Kuku, nem frittata

A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik első recept volt a blogon. A szüleim gyakran főzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Főztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fűszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában főzöm és szeretem, azóta is.

Az előkelő perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési időt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütőpor, sütőben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tűzön, jó húsz percig).

Egyebekben semmi boszorkányság, sütőporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettről van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfűszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektől) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.

Hozzávalók:

két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)

három közepes hagyma

5 tojás

két kanál liszt

egy evőkanál sütőpor

egy kanálnyi sáfrány

2-3 cikk fokhagyma

egy köteg petrezselyemzöld

só, bors

napraforgóolaj

egy lime (elmaradhat)

Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.

A sütőport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.

Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütőpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, előremelegített forró sütőbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tűvel ellenőrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.

Napokig eláll a hűtőben, hidegen is jó.

Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.

Az állaga kissé lágy, amikor a sütőbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Recept angolul itt és itt.