Wednesday, December 16, 2009

Kínában minden kínai: édes-savanyú csirke büfé módra





A kínai vendéglők - a kínai koszt
általában - mint vallás osztják meg az étellel paráználkodókat, abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy az otthon, illetve tájainkon készült kínai koszt köszönőviszonyban
sincs az eredetivel. Magam is ezt vallom (ha az ilyesmit vallani lehet), mégis közreadom ezt a receptet, mert ha az eredeti (és kiváló) kínai receptekkel nem is, a kínai gyorsbüfék választékával ez bátran felveheti a versenyt. Lévén, hogy onnan származik. Így azonban legalább friss, én szerzem be a hozzávalókat, az epeömlésért és
ételmérgezésért csakis magamat okolhatom.

Amikor pedig valaki olyan gyakran dőlt ágynak a fentemlített kínai étkezdék nagyszerű és ősi (értsd: romlott) felhozatalától, ez azért szempont.

A recept viszont tetszett, gyors, viszonylag olcsó, hamar megvan.

Hozzávalók:

(a szakács szerint):

1 kicsontozott csirkemell (150 gramm)
liszt (250 gramm)
1 tojás
1 murok felkockázva
1 zsenge tököcske vagy cukkini
ugyanannyi ananász (konzerv) felkockázva (a zöldségre és ananászra következetesen 50 grammot ad meg, én a kétszeresét használtam)
100 gramm édes ketchup (itt nem kell sokat teketóriázni, lehet akármilyen csak csípős ne legyen)
40 gramm cukor
30 mililiter fehér ecet
olaj (ne oliva, ehetetlenül nehéz és zsíros lesz tőle)
pici étkezési keményítő

Az elkészítés módja ott a beágyazott videón.

Rizset főzök. A zöldséget felkockázom, a csirkemellet felkockázom vagy csíkokra vágom, a lisztből, tojásból és kis vízből sűrű (de nem túlságosan sűrű)
palacsintatésztát keverek, a csirkemell mehet bele a tésztába, forró és bő olajban kisütöm, amikor aranybarnára sült, szalvétára szedem.
Közben pici olajon párolni kezdem a tököt és murkot, rá jön a ketchup, a cukor, az ecet, forralom pár percet, vízzel feltöltöm ha kell (nagyon kevés víz), bele az ananász, keményítő. Erős tűzön forralom pár percet (nem több mint öt), kész van. A végén a húst bele, forralom még egy-két percet, lehet is tálalni.

A receptben említett felette titkzatos "fehér ecet" eredetileg rizsecet - ez kevésbé savas, édekésebb. Ha nincs, az se baj, akármilyen édesebb fehér ecet megteszi.

Azt kínaiaktól tudom, hogy az édesítéshez nemcsak a cukor jó, hanem savanykás dzsemek is, a ribizliíz ideális lett volna például, eredetileg azzal akartam, de nincs itthon.
Van aki szójaszószt is tesz bele, opcionális, szerintem többet árt, mint használ.






Thursday, December 10, 2009

Az igazi zakuszka



Az igazi zakuszka, az igazi zakuszka az természetesen az, amit a mama főzött be. Vagy a nagymama, a nemi szerepek felcserélődésével nemsokára a papa is főzött volt igazi zakuszkát, és amikor a papa zakuszkájára emlékezünk majd, na akkor még a feministák is letehetik a fegyvert. (A mai nagypapák sosem főznek zakuszkát, olyan mitológiai állat nincs, arról lekéstem.)

Ez a zakuszka nemcsak azért különbözik a
többitől mert ez amolyan nosztalgivásári portéka, nem. Ez nemcsak sűrű, ennek tartása van. Ez nem látott paradicsomlevet, nem is fog. Ebben murok van, karfiol van, gomba van, ebben minden van. Ennek minden összetevőjét külön párolták. Ez valódi erdélyi multikulti zakuszka, ez maga az ó-globalizáció amely ellenáll a divatnak, a trendnek. Régi recept, némi örmény beütéssel.

Hozzávalók:

10 db. paradicsompaprika

2 liter babvelő és/vagy egy kiló padlizsán (vinete)

háromnegyed kiló hagyma

háromnegyed kiló karfiol

háromnegyed kiló murok

másfél kiló paradicsom

1 liter olaj (ebből gyakran kettő lesz, sebaj)

só, bors, babér, szerecsendió

10 db. paprika

gomba (belefőzhetjük tálalás előtt is)

A paszulyt, karfiolt sós vízben megfőzni, a murkot, paprikákat, hagymát apróra vágva megpárolni (mármint a zöldség legyen apróra vágva), a paradicsomot besűríteni, a vinetát, oppardon padlizsánt megsütni, megtisztítani, lecsorgatni majd apróra vágni (ne mixeljük, ez nem gyomorbajosoknak szánt tápszer).

Amikor minden külön elkészült (a jó zakuszka egyik titka az, hogy külön pároljuk vagy főzzük a hozzávalókat), szóval, amikor minden elkészült (a hozzávalók addig ülhetnek a kamrában vagy a fagyasztóban), akkor egy nagy fazékba tesszük őket, felöntjük az olajjal, főzni kezdük, fűszerezzük. A szerencsendióval vigyázni, mindent mértékkel, de tessék bátran kísérletezni. Ennek a változatnak a murok és a szerencsendió a lelke.

Amikor kész, forrón üvegekbe tölteni, szárazdunsztban ül másnapig, akkor tanácsos kidunsztolni az egészet. (15-20 perc, nem nagy ügy, megéri.)

A murkot, hagymát, paprikaféléket lehetőleg külön-külön párolni kevés olajjal.

A murok és karfiol akár el is maradhat, szerintem az a lelke, na meg a szerencsendió. Külön főzhetjük a padlizsános illetve paszulyos változatot, akinek nincs türelme nyugodtan főzze egybe. A gombát apróra vágjuk, olajon pároljuk, fűszerezni nem kell, hozzáadhatjuk a végén, mielőtt üvegbe töltjük, vagy később, tálalás előtt (ilyenkor azért nem árt egy kicsit összefőzni megint az egészet).

Amolyan téli mindenes, nemcsak hidegtálakhoz jó, tálalhatjuk sültek mellé, sokan szeretik tésztafélékkel, sajt és paradicsommártás helyett.



Thursday, December 3, 2009

Narancsos madártej

"Egy liter forró tejbe kanállal beleszaggatjuk 5 tojás kemény habbá vert fehérjét, és kifőzve szitán lecsurgatjuk. Közben egy deci tejben megfőzzük két narancs lereszelt héját. Az 5 tojássárgát kikeverjük 5 evőkanál cukorral meg egy evőkanál liszttel, a tejjel felöntjük, átszűrve hozzáadjuk a narancsízű tejet is. Az egészet gőz fölött sűrű krémmé főzzük, és a tűzről levéve még hozzáadhatunk néhány kanál narancslikőrt is (esetleg néhány csepp narancsesszenciát).

A krémet üvegtálba vagy talpas pohárba töltjük, tetejére rakjuk a kifőtt habot, és mindegyik habcsomóra egy egy nyers narancskarikát fektetünk. Jól behűtve, aprósüteménnyel tálaljuk."


Nem tudom, honnan van ez a recept. Kézzel írott recept, egy régi könyben találtam, könyvjelzőnek használhatta valaki. Gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, azóta sem találkoztam vele.

A narancskarikák tetejére habcsók vagy keserűcsokoládé dukált, ez utóbbi reszelve.

Előbb a csokoládé tűnt el, aztán a narancs, aztán a gyermekkor.

Nosztalgiaétel, megunhatatlan, megfekszi az ember gyomrát és könnycsatornáit, különösen most, karácsony előtt.

Címkék