Rahátos kalács. A comfort food.

Embere válogatja, hogy mi is tekinthető comfort foodnak. Ingerli a könnycsatornát, beindítja az emlékek láncreakcióját, otthonossá teszi a sivárságot, teleregénynél érzelmesebb, a gyermekkor mélyéről bukkan elő, valamint hizlal. Egy kannibál számára comfort food lehet egy szép kövér misszionárius, az eszkimó számára a bálnazsír. Számomra ilyen a rahátos kalács. Nem akármilyen rahátos kalács: a nyolcvanas évek Erdélyében kapható kiszámíthatatlan állagú, hol foszlós, hol kőkemény, alig is édes (a rahátkockák eltávolítása után nagyszerű kenyérpuding vagy pizzaalap lett belőle) ámde mindenkor ünnepi kalács. A szigorúan házi ribizlibor és ez a kalács: ez volt a húsvét.

Kapható ma is, de nem ugyanaz. Túlságosan is édes, hivalkodó és jóléti rahátos kaláccsal ma tele az üzlet: egyik sem ízlik igazán. Ne legyen édeskés (noha rahát van benne, és a rahát nem helyettesíthető zselével -- a zselé a tésztába olvad, túl savanykás, nem ugyanaz), ne keljen túl, no meg tartson napokig: követelmény van bőven. Az édességet inkább vásárolom, ezt az egyet azonban kikísérleteztem. Mint többnyire, a legegyszerűbb megoldás vált be, következzék tehát egy alaprecept. Gyönyörűen megkelt, lágy és foszlós kalács lett a végeredmény.

hozzávalók:

- fél kiló liszt

- maximum öt deka cukor

- 1 tojás és egy tojássárgája

- 2-3 kanál rum vagy ennek megfelelő esszencia (konyak is jó)

- egy narancs vagy citrom héja lereszelve (használható cukorral eltett citrom- vagy narancshéj is)

- fél csomag standard vaj vagy margarin (20 dekás)

- 2 deka élesztő

- langyos tej (kb. másfél - két deci)

- csipetnyi só

- csipetnyi fahéj (elmaradhat)

- apróra vágott rahát, tetszés szerint (kb. 10-20 deka). Ne tegyünk bele túl sokat, viszolyogtatóan édeskés lesz tőle.

Az élesztőt kevés tejjel, cukorral és liszttel felfuttatom. Megolvasztom a vajat vagy margarint. A tojássárgát összekeverem a cukorral, rummal, narancshéjjal, fahéjjal. összekeverem a megkelt élesztővel és a liszttel, összedolgozom. Lágy és hólyagos lesz. Ekkor hozzáadom a felolvasztott vajat, dagasztani kezdem (ezen a ponton ez a recept eltér a legtöbb általam ismert recepttől: jó tíz percet vagy még többet dagasztottam a mixerrel.) Liszt vagy tej még adható hozzá, de a tészta nem lehet kemény. Nem kel meg rendesen.

Lefedem, hagyom kelni. Ez konyhafüggő, nálam jó négy óra. Amikor a tészta a duplájára kel, átgyúrom,

dagasztom még egy kicsit (újabb 7-10 perc), aztán lisztes kézzel, lisztes deszkán átgyúrom, két részre osztom. A két golyóbist keleszthetem még avagy sem. Lisztes kézzel, lisztes vágódeszkán kinyújtom, a közepét megszórom a lisztben megforgatott raháttal, hosszában felsodrom. Két rudat kapok.

Egy kalács vagy püspökkenyér formát kibélelek sütőpapírral, a két részt kaláccsá fonom, beleteszem, hagyom még kelni. Amikor a tészta a forma pereméig kel, megkenem a felvert tojássárgájával, és a bemelegített de nem túl forró sütőbe teszem (kb. 200 fok gázsütőben). Közepes tűzön sütöm egy jó órán át, félidőben letakarom alufóliával ha túlpirul a teteje.

Ugyancsak kb. félidőben a sütő aljára egy lábos vizet teszek párologni. Ha kész a kalács, tűpróbával ellenőrzöm, kiveszem, hagyom kihűlni. A képen látható kalács napok óta jó, nem száradt ki. Ne használjunk több mint öt deka cukrot: én az élesztő felfuttatásához valót is ebből a mennyiségből vettem el.

Nem bonyolult és nem munkás recept, a siker inkább időzítés dolga: a kelési időket tartsuk be.

Az első kép a második kelesztés előtt készült.