Fűszeres-csípős minimuffin

A sós pogácsa mindig is a kedvencem volt. A muffin annál kevésbé. A pogácsával viszont sok a vesződség. A muffinnal annál kevesebb. Na azóta szeretem én a muffint: ez a recept egyik kedvenc sör- és borkorcsolyánkká avanzsált.

Hozzávalók (14 muffin):

-25 deka liszt

- fél vaj vagy margarin (standard, húsz dekás)

- egy tojás

- egy evőkanál vagy tasak sütőpor

- 1, 5-1,7 deci tej

-10 deka sonka (főtt csülökmaradék vagy borda a legjobb)

- 5 -10 deka minél büdösebb és csípősebb túró (brindza. Burduf vagy Focsani vagy bármi ami kellőképpen csípős és lábszagú, lehet érlelt telemea is)

- jó marék olajbogyó, zöld és fekete, vegyesen

- egy evőkanál csípős mustár

- egy evőkanál édes mustár

-egy kiskanál só

-bors dögivel (ha lehet tört, nem darált)

-őrölt chili (nem árt vigyázni vele)

-csöpp piros-arany (elmaradhat)

-csipetnyi-kiskanálnyi kömény

A sütőt begyújtom, nem túl nagy lángra. Felolvasztom a vajat vagy margarint. A tojást felverem,

belekeverem a kétféle mustárt, a margarint, a darált vagy aprított sonkát (megjegyzem, maradék kolbászvéggel sem rossz, sőt), az aprított vagy darált olajbogyót, a piros-aranyat, bőkezűen megborsozom, chilit őrölök bele. Tejet töltök bele.

A sütőport elkeverem a lisztben, kiskanál sót szórok bele, borsozom, árnyalatnyi (de nem több) chili jön ebbe is, beleszórom a köményt, aztán összekeverem a felvert tojásos masszával.

Ha túl sűrű, jöhet még bele tej vagy joghurt, ha túl híg, egy pici liszt. Két kis szilikonformát kikenek csöpp olajjal, 30-40 percen át sütöm nem túl erős tűzön (gázsütőm van, ezen 200 fok).

Amikor megpirult, tűpróbát végzek, ha nem ragad, kész. Kevésbé fűszeres változata egyik kedvenc reggelink. Csípősebb-fűszeresebb változatainak inkább a pénztárca mint a képzelet szab határt. Ha nem túl erős tűzön sütögetjük, kevésbé nő meg, viszont a közepe sem marad nyers. Hiába, semmi sincs ingyen ezen a világon.