Laskagomba sörtésztában

A laskagombát sokáig nem szerettem: könnyű elrontani. Ilyenkor ízetlen, rossz az állaga, megutáltam. Utáltam azt is, hogy húspotlóként említik gyakran: a gombától azt vártam el, hogy gombaíze legyen, az pedig, hogy hol borjúhoz, hol csirkéhez, netán halhoz(sic!) hasonlítják, inkább kedvem szegte. Pedig rendkívül finom, vesződni sem kell vele, hamar megvan (fél óra, ritkán több), de van egy-két trükkje amit érdemes betartani:

nem szabad megmosni (vizes-szivacsos lesz)

elő kell készíteni, főzni vagy párolni kell, de nem szabad túlfőzni (10-15 percet, nem többet, mert megkeményedik)

fűszerezni kell. kicsit másként: a citrom, ecet, bor, fokhagyma, vaj, bors, zöldpetrezselyem szépen kiemelik az ízét

Hozzávalók:

egy csomag (kb. fél kiló) laskagomba (pleurotus)

egy citrom

ecet, só, bors

egy üveg sör

1-2 tojás

liszt

olaj a sütéshez

A gombák szárát levágom. A gombákat tizenöt percen át forralom sós-borsos-ecetes vízben. (vagy párolom ugyanaddig, mindegy. Fontos, hogy a víz fűszeres legyen).

Leszűröm, békén hagyom, előkészítem a sörtésztát: egy-két tojásból, sörből, lisztből sűrű (de nem túl sűrű) sörtésztát keverek. Lehet fűszerezni, parmezánt keverni bele.

A gombákat sózom és borsozom ha kell, citromlevet csorgatok rájuk. Liszbe forgatom őket, aztán a sörtésztába. Nagyon forró olajon kisütöm, kész. Citromkarikákkal tálalom, tálaláskor újfent citromlevet facsarok rájuk.

Sörtészta helyett lehet egyszerűen rántani, liszt-tojás-zsemlemorzsában. Ilyenkor fűszerezem a prézlit, aprított fokhagymát teszek bele. Talán jobb is, a sörtésztával viszont kevesebb a munka.

Rizzsel és tartárral tálalom.