Wednesday, February 8, 2012

Vörös áfonya leves -- egy sós gyümölcsleves



A vörös áfonya  (cranberry) mint csodaszer: nemcsak én zengem dicséretét (csúnya, éveken át húzódó fertőzésből kúrált ki), és nemcsak a házipatika része. Vörös áfonya nélkül nem illett vadast felszolgálni jobb helyeken, a vörös áfonyából készült mártás pedig a sült szárnyasok, töltött húsok, a rántott sajt pompás kiegészítője.

Mivel erdélyi volnék, a csontléből, füstölt húsléből főtt gyümölcsleves majdnem minden héten került az asztalra (Kövi Pál kiváló könyvében találni rá számos receptet), és becsületes lokálpatrióták módjára  azt képzeltem, ezt így nem ismerik sehol ezen a világon. Dehogynem ismerik: álljon itt egy amerikai recept.

Hozzávalók (kb két személyes adag, bőven mérve):
 - egy közepesen kicsi hagyma
 - egy murok
- egy alma
- fél csésze vörös áfonya (vagy ennek megfelelő szárított áfonya)
-negyed csészényi felaprított szárzeller vagy fele annyi zeller (ha ez utóbbit használjuk, némi zellerlevéllel is megtoldhatjuk a végén)
- liternyi tyúkleves vagy alaplé, vagy egy-másfél leveskocka
- egy-két babérlevél
- egy kevés (mondjuk fél pohárnyi-pohárnyi) fehérbor
- alma
- só, cukor, bors, kevés szárított chili
- úgy másfél-két evőkanálnyi vaj
- tejföl és liszt, eresztéknek

A szárított áfonyát megmosom, áztatom ha kell. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, hozzáadom a felvágott zellert és murkot, puhára párolom a vajon. Ha odakapna, csöpp borral vagy húslevessel töltöm fel, óvatosan, szinte kanalanként adagolva. Amikor a zöldség megpuhult, borsot tekerek rá, megszórom (óvatosan) egy csöppnyi chilivel (ízlés szerint, később pótolható még), rádobom a babérlevelet-leveleket, közepesen lassú tűzön forralom. Beledobom a felaprított áfonyát is, felkockázom az almát, beleteszem, lassan forralom, ha kell feltöltöm.  Jöhet  bele zellerlevés is, ízlés szerint, a vége felé egy kevés bor vagy almabor. Amikor az alma majdnem szétfőtt és az áfonya is megpuhult, felduzzadt, kész is. Eresztéket készítek, forralok egyet-kettőt rajta, kóstolom, ha kell cukrozom-sózom-borsozom még.  Tálaláskor jöhet még a tányérba tejföl, netán vaj.

Mivel a vörös áfonya rendkívül savanykás, fontos, hogy vajjal-tejföllel bolondítsuk. Fontos az is, hogy a zöldségeket az elején vajban vagy olajban pároljuk puhára, ez nagyon feldobja. Ezt a levest nem mindenki szereti -- nem könnyű ízesíteni, de nem is az ördögtől való fortély. Forró vitaminbomba ebben a siváran zavaros, lehangoló télben.

(Némileg módosított amerikai recept, innen loptam.)

No comments:

Címkék