár egészben is hagyhatjuk.)

Régi recept, valamikor az ötvenes évekből. Azóta is családi kedvenc, öröklődik nemzedékeken át.
A végtelenségig variálható.

Monday, March 7, 2011

Nagyon citromos csirke alufóliában


Csöppet sem látványos recept. (Fénykép nem készült, az egész elfogyott még az este.) Másrészt viszont rendkívül diétás és ízletes: a csirke ritkán ennyire omló, puha.


Hozzávalók:

egy csirke

citrom

egy szál rozmaring

csombor, bors (zöld, fekete, fehér, vörös)


kevés vaj


A csirkét kívül-belül alaposan bedörzsölöm sóval, borssal, némi csomborral. A citromot előbb lereszelem, aztán nagyon vékonyan felszeletelem. A reszelt citromhéjat a vajba keverem.

A citromszeleteket a csöppet fellazított bőr alá dugdosom, jusson a hasüregbe is bőven. A rozmaring javát a hasába dugom, de jusson rozmaring is, citrom is a szárnya alá. A citromos vajba némi borsot őrölök, és a citromos vajat részbe elosztom a hasa, a bőre alatt, de hagyok a tetejére is: az alaposan fűszerezett csirkén elosztok néhány vajdarabkát, aztán az egészet szorosan alufóliába tekerem, három rétegben (vagy több: minél több, annál jobb lesz.) A vajba jöhet némi friss rozmaring is.

Közepesen erős sütőben sütögetem kb. 80 percig (nálam 200 fok, gázsütő), aztán szétnyitom a fóliát, és amennyiben ropogósabb bőrre vágyom, grillezem is egy kicsit. Amennyiben nem, hagyom még 20-30 percet, amíg elpárolog a leve. Ilyenkor már annyira megpuhul, hogy szinte leválik a csontokról, ami nem baj. Nem fő szét, tessék bátran kísérletezni.) Pikáns, majdnem teljesen zsírtalan elkészítési módja a szárnyasnak. Nem szabad túlfűszerezni. Olyan volt már, hogy a vajba némi citromlevet is kevertem, jót tesz neki.

Petrezselymes krumplival tálalom. Hidegen éppolyan jó.
















Thursday, February 10, 2011

Fűszeres-csípős minimuffin


A sós pogácsa mindig is a kedvencem volt. A muffin annál kevésbé. A pogácsával viszont sok a vesződség. A muffinnal annál kevesebb. Na azóta szeretem én a muffint: ez a recept egyik kedvenc sör- és borkorcsolyánkká avanzsált.

Hozzávalók (14 muffin):

-25 deka liszt
- fél vaj vagy margarin (standard, húsz dekás)
- egy tojás
- egy evőkanál vagy tasak sütőpor
- 1, 5-1,7 deci tej
-10 deka sonka (főtt csülökmaradék vagy borda a legjobb)
- 5 -10 deka minél büdösebb és csípősebb túró (brindza. Burduf vagy Focsani vagy bármi ami kellőképpen csípős és lábszagú, lehet érlelt telemea is)
- jó marék olajbogyó, zöld és fekete, vegyesen
- egy evőkanál csípős mustár
- egy evőkanál édes mustár
-egy kiskanál só
-bors dögivel (ha lehet tört, nem darált)
-őrölt chili (nem árt vigyázni vele)
-csöpp piros-arany (elmaradhat)
-csipetnyi-kiskanálnyi kömény


A sütőt begyújtom, nem túl nagy lángra. Felolvasztom a vajat vagy margarint. A tojást felverem,
belekeverem a kétféle mustárt, a margarint, a darált vagy aprított sonkát (megjegyzem, maradék kolbászvéggel sem rossz, sőt), az aprított vagy darált olajbogyót, a piros-aranyat, bőkezűen megborsozom, chilit őrölök bele. Tejet töltök bele.

A sütőport elkeverem a lisztben, kiskanál sót szórok bele, borsozom, árnyalatnyi (de nem több) chili jön ebbe is, beleszórom a köményt, aztán összekeverem a felvert tojásos masszával.

Ha túl sűrű, jöhet még bele tej vagy joghurt, ha túl híg, egy pici liszt. Két kis szilikonformát kikenek csöpp olajjal, 30-40 percen át sütöm nem túl erős tűzön (gázsütőm van, ezen 200 fok).

Amikor megpirult, tűpróbát végzek, ha nem ragad, kész. Kevésbé fűszeres változata egyik kedvenc reggelink. Csípősebb-fűszeresebb változatainak inkább a pénztárca mint a képzelet szab határt. Ha nem túl erős tűzön sütögetjük, kevésbé nő meg, viszont a közepe sem marad nyers. Hiába, semmi sincs ingyen ezen a világon.








Wednesday, February 9, 2011

Serpenyős hal new orleansi módra



Seperc sepénz recept.


Hozzávalók:

- fagyasztott halfilé (az eredeti receptben tőkehal)

- filénként két paradicsom

- filénként fél paprika

- filénként 4-5 zöld olajbogyó

- egy hagyma

- egy-két cikk fokhagyma (elmaradhat)

- száraz fehérbor

- só, bors, petrezselyemzöld

-olaj vagy vaj vagy mindkettő

Kreol recept egyszerűsített változata.

A paradicsomot meghámozom, felkockázom. A hagymát és a paprikát vékonyan felszeletelem. Az olajbogyók felét felaprítom vagy sem, nem lényeges. A másik felét viszont darabokra vágom, és ez lényeges. Egy serpenyőben olajat hevítek. A hagymát megfuttatom olajon, inkább párolom mint sütöm. Amikor meglágyul, rádobom a paprikát és a paradicsomot. Sózom, borsozom, nem takarékoskodom a borssal, ki-ki ízlése és gyomra szerint szórja. Kis lánggal dolgozom. Lefedem, hagyom összerottyanni.

A halat nem engedem fel: ennek a receptnek a lényege az ugyanis, hogy a fagyasztott hal borgőzben párolódik. Nem fő, nem sül, ez borban párolt hal, attól különleges. Sózom, borsozom,
szórhatok rá petrezselymet. Fagyottan, ahogy van, ráteszem a zöldségalapra. Az olajbogyókat mellészórom. Bort öntök alá. Vigyázat, a bor ne lepje el a halat: ha lehet, alig érje az alját. Melléöntök az olajbogyó levéből. (Ez fontos lépés, gondoljunk rá, amikor olajbogyót veszünk.) A halra dobom a felkarikázott vagy aprított olajbogyókat, lefedem, megyek a dolgomra. A lángot kicsire állítom, alig pislákoljon. Dolgom nincs vele, néha azért megnézem, ha kell öntök még alá egy-két kupica bort. Úgy húsz perc-félóra múlva, amikor a bor elfőtt, a zöldség összefőtt sűrű mártássá, kész is.

Rizzsel vagy főtt krumplival tálalom.

Ne fogjuk hosszú lére, mint én ezt a posztot. Tönkreteszi, mint szószátyárság a mondanivalót -- főtt hal lesz belőle. Tehetünk bele gombát, répát is (egyáltalán bármit ami a spájzban fonnyad) - jó lesz, de más recept. Mindenképpen zöld olajbogyót használjunk.








Saturday, February 5, 2011

Firni (punjabi rizskrém)




Puding helyett, egészség- és diétamániásoknak. Nem utolsó szempont az sem, hogy olcsóbb is.

Hozzávalók (4 adag):

fél liter - hét deci tej,

másfél- két evőkanál rizsliszt

4 evőkanál cukor

4-5 szem kardamom (elmaradhat)

csipetnyi sáfrány (elmaradhat)

egy-két evőkanál rózsavíz (elmaradhat)

20 szem aprított mandula vagy dió

(vagy: mazsola és rum (a kardamom- sáfrány-rózsavíz helyett)

vagy: mandula és négy-öt csepp mandulakivonat (az eredeti receptben ez áll írva)

vagy: vaniliakivonat és reszelt csokoládé

vagy: bármi (mazsola, aszalt gyümölcs, birsalmasajt és így tovább, ami éppen akad

Egy deci vízből és úgy másfél-két evőkanál rizslisztből pépet keverek. ( A pépnek állnia kell úgy negyvenöt percet- egy órát, hagyjuk duzzadni.) Csipetnyi sáfrányt feloldok forró vízben vagy tejben. A kardamomot meghámozom, mozsárban megtöröm. Tejforraló edényben odateszem a tejet, forralni kezdem, amikor forr, beleteszem a cukrot, és lassú tűzön forralom úgy harminc-negyvenöt percet.
Negyvenöt perc- egy óra múlva lassan belefőzöm a rizspépet, keverem, hagyom besűrűsödni.
Amikor elérte a megfelelő állagot, leveszem a tűzről, belekeverem a sáfrányt és a rózsavizet.

Tálkákba szedem, megszórom kardamommal, meghintem az aprított mandulával, kész is.
Hidegen tálalom. Jót tesz neki, ha áll. Másnap a legfinomabb, ha marad. Tovább keményedik, az ízek még jobban összeállnak.

Ez a diétás változat: minél zsírosabb tejet használunk, annál finomabb (ilyenkor forralhatjuk tovább, hagyjuk a tejet is besűrűsödni). Ez itt zsírszegény tejből készült. A rumos-mazsolás vagy csokoládés-vaníliás változat éppilyen jó.















Címkék