Nem vagyok édesszájú, de annál jobban szeretem a sós ropogósokat. Ritkán készül, mivel a legtöbbje munka vagy időigényes, én viszont betegesen lusta vagyok. És mint minden patológikusan renyhe lélek, erőfeszítést nem kímélve keresem a munkakímélő recepteket, így akadtam erre a sós biscottira.
Írhatnám úgy is, hogy régóta szemezek vele, de én azt férfiakkal szeretem, nem kekszfélékkel.
Hozzávalók:
kb. 12-15 deka liszt
1-2 tojás
5 deka pisztácia
5 deka mogyoró
5 deka olajbogyó
három-négy kanál reszelt parmezán
só, tört bors, olívaolaj
1 sütőpor
A mogyorót, pisztáciát megtöröm vagy vágom, az olajbogyót felaprítom. A tojásokat felverem.
A lisztbe keverem a sütőport, kevés sót (amennyiben sós mogyorót és pisztáciát használunk, vigyázni a sózással), tört borsot, majd beleszórom a mogyorót, pisztáciát, olajbogyót, reszelt parmezánt. Hozzáadom a tojást és egy kanál olívaolajat. Könnyen formázható, nem túl puha de nem is kemény tészta lesz belőle. Ha nem, további tojás és olaj megy bele (ezért a hozzávalók mennyisége hozzávetőleges a receptben).
Két rudat formázok, kissé ellapítom, sütőlapon harminc percig sütöm meleg de nem forró sütőben. Amikor szépen megpirul-barnul, kiveszem, vékony szeletekre vágom, a lángot lehúzom, gyenge tűzön sütögetem a kekszek mindkét oldalát, amikor szépen megpirultak kész is.
A receptet érdemes szabadon kezelni. Parmezánból itt jó a reszelt-zacskós változat is. Parmezán helyett bármilyen erős ízű száraz sajt vagy túró. Zöld olajbogyó helyett jó a fekete, és különösen finom pikáns töltött olajbogyóval.
Eredeti recept itt.
4 comments:
Ez finom lehet, nagyon!!
Ez finom VOLT. Már elfogyott. Pedig akkor igazán jó, ha áll néhány napot, de olyan még nem volt....
Szia! Már megint nagyon sokmindent és sok-sok finomságot találtam Nálad. Jól el is időztem. S kérlek, légyszi egy röpke pillanatra benézni hozzám, csakhogy viszonozni tudjam, ezt a sok remekmüved. Köszönöm.
Az Igen, talan igy
Post a Comment