Cseresznyés-mandulás crumble

Hozzávalók:

(morzsához)
- jó fél csésze liszt

- ugyanannyi őrölt mandula

- fél vaj

- csipetnyi só

- két evőkanál (másfél) cukor, lehet kevesebb

- reszelt narancshéj vagy citromhéj

Gyümölcsalaphoz:

- fél kiló magvalt cseresznye

- kb. fél pohár bor

- két ek cukor

- nagyon pici őrölt bors, árnyalatnyi

- fahéj

- citrom- vagy zöldcitrom lé


A cukrot karamellizálom, feltöltöm borral, beledobom a cseresznyét, egy-két percig kevergetem,
ízesítem, fahájat szórok rá, félreteszem. Megkóstolom, ha édeskét, további citrom- vagy lime lé megy bele. Vigyázok, hogy ne forraljam túl.

A lisztet összekeverem a darált mandulával, egy-két kanál cukrot teszek bele, csipetnyi sót, belereszelem egy citrom héját vagy ennek megfelelő narancshéjat.

Egy jénai tálat kivajazok, beleteszem a cseresznyét (ha túl sok levet ereszt, vigyázok, és arra is vigyázok, hogy ha lehet egy-két rétegben kerüljön a tál aljára a gyümölcs, ne többen: ellucskosíthatja a morzsarészt.). Arra is vigyázok, hogy azért maradjon leve is, a crumble lényege a fortyogó és savanykás gyümölcsalapon a valamivel töményebb és édesebb morzsa.

Rámorzsolom a lisztes-mandulás-vajas keveréket, forró sütőbe teszem, körülbelül fél órán át sütögetem, vagy amíg a teteje megpirul, nem tovább.

Fagylalttal tálaltam, tejszínhabbal is lehet.

Mivel a cseresznye édeskés, a cukrozással nagyon kell vigyázni. Ennél a receptnél különösen, a mandula önmagában nagyon tömény, és inkább sütemény mint crumble jelleget kölcsönöz ennek a receptnek.

Nyári paradicsomleves

Hozzávalók (négy személy):

- 1 kiló érett paradicsom (minél édesebb fajta)

- két-három szál bazsalikom

- két leveskocka vagy alaplé

- egy köteg zöldhagyma

- két-három cikk fokhagyma
- egy köteg leveszöldség vagy ennek megfelelő szárított zöldség

- csipetnyi zellerlevél (elmaradhat)

- só, bors

- tejföl, parmezán

- olaj

-vékony kenyérszeletek

A paradicsomot meghámozom, a közepét kivágom.

A hagymát és a leveszöldséget felaprítom. A hagymát és fokhagymát megfuttatom kevés olajon, mellédobom a bazsalikomot, azzal párolom áttetszőre. (Ha a hagymára dobom a bazsalikomot,
erőteljesebben veszi át az illatát és zamatát. Paradicsomszósznál hasonlóképpen járok el, a hagyma és bazsalikom előre elkészíthető, nem árt meg neki ha áll, sőt.)

Rádobom a felaprított leveszöldséget vagy a szárított zöldséget (vigyázzunk az adagolással, a sok itt nem jó - két kis murok, egy apró petrezselyem, egy körömnyinél kisebb zellerdarabka), a fazékba dobom a hámozott paradicsomot is. Lefedem, lassú tűzön forralom jó húsz percet. Húsz perc múlva feltöltöm kb. másfél-két csésze vízzel, ízlés szerint, beledobom a leveskockákat is, borsot tekerek rá, nem sokat, beledobom a zellerlevelet ha van. Tovább főzöm, további húsz perc múlva a paradicsom majdnem kész.

Vékony kenyérszeleteket serpenyőben, olajon barnára pirítok, megfordítom, sajtot szórok rá, tovább pirítom. Amikor mindkét oldala szép aranybarna, papírtörülközőre szedem, leitatom róluk az olajat.

A levest megkóstolom, ízlés szerint sózom-borsozom (cukrozni nem kell, ha a paradicsom eléggé édes fajta és érett - ha nem az, nem árt.)

Blenderben vagy szűrőben átpasszírozom (a merülőfejes mixer is jó), a kapott pépet beledolgozom (vagy sem).

Tálaláskor tányéronként egy-két kiskanálnyi tejfölt teszek a tányérba, parmezánt reszelek rá, a sajtos pirítóssal tálalom.

Nagyon gazdag, illatos, tiszta ízű nyári leves - mivel itt a friss hozzávalók a fontosak, konzervparadicsomból nem megy. Ilyenkor gyakran főzöm - az ősz beálltával egy évet várhatok megint, erre a paradicsomra, a fényre, a nyárra.

Spárgás-paradicsomos-sajtos sütemény

Hozzávalók:

- egy köteg fehér spárga

- 20 deka liszt

- 2-3 tojás

- kb. egy-másfél deci tej

- fél csomag expressz élesztő

-kb. egy deci olívaolaj (lehet több vagy kevesebb)

- csombor, bors, oregano, só (egy-két csapott kk mindenikből, lehet több vagy kevesebb. Ha túl sok, kesernyés ízt kölcsönöz a süteménynek)

-kb. húsz deka sajt (ha van, érlelt juhtúróval keverve)

- kb. 5-7 deka szárított paradicsom, felaprítva

- ugyanannyi fekete olajbogyó, felszeletelve


A spárga évada lejáróban van: a vitatható minőségű (enyhén már fás és kesernyés) fehér spárga elkészítéséhez-megmentéséhez kerestem és találtam receptet, és az eredmény valóban fölülmúlta minden várakozásomat: könnyű, valódi nyári fogás ez, kánikulára való.

Expressz élesztőt sem használtam soha (ahogy látom, porított élesztő és sütőpor keveréke) - magam is meglepődtem, milyen foszlós lett a sütemény állaga, és milyen szépen megkelt. Ha nem is minden napra való az ára, megéri kísérletezni vele. (A használati utasítást nem árt elolvasni: a hozzávalókat hidegen vagy langyosan adjuk hozzá, semmiképp melegen. 15-20 percig pihentetjük a tésztát, aztán forró sütőbe tesszük.)


A spárgát alaposan meghámozom, megfőzöm sós vízben, amikor puhul már, de még roppanós, leszűröm, leöblítem hideg vízzel, kihűtöm.

A lisztet nagyon jól összekeverem az expressz élesztővel. Beleszórom a fűszereket (nem kell túlozni de takarékoskodni sem, kb. másfél-két kiskanál csombor és oregano együtt, bors bőven).
Beleütöm a tojásokat, elkeverem, beletöltöm az olívaolajat és a tejet. Közepesen sűrű tésztát kapok, ne legyen kemény (nem kel meg rendesen), de túl lágy sem. A végén beleteszem a felaprított szárított paradicsomot, a reszelt sajt felét és az olajbogyót, és a centis-kétcentis darabokra vágott spárgát. Kivajazott-lisztezett püspökkenyér formába teszem, megszórom a sajt másik felével, pihentem vagy húsz percet, közben begyújtom a sütőt.

Nagyon forró sütőben teszem, úgy tíz perc múlva lejjebb húzom a lángot (210 fok, gázsütő), úgy sütöm kb. 30-35 percet. Tűpróbát végzek, ha kész, rácsra teszem,
nem vágom fel amíg nagyon forró mert összeesik kicsit. Tehettem volna bele gombát is, sajnos nem volt - legközelebb azzal készül, és ilyenkor nyáron nagyszerűen helyettesíti a kenyeret, péksüteményt is.

(recept, módosítva, innen)

Polcz Alaine szakácskönyve

Figyelemreméltó (és megszívlelendő) eszmecsere Eszkimó blogján és a Konyhológia blogon.
Azért is kerestem rá Polcz Alaine könyvére: nem receptekről szól (van benne az is jócskán) hanem a főzésről, és nem a spórlás dicséretéről -- arról csupán, hogy talán üdvösebb, ha az ember eszi meg az ételt,
nem az étel az embert.

Polcz Alaine szakácskönyve itt, pdf formátumban. Legeza Ilona ismertetője itt . Egy jópofizó, sekélyes és felette arrogáns ismertető (már nehogy véletlenül ajánljam a könyvet) pedig itt.

Diétás húsgombóc leves

Hozzávalók (négy személy):

- két köteg leveszöldség (új murok, petrezselyem, zeller, jöhet még zöldhagyma szárastól)

- nagyon kevés szárított paprika és paradicsom

- fél csirkemell - egy csirkemell (bármilyen csirkeaprólék jó, csonttal egyetemben)

- petrezselyemzöld, zellerlevél, nagyon kevés lestyán (elmaradhat), kapor (elmaradhat)

- kb két evőkanál rizs

- pár csepp citrom, csipetnyi szárított gyömbér (vagy nagyon kevés friss)

- só, bors (húsz szem körül, lehet kevesebb), paprika

- vegeta vagy vegamix (elmaradhat)

- csepp reszelt hagyma és fokhagyma (szárított is jó, nagyon kevés kell belőle)

- egy tojás (diétázóknak, epeérzékenyeknek elég a fehérje is)

- prézli vagy liszt


A megtisztított zöldségeket odateszem főni kevés vízben, közepes tűzön. A hiedelemmel ellentétben a leves (legalábbis a zöldségleves) se különb a mondanivalónál, kimondottan rosszat tesz neki, akárhányszor bő lére eresztik. Később, amikor az íze összeáll, akkor lehet hígítani, előtte kár. Sózom, borsozom, csepp gyömbérrel ízesítem. A rizset megmosom, odateszem főni.

Mixerben vagy késsel felaprítom a húst. Beleütök egy tojást (elég a fehérje is, az is megköti), alaposan sózom, borsozom, paprikázom, apróra vágott petrezselymet és kevés kaprot szórok bele, nagyon kevés reszelt hagymát és fokhagymát vagy csipetnyi szárított hagymát és fokhagymát. Összekeverem a főtt rizzsel, kevés prézlit szórok bele, annyit amennyit egy formázható de nem túl lágy állag megkíván.
Vizes kézzel apró gombócokat gyúrok (minél több a prézli, annál kisebbeket, a prézlitől ugyanis megduzzadnak majd), lobogó sós vízben kifőzöm. Nem kell sokat főzni, azért főzöm előre a rizset.

Közben lassacskán kóstolgatni kezdem a levest, felengedem tetszés szerint, tovább ízesítem: a vége fele jöhet bele egy kevés lestyán, zellerlevél. A végén pár csepp citromlével ízesítem (elmaradhat.) A gombócokat elosztom a tányérokban, a levest rámerem.

Zsírmentes, nagyon diétás leves, jó maradékfelhasználásra is: bármilyen maradék hús, nagyon kis mennyiségben, felhasználható, akár vegyesen is. Ha rizzsel szaporítjuk, nem ront az ízén, ha prézlivel, esetleg főzzünk előre ki egy gombócot és nézzük meg, nem kell-e utánafűszerezni.
Ezt a húsgombócot gyakran főzöm zöldborsólevesbe vagy paradicsomlevesbe is.

Kapros-boros fürjtojás saláta

A fürjtojásról bővebben itt. A kapros-boros tojássaláta nagy kedvencünk, már csak azért is, mert alig akad munka vele, az eredmény viszont nemcsak ahhoz képest káprázatos. Amióta huzamosan kapható fürjtojás, többnyire abból készítem, borsos ára ellenére: nem utolsósorban azért, mert a fürjtojás valóban nem zsíros.

Hozzávalók:

-21 fürjtojás

- egy csomag kapor (lehet szárított is, vagy vegyesen)

- 3-4 ek majonéz

- só, bors, cukor

- másfél deci félszáraz fehérbor

- egy ek édes mustár

- tejföl vagy tejszín - lehet vegyesen

A tojásokat leöntöm forrásban levő vízzel (így sokkal kevésbé törnek), főzöm úgy 5-8 percet,

megtisztítom, kettőbe vágom, félreteszem. Közben felaprítom a kaprot . A majonézbe keverem a mustárt, felváltva adom hozzá a bort és a tejfölt, cukrozom picit, sózom is ha kell, utánaízesítek, beleszórom a kaprot is. A tojásokra öntöm, pár órára a hűtőbe teszem. Sok kaprot használok, ez a mártás nemcsak főtt tojással ilyen finom: jó mártogatónak is, főzelékek és hideg sültek mellé.

Vaníliás cukor

A vaníliakivonat házi előállításáról (és a vaníliáról) jó összefoglaló itt. Minimális befektetés, garantált eredmény. Évek óta használom magam is, de megesik, hogy az alkoholból cseppnyi sem ajánlott. A jó vaníliás cukor pedig tökéletesen helyettesíti az esszenciát, a szabály itt is annyi, hogy minél régebben áll, annál jobb.

Hozzávalók: cukor, vaníliarúd, igény és anyagi lehetőség szerint.

A képen: egy kiló cukor, három vaníliarúd öt éve A rudakat egyszerűen három darabra törtem, ment a cukorba. Beletettem, légmentesen lezártam, egy-két hét múlva már használhattam is. Amikor használtam, a cukrot pótoltam. Akárhányszor vaníliarúdhoz jutottam, darabnyit belepottyantottam. Az évek során a cukor teljesen kicserélődött, a vaníliarudak száma pedig szépen gyarapodott. Annyira erős, átható illata van, hogy akár a vaníliarúd helyett is használható: most, öt év múlva már csipetnyi is elegendő.

Jó ajándéknak is, mindenki örül neki. Érdemes különféle, drágább cukorfajtákkal kísérletezni.

Örökkétig eláll és sohasem fogy el.

Lopok - helyesírás hej

Akinek nem inge, ne vegye magára. Ártani nem árt, kis gasztronómiai hejesiras. Hasznos link.

Diós-hagymás kenyér (öregtésztával) - a kevesebb néha több

Öregtészta leírása itt. A kenyeret előkészítettem, sütésre nem jutott idő: így alakult át a kelesztett hozzávaló öregtésztává, és nem bántam meg: valóban könnyebb vele dolgozni. Jobban megkel, foszlósabb, mindenképpen jobb, noha nem áll el sokáig. (Három napig így is friss marad.)
Gyönyörűen meg is kelt, a héja ropogós, azért lapult szét, mert a jénai tálam eltört, kénytelen voltam egy nagyobb tepsiben megsütni. Az ízén vajmi keveset változtat, vagy alig.

Hozzávalók:

- kb 15 - 20 deka öregtészta (nem szabad túladagolni, a kevesebb jobb)

- 15 deka teljes kiőrlésű liszt, 15 deka kenyérliszt (650-es)

- kb egy csésze langyos víz

- fél csomag porított élesztő (3-4 gramm) - lehet többet is, de itt is vigyázni kell az adagolással

- két közepesen nagy hagyma

- egy nagy marék dió, aprítva

- só, bors, cukor, tört koriander

- egy kk ecet

- csepp olaj

A lisztet, öregtésztát, élesztőt és vizet összekeverem, egy kiskanál sót és egy kiskanál cukrot adok hozzá, dagasztom vagy tíz-tizenöt percig. Fóliával befedem a tálat, letakarom, hagyom duplájára kelni.
(Nálam ez három-négy óra.)

A hagymát nagyon vékonyan felszeletelem, kevés olajon pirítom, borssal és tört korianderrel fűszerezem, ízlés szerint. Amikor kész, csepp ecetet öntök rá (az ecettel sem kell túlozni). A diót felaprítom. Minél több a dió, annál jobb lesz.


Amikor megkelt, megint dagasztom, valamivel kevesebbet, a végén beleforgatom a hagymát és a diót. Veknire formázom, lisztezett-vajazott (istenem, margarinozott) sütőpapírra teszem, a tepsiben hagyom még kelni kb. harminc percet, közben előmelegítem a sütőt -- minél forróbb, annál jobb. Késsel enyhén bevágom, ezzel sem kell túlozni, mint én most.

230-240 fokon kezdem sütni (gázsütő), a sütő aljára vízzel tele edényt teszek, hadd gőzölje.
15-20 perc múlva lehúzom kicsit a lángot, nem nagyon, tovább sütöm amíg kész. Amikor szépen pirul már, ellenőrzöm, ha az alja kong, kész is. Az én sütőmben ez úgy 50 perc, néha több. Nem árt ellenőrizni, és alkalomadtán lefedni, hogy ne kapjon oda a teteje.

Amikor kész, hideg vizet spriccelek rá, kendőbe tekerem amíg majdnem kihűl.

Megjegyzés: minél többször és minél többet dagasztom, annál jobb lesz - erre most nem volt sem időm, sem kedvem. Sokkal kevesebb munka van vele, mint hittem -- ez a változat, ha kevésbé mutatós is, nem lett rosszabb. Őrültség főzni ilyenkor, a kora nyári ízek, az édes hazai paradicsom, friss sajt mind jobban érvényesül ha nem főzöm agyon őket, nem csapom agyon fifikás fűszerezéssel. Friss kenyérrel mindez fejedelmi étek, alig is ettünk mást az utóbbi majdnem kánikulai napokban. (Mondanom sem kell, hogy késő este sütök csak.)