Amikor anyám tojással (meg ami volt éppen) turbózta fel az örökös puliszkát, fogalma sem volt, hogy a déli konyha egyik ínyencfalat számba menő fogását főzi éppen. Pedig a spoonbread az: amilyen könnyű készíteni, éppolyan könnyű elrontani. A belseje krémszerűen puha, a kérge száraz, megpirult. Könnyű fogás, kanállal tálalják és eszik. (Mondjuk, nekünk nem jutott eszünkbe villa- meg fakanálkenyérnek titulálni a puliszkát, de ez mindegy most). Puliszka is, polenta is, felfújt is, valójában egyik sem: ez a spoonbread.
Az alapja máléliszt tejben vagy íróban főve (itt sem kell aggódni, jó az vízben is), ebbe - szó szerint akármi jöhet (hústól sajtig vagy zöldségig és zöldfűszerekig) - ami viszont nem maradhat ki belőle, az a tojás. A tojást fűszerezzük, a fehérjét-sárgáját külön-külön felverjük, a végén a keverékhez adjuk, azt sütögetjük (közepesen) erős tüzön. Önmagában szeretem, kevés sajtot szórok a tetejére, és különösen mutatós kisebb felfújt vagy muffinformában.
Hozzávalók (két személyre)
egy csésze kukoricaliszt
két csésze víz, egy-két csésze tej
vaj
só, bors (elmaradhat)
3 tojás
a tetejére sajt (elmaradhat)
A recept szerint jöhet bele sütőpor, valóban szépen megkel tőle. Nem tettem most, tehát nem sorolom fel, amennyiben igen, ehhez a mennyiséghez úgy egy-két teáskanálnyi jön).
olvasztott vaj
A sót a málélisztbe keverem. Felforralom a vízet, beleteszem a málélisztet, kavarom pár percig, aztán feltöltöm a tejjel. (Víz helyett kezdhetjük egyenesen a tejben főzni, finomabb ha csak tejjel készítjük.) Amikor keményedni kezd, beletesszük a vajat (másfél-két kanálnyi). A tojássárgákat felverem, fűszerezem (só, bors, szerecsendió), a fehérjét keményre verem. A málélisztet körülbelül tíz-tizenöt percig főzöm, néha többet. (Ez viszont lisztfüggő: nem szabad túlfőzni, kemény sem maradhat: ez a jó felfújt titka.)
Egy hőálló tálat (vagy több kicsit) kivajazok. A tojássárgákat a puliszkába keverem, kevés sajtot is teszek hozzá, a végén óvatosan beleforgatom a fehérjéket. A kivajazott tálba öntöm, megszórom kevés sajttal, gázsütőben egy órán át sütöm, kb 210 fokon, amíg a teteje megpirul. Nem szabad túlsütni, akkor jó, ha a közepe krémszerűen lágy. A tejbe gyakran teszek sáfrányt is, nagyon mutatós fogás sárgára színezve, most elmaradt. Van édes változata is. (Ilyenkor só helyett cukorral főzzük, és másként fűszerezzük.) Amennyiben sütőporral készítjük, jobb ha a tojásba keverjük, és a végén adjuk hozzá.
Posts
8 comments:
Jé, valóban? Nos, múlthéten, amikor a csajaimnak tojást és túrót, sajtot kevertem el a puliszkában, én sem tudtam, hogy az spoonbread!:P Igaz, nem sütöttem meg külön is, de úgy is nagyon finom volt!:)
Haha Edit, valóban. Én sem tudtam. De ahhoz, hogy spoonbread legyen, meg kell dolgozni érte, ki kell sütni.
Tényleg nagyon jó lett, más az íze-állaga.
Ezt mindenképpen kipróbálom, nagyon jól hangzik!
Szia Ottis,
Tényleg érdemes kipróbálni (szerintem), nekünk nagyon ízlett!
Úgy jártam, mint Sedith, én sem tudtam, hogy ilyen ínyencséget készítettem :) Igaz, csak túró volt benne, meg zöldhagymaszár és reszelt murok a tojás mellett.
Tetszik nagyon a blogod :)
Sedith, köszönöm, a tiéden keresztül jutottam Vörösboréra.
Garffyka,
köszi szépen! Én is meglepődtem, előkelő konyhát vezetek, nem tudtam.
Hajaj, ezek az idegen kifejezések... Pedig milyen szépen hangzik magyarul is! Egyébként örülnénk, ha te is küldenél néhány receptet az Erdélyi Konyha most készülő kalendáriumába, részleteket az alábbi linken találsz: http://fakanalforgato.blogspot.com/2010/08/szerkesszuk-egyutt-az-erdelyi-konyha.html
Békés, Boldog Karácsonyt kívánok neked!
Post a Comment